2013.09.07.

Letudtuk az első hetet. Ádám kapott két piros pontot a napköziben egyet angolból matekból és magyarból is 80%-os a teljesítménye. Szeret járni, tegnap kicsit csalódott volt, hogy két nap kimarad.

Egyenlőre napközis, négyre megyek érte. Nem azért mert törvény hanem mert nekünk így jó. Ebben az iskolában az a rendszer, hogy ebéd utántól 3-ig színes délutáni kreatív foglalkozások vannak, ezek átjárhatóak a gyerek akár minden nap máshová mehet, ilyenkor vannak a szakkörök, edzések is. Háromtól négyig leckeírás. A mi napközis tanárnénik megkért minket (még májusban), hogy ezt tekintsük tanórának és a gyereket vagy előtte vagy utána vigyük el. Ő ilyenkor becsukja az ajtót és arra figyel, hogy mindenkinek kész legyen a házija és zavaró ha tíz percenként motoszkálás van. Szerintem ez teljesen jogos.
Végig gondoltam egy napomat. Mire mindenkit beadok a megfelelő helyre, bevásárolok, hazaérek, természetesen Majával a hónom alatt fél 10-10 óra. Gyors főzés, 11 óra és Maja eleve később fekszik le mint eddig (általában 11-re már aludt és fél 1 körül ébredt). Ádám fél 1-re végez az ebéddel, nekem délben el kellene indulnom itthonról, hogy addigra a suliba érjek. Ehhez minden nap fel kell ébresztenem a lányt. Mondjuk fél kettőre hazaérünk és egy nyűgös kétévessel a sarkamban kellene házi feladatot készítenem. Szerintetek mennyire használ a koncentrálásban egy hisztiző két éves? Apa dolgozik, tehát nincs itthon, Ádám és a házija még felügyeletet igényel és nyuszit sem csukhatom be egyedül a szobájába felügyelet nélkül. Belőlem pedig csak egy van. Ha Ádámot kicsit később hozom el a suliból hazafelé már be kell menni Mikiért és a házi elkészítése reménytelenné válik hisz ő is aktívan segíteni akar. Szóval mindenkinek jobb ha Ádám a suliban csinálja a házit.

Miki is egészen jól megvan Ádám nélkül az oviban, bár a reggel még kicsit rázós. Ugyanis ő is szeretne suliba jönni én pedig nem akarok három gyerekkel a tömött buszon nyomakodni. Kettővel is pont elég. Viszont így marhára sietni kell az oviba, kap öt percet az átöltözésre az eddigi 15-20 perc helyett, mert Ádám nem késhet el a suliból. Ezt a részét nagyon utálom.

A héten frissen szerzett szabadságom szilvalekvár befőzésre fordítottam. A magozásnál Maja aktívan segített, feltelepedett a pultra a vödör mellé és minden tőle telhetőt megtett, hogy nekem kevesebbet kelljen elraknom. Aztán a kiköpködött magokkal és poharakkal itt a piros, hol a pirost játszott.

2013.09.03.

Jupiiiiiiii, jupiiiiiiiiii, jupiiiiiiiiiiii, végre szeptember van, Ádám suliba, Miki oviba, Maja alszik és csönd van.
Képek a tegnapi napunkról
 
 Indulás
 
 Sorakozó
 
 Az elsősök között

 Iskolás
 
 Nem akarták hazaengedni az oviból

Képek csak úgy a nyár végéről
 
 Könyvcsomagolás
 
 Mute gomb

 Szabó Maja couture

2013.08.31.

Csak még gyorsan egy utolsót augusztusban.
Tankönyvek, füzetek becsomagolva, tornazsák összerakva, egyéb bigyók összekészítve, ünneplő ruha menetkész, ovis cucc összekészítve, jelek felvasalva. Ádám számolgatja mennyit kell aludnia az iskoláig (én is számolom), Miki folyamatosan suliba akar menni, Maja pedig oviba. Ádám nyáron betanulta az iskolája nevét, az osztálya számát és a tanárnénije nevét. Lassan megszokja, hogy nem lesz jele, bár a fontosabb dolgokra, mint táska, tornacucc, még raktam helikoptert, szerintem az első hetekben mindenki életét megkönnyíti.

Két hete szülői összefogással kifestettük a termüket, kitakarítottuk. Az új függöny már a varrónőnél van.

2013.08.24.

Még mindig egy egész hét vissza van a nyárból. Lécccci, lécccci valaki engedjen el szabadságra egy egész hétre EGYEDÜL!

Ma éjjel fél 2-kor nyuszika úgy döntött kialudta magát és magától értetődőnek vette, hogy ezzel én is így vagyok. Átlagosan 10 percenként - pont mikor épp visszaaludtam volna* - jött egy "ana deje!". Fél 5-ig megivott vagy egy hektó liter vizet, pisilt is, feküdt az ágy minden sarkában, betakartatta magát a bent lévő takarók összes lehetséges kombinációjával, rugdosta kicsit az ágy szélét, bömbölt, az alvás melletti érvelésemet leszarta, engedélyeztem az ébrenlétet amennyiben csöndben csinálja, leszarta, 4 óra felé elszakadt a cérnám, kivittem a fürdőbe és megmostam hideg vízzel az arcát utána kerek fél órát csöndben volt de közben apának kellett fölkelnie, szinte meleg váltásban Miki fészkelte be magát a helyére. Már ismét majdnem elaludtam mikor újabb "ana deje!", megint inni kért, bevittem és megfenyegettem, ha még egy pisszenést hallok tőle, ismét megyünk arcot mosni. Utána csönd lett egészen fél 8-ig. Miki elég sokáig csöndben feküdt mellettem, sőt az ágyban ülve csöndben elfoglalta magát, én félkómában heverésztem mellette. Amikor felkeltem, kiderült azért volt ez a nagy csönd mert két csokit is kicsórt a hűtőből és felfalta.

* Bizonyos korokban az aludni nem hagyást kínzásként alkalmazták - sőt szerintem még vannak helyek ahol most is használják - szóval 4 körül már kész lettem volna bevallani, hogy atombombát építek a spájzba csak aludhassak végre egy kicsit.

Miki valahol fölszedte a hülyézést, ha rájön akkor percekig csak így kommunikál minden és mindenki akire épp ránéz az hülye és természetesen minél jobban tiltom annál inkább csinálja. Pedig aztán próbálkoztam elmagyarázni, hogy butaságot beszél és blablabla nem szabad, tojt rá, sőt kiszagolta, hogy ez nekem nem tetszik és mint említettem annál jobban csinálja. Próbáltam megbüntetni érte, nem hatotta meg. Ha ráhagyom akkor Ádám jön fejhangon visítva, hogy Miki lehülyézte. Ádámnak magyaráztam, hogy ne figyeljen rá, Miki butaságot beszél blabla majd abba hagyja. Erre ki kezd hülyézni? Igen, az elvileg nem beszélő Maja. Teljesen tisztán és érthetően hülyézik. Sőt már mondatba rakja össze: "Miki hülye beszé(l)". Tudjátok ezekről szívesen beszélnék Vekerdy doktorral. Mert itthon még csak csak ráhagyom, elhallgatom de mikor a pénztárnál sorban állás közben megy a hülyézés akkor bizony gyakran fohászkodom türelemért mert ha erőért tenném lehet helyben agyon csapnám valamelyiket.
Ja és félreértés ne essék a fent említett módszerek mindegyikét következetesen hetekig alkalmaztam, bízva a sikerben és mikor nem lett jobb akkor váltottam. Amikor készült a mamáékkal pecatúrára napokig beszéltünk róla, hogy ezt a rossz szokását elviszi és bedobja a tóba, mert ő már ősztől nagycsoportos lesz (marketing szöveg) és a nagyfiúk nem beszélnek butaságokat. Imádta az ötletet, ezzel búcsúzott, aztán mégis hazahozta a hülyézést. Persze, hogy számon kértem. Halál komolyan előadta, hogy azért hozta haza mert ő szeret hülyézni. És most? Az én tudományom megállt.

Pár hete említettem, hogy amerikai nevelős műsort néztem. Abba találtam egy büntetős technikát, a gyerek kap 3 percet, hogy lenyugodjon (nyugisarok) de csak akkor indul a 3 perc ha nyugton ül. Kipróbáltam, alkalmazom, általában egy óra alatt szokták leülni a 3 perces büntijüket és egyenlőre semmi csodáról nem számolhatok be. Miki pont ugyanúgy szarik rá mint az összes többi eddig próbált büntetésre. A hideg zuhanyért már önként jelentkezik. Sőt szól, hogy indíthatom az órát majd 10 másodperc múlva lelép a büntihelyről.

Az idei nyár slágere a bevásárló kocsi. Minden alakalommal már itthon összevesznek, ki viszi a kocsipénzt, ki választ kocsit (ez két feladat és ők hárman vannak). Amikor odaérünk újra összevesznek, aztán azon, hogy ki hova csimpaszkodik, végül mindenki tolni akarja, természetesen Majástul. Párszor megengedtem amikor egy fiú volt velem, mert a gyerekkel éreztetni kell, hogy bízunk benne. Na de egyik sem látja merre megy, Ádám próbálkozik és többnyire boldogul de őt Maja piszkálja és ez kihat a koncentrációra. Miki lehajtja a fejét és teljes gázzal futni kezd a világ többi része pedig ugorjon félre ahogy akar. A vásárlás végeztével pedig ismét összevesznek ki tolja vissza a kocsit. Igazán feltalálhatnák már a hazagyalogló kenyeret.

Új kedvenc elfoglaltságuk a sport közvetítés. Mindegy milyen sport, úszás, bicikli, technikai sportok, elé ülnek leosztják kit melyik sportoló alakít vagy ki melyik járművel van és folyamatosan közvetítenek amíg Maja el nem kapcsolja és kezdődik a vinnyogás.

Csináltunk hippis programot is. Pár hete egy iszonyatosan hosszú és forró időszak után bejött az időjósoknak a hidegfront. Esőt is hozott. Az ablakból egészen ígéretesnek tűnt az összes gyereket felöltöztettem fürdőnaciba és mezitláb lementünk a játszóra megázni. A fiúk hamar feltalálták magukat, Maja haza akart menni aztán kiegyezett azzal, hogy felvettem. Az eső viszont épp csak esett és arra volt jó, hogy a kicsit vizes bőrükre homokpanír kerüljön. Hazafelé a parkolóba szaladtak egy kört és belemásztak minden tócsába, ez tök jó játék volt de pillanatok alatt hárman négyfelé szaladtak, én pedig kifejezetten rosszul tűröm ha kimásznak a látószögemből, valamint ez egy parkoló, ami elsősorban az autóké és egy cikázva futkosó gyerek bizony veszély forrás. Szóval nagy nehezen összetereltem őket és hazamentünk.

2013.08.18.

Nem az én írásom, egyszer régen olvastam és most végre megint megtaláltam, szeretném megörökíteni.

"Hajdan, midőn az Isten megteremtette a Földet, megcsinálta a hegyeket, vizeket, erdőket, állatokat és más értelmes dolgokat,belenézett a tükörbe, s azt mondta magának: na jó, kreálok egy ilyen figurát, mint ez itt, elvégre játszani, kockáztatni is kell.S lőn.Amikor azonban látta, hogy a teremtmény tökéletesen életképtelen, elkeseredett. Bánatában csak ült a tévé előtt, rágcsálta a snacket, sós mogyorót, nyomkodta a távkapcsolót, harapta a sört, s nézegette a lyukas zokniból kibámészkodó lábujját. Végül elszánta magát. Nagy sóhajjal azt mondá: akkor most csinálok valami szépet. És megalkotá a nőt. Amint a mű elkészült, nem tudott betelni vele. Milyen finom. Milyen kecses. Milyen eszes. Milyen szép. Na igen, de bármilyen szép, bimbózni nem tud. A szaporodáshoz segítségre is szüksége lesz. Hoppá, hisz ott az a suta, gyámoltalan, szőrös teremtmény, a férfi.Elővette, bámulgatta, hümmögött,vonogatta a vállát. Hát ezzel a lénnyel aligha áll szóba a tökéletesre sikerült nő. Barkácsolt egy kicsit a férfin, de az nem lett jobb az istennek se. Mit volt mit tenni, a nőt kellett kicsit átprogramozni. Előkerültek a Gyengédség, Jóság, Tolerancia, Érzékenység, Anyai ösztön stb. feliratú fűszertartók. Valami még rettentően hiányzott. Nélküle a nő még mindig nem tudná elviselni a férfinak keresztelt kreatúrát. Hoppá, megvan! Isten elővette a Humorérzék nevű sót, s dolgozni kezdett a női agyvelőn. Sajna, közben megkezdődött a meccs a tévében, s teljesen elvonta a figyelmét a munkájáról. Miáltal kicsit túladagolta a hozzávalókat. S miközben mi, nők a férfiakat gyámolítjuk, tápláljuk, ők komplexusaikat kompenzálni próbálván minket cikiznek.
Az újságok szinte ilyetén gyászhírekkel vannak tele:
A feleség elutazott egy kongresszusra, melyet nélküle meg se tartottak volna,s mikor hazatért, ott lelte a férfi csontvázát a hűtő előtt. Az egyed sejtette, hogy a frigóhoz kell tartania, ha életben akar maradni, de mire ezt felismerte, már nem volt ereje odáig vonszolni magát.Ez bizony gyakori.Aztán ott van a többi halálok: anyu elmegy egy kis időre, s apu, ki az előbbi egyednél valamivel fejlettebb,önállóan megtalálja a frigót, s táplálkozik. Program vége, itt elakad.És a toronymagasan felhalmozott mosatlan edény okozza végzetét: szalmonellózist, vérhasat, tífuszt vagy kolerát kap.Ende.A másik egyed, ki anyu távollétében fontosnak mondott tárgyalásra készül, látja ám, hogy fehér inge fekete. Ettől még bátran felvenné, de rongya gyűrött is, mint egy káposztafej.Nosza, előveszi a vasalót, ráteszi a retkes ingre, aztán lemegy a garázsba a kocsiját barkácsolni. Ott ég szénné a szerelőaknában. Nem folytatom. Rettenetes. "

2013.08.15.

Képek csak úgy

Maja tilosban

Csomagot kapott

Az idei homloksérülés: Miki biciklije megbokrosodott (a sztoriért tekerj lejjebb)

2011. nyár a traktor megakadt a járdaszegélyben és Miki átröpült fölötte

2012. nyár lefejelte a küszöböt

2013.08.14.

Az elmúlt napokban Miki kapott eltávot, pecatúrán volt a mamáékkal. Itthon egész megváltozott az élet. Kezdve azzal, hogy Maja két napig csak 7-kor kelt a szokásos 6-6.30 helyett, hagyta Ádámot fél 8-ig durmolni. Ádámot mintha kicserélték volna, együttműködött, alig volt hiszti és visítás, Majával együtt pancsoltak a kádba közel egy órán keresztül és még a fürdő is megúszta minimális károkkal. Amíg Maja szundizott Ádámmal társasoztunk vagy csöndben lefoglalta magát és élvezte, hogy Miki nem kotnyélkedik. Ebbe a nagy nyugiba gondoltam alszom kicsit amíg Maja is de vasárnap délben valakinek visszatarthatatlan fúrhatnékja támadt a házban pont mikor épp elaludtam volna, aztán mire visszaaludtam volna jött a következő lyuk és ez így ment egy órán keresztül, mire befejezte Maja fölébredt. Élveztem.
Azért próbáltam kisimogatni az idegeim és csak úgy pihenésképp szilvalekvárt főztem be. Tudjátok két gyerekkel ez is összehasonlíthatatlanul egyszerűbb volt. Maja elkérte az oviba szánt kupakgyűjteményt és hihetetlenül hosszú, kanyargós vonatot épített belőle, aztán visszapakolta az edénybe a kupakokat és újabb vonatot épített újabb helyszínen, ezzel nagyjából egy órát eltöltött visítás nélkül, hisz nem volt itt Miki aki szétrúgja a munkáját, vagy puszta szeretetből odamegy "segíteni" és átveszi az irányítást "azt ne oda jakd!" majd kiveszi a kezéből. Lefényképeztem az építkező Maját de a képzeletedre kell támaszkodnod mert a kép nem publikus.

Voltunk biciklivel boltba. Ezt a programot nem szeretem de Ádám nagyon biciklizni akart, nekem nagyon kellett a cukor a lekvárhoz és még be is akartam főzni, szóval a két programot összekötöttem. Egy darabig nem fogok ilyet csinálni. Ádám haladt a biciklivel, nem ment le a térképről (egy darabig) de Maját úgy kellett noszogatni, terelgetni a motorjával mert ő inkább kerítést piszkált, földbe gyökerezett az ugató kutyáktól, virágot szedett, csak úgy ábrándozott, kivéve útkereszteződés közeledtével. Akkor kilőtt mint a golyó. Igaz többnyire önként átadta a motorját az átkelés idejére de akkor is el kellett kapni. A boltnál sem volt semmi gond, Ádám kint maradt a járművekre vigyázni mi csajok berohantunk a cukorért. Nagyon utáltam Ádámot kint hagyni, ebből nem is csinálok rendszert. Aztán hazafelé Ádám önállósította magát és amíg Maja a tájban gyönyörködve ücsörgött a motorján, lelépett. Nagyjából sejtettem hol fogom megtalálni és ott is volt de azért ebből többet nem kérek. Maja földbe gyökerezve ücsörög, hiába kérem, érvelek, hogy lelépett a bátyja, ígértem pancsolást ha hazaérünk nem hajlandó mozdulni, végül hozzám vágja a motorját és futna az ellenkező irányba, persze nem engedem ezért ordít és a bátyja még mindig sehol. Igen hosszú öt perc volt, Ádámot jól összeszidtam amikor meglett.

Tegnap kaptam vissza Mikit és vele együtt a nyivákolós Ádámot és Maját is. Az első két-három óra igen embert próbáló volt két és fél nap nyugi után. Aztán előszedték a tartalék lego darabokat, csupa pici pöcök és lámpa ami jól elveszik a szőnyegen, majd a következő porszívózáskor zörögve száguld végig a csövön. Szóval most előszedték és hárman a lakás három pontján játszottak VESZEKEDÉS NÉLKÜL. Kérdezd mennyire érdekelt, hogy minden tele volt apró darabokkal. Olyan jól elvoltak, hogy nekem nagyon nem akaródzott játszóra menni de hát a levegő kell és már reggel megígértem a biciklizést. Összepakoltak, felnyergeltünk és elvergődtünk a játszóra. Már nagyjából öt perce ott voltunk amikor Miki alatt megállt a bicikli és ő átröpült a kormány fölött. A kezével tompított de a lendület túl nagy volt és a homlokára érkezett. Gyorsan összekaptam, igyekeztem megnyugtatni, hogy vizsgálható állapotba kerüljön de az ordítást is jó jelnek vettem. Az ujjamat tudta követni a szemével, még kicsit ücsörögtünk, közben azon gondolkodtam, hogy jutok haza egy sebesülttel és három járművel. Aztán Miki biciklire pattant és hazatekert. Itt már biztos voltam benne, hogy nincs nagy baj. Itthon lekezeltem a sebét, a jegeléshez szó szerint le kellett fogni, igen az a nagy ordítás amit Kínában is észleltek az Miki volt (vártam, hogy a TEK egyszer csak rám töri az ajtót). Utána bekuporodott az ágy sarkába, lelkére kötöttem, ha valami furcsát érez szóljon és én is figyeltem de kis pihi után megint legozni kezdtek és hamarosan már civakodni is tudtak. Kitaláljátok ki volt a leghangosabb? Bizony, Miki. Nyugodt éjszaka után bedagadt szemmel ébredt de azóta is pörög, pezseg. Remélem ezzel letudtuk az idei homloksérülést.

Láttátok az Alvin és a mókusokat? Az én mókusaim is pont úgy pattognak a lakásban mint ők a konyhajelenetben. Ma amíg főztem talajtornásat játszottak, focival ötvözve. A nappaliban nekifutottak és egy párnára rakott cipős dobozt rugdostak. Lakásban nem túl szerencsés játék de a múltkor már részleteztem, hogy itt nincs nagy választék. Vekerdy doktor szerint pedig a hasonló játékok igenis fejlesztőek. És tudjátok mit? Tényleg. Tanultak szervezést, veszekedés, ismétlem veszekedés nélkül megállapodtak mikor ki a soros, tanultak tervezést, elmondta hova fog szaladni és mikor fog rúgni, tanultak célzást, elmondta hova fog rúgni és az is, hogy sikerült, amikor elunták csendesebb játékot kerestek. Vártam a szomszédokat de nem jöttek, pedig volt ötletem a fogadásukra.
Azért higgyétek el, álmaim ne továbbja egy dühöngő szoba: a plafonról gyűrűk lógnak, úgy hogy liánként használva végig lehessen lengeni a szobán, a falon bordásfalak, kell még bele trambulin és a padló olyan lesz amin a talajtornászok ugrálnak, sőt a falak is valami hasonló borítást kapnak.

Utálom a WC szűkítőt. Már a fiúknál is utáltam, ugyanis nekik be kellett igazítani a felszerelést, ellenkező esetben telibe találták a kád oldalát. És gyakran nem igazították be. Maja pedig nem tudom hogy csinálja de felül és tócsát varázsol az ülőkére. Nyuszikám most újított és nem hajlandó használni a szűkítőt, így bele megy a produkció de rettenetes látvány az ülőke szélén egyensúlyozó Pöttöm Panna. Mert segíteni csak addig enged amíg fölrakom aztán elzavar. Asssszem ezt is utálom.

Van még egy nagy hírem így a végére: Maja kb egy hónapja megtanult egyedül hintázni. Beülteti magát a nagyok hintájába, kicsit meglököm és hajtja magát, énekel és imádja, hogy lobog a haja.

2013.08.08./2.

Van ám még hírem. Maja szobatisztaság ügyben ismét kezd stabillá válni, már csak azt kell kitalálnom, hogy fogom rászoktatni az itthoni bugyihasználatra. Oké most meleg van és itthon vagyunk nudizhat de jön az ősz. Legalábbis nekem azt ígérték.
Két hete nem hajlandó éjszakára pelust húzni, valósággal birkózni kell vele és amint egyedül maradt a szobába lecincálta. Viszont reggelre pisis lepedőben ébredt. De az van, hogy eluntam az esti cirkuszt. Nincs pelus éjszakára, beraktam helyette a bilit a szobába és megbeszéltük, hogy éjjel bemegyek és pisil egyet aztán alszik tovább. Egyenlőre jó a mérleg, akkor is szárazon ébredt amikor az éjszakai pisiltetés nem volt sikeres.

Ádám készül az iskolára, már van táskája, tolltartója, tornazsákja, csomagoló papír és vignetta természetesen amiből lehet McQueenes de legalábbis autós.
Miki is nagyon iskolába akar menni és mindenből válogat ő is.

A tévén gondolkodtam még. Több cikkbe is botlottam ami azt ecseteli nyáron milyen sok gyerek ül a tévé előtt. Na ez az a probléma amit nehezen tudok átérezni. Nálunk egész nap megy a tévé de ha összesen 20 percet ülnek előtte (2-3 perces szakaszokban) akkor sokat mondok. Pedig higgyétek el a seggem csapkodnám a földhöz örömömben ha legalább 20 percet egyhuzamban valami értelmes mese nézésével töltenének. Általában elindítanak valami lemezt aztán legkésőbb 5 perc múlva már egymást nyúzzák valahol egész máshol. Nem, nem szedem ki a lemezt mert akkor újabbat raknak be és újabbat, inkább hagyom menni az elsőt és csendben gyűlölöm Kisvakondot, Menő manót, Zénót, Elmót és a kétbalkezeseket.

2013.08.08.

Küldje valaki ide Nanny McPheet, Mary Poppinst, a szuperdadát vagy mindet együtt. De ha csak tudtok valami beltéri játékot ami leköti egyszerre mind legalább 1-1,5 órára és csöndes és nincs nagy anyagszükséglete.
Már volt:
- lego: a fiúk játszanak vele, Maja szopogatja, szétrugdossa
- kád: csak csökkentett létszámnál működik hárman együtt eláztatják a fürdőt
- rajzolás: Maja a falra rajzol (de ez már nem érdekel) aztán kiharapja a ceruza hegyét, végül a fát kezdi rágcsálni, zsírkrétát eszi mint a cigirágót az utóbbit elzártam de a ceruza a fiúk által elérhető helyen van így minden kérlelésem ellenére Maja kezébe kerül
- társas: Maja bowlingozik
- kártya: Maja széttépi a lapokat és megeszi
- szerepjáték: ezt mind imádják csak épp elmenőst játszanak ezért felöltöznek, közben kirámolnak minden ruhát a szekrényből (szekrényajtóra nem figyel csapódik), főleg téli cuccokat, aztán cikáznak a lakásba szobából ki, szobába be (futkosás), a kilincset nem használja rendesen ezért az ajtó csapódik, nem engedik be, kopog, megint kopog, csenget, aztán ököllel veri az ajtót, közben ordít, hogy engedjék be a másik kiordít, hogy mindjárt jön (ez az ami engem nem zavarna de nem lakunk egyedül a házba)
- meseolvasás: két gyerekem beszéd terén kihívásokkal küzd, számukra a mese különösen fejlesztő de ők nem olvasnak szakirodalmat és szarnak a mesére. Én szeretek olvasni, mesét felolvasni már gyerekként is szerettem de az elmúlt években már csak feladatként tartom számon. Minden este olvasok (pedig szívesen elsumákolnám), ami a következőképpen néz ki, én ülök könyvvel a kezemben Ádám figyel(ne ha hagynák), Miki nem tud 2 percig egy helyben maradni, halaszthatatlan ficereghetnékje van alvós autót keres, Büdikutyát keres, rendezgeti az ágyát, máshová ül stb. Maja hasonlóan pattog az ölemből a kanapéra majd vissza és ismét le a szőnyegre. Mindegy mit olvasok, milyen rövid, az sem érdekes ha ők választották, Maját a képek sem érdeklik, ellapozza mielőtt elolvasnám, azon mesterkedik, hogy tudná kiszedni a kezemből a könyvet. Pedig Maja 5 hónapos kora óta hallgat mesét (sőt fogantatása óta), akkoriba úgy működött, hogy Maja esti szoptatása közben meséltem a fiúknak aztán mindenkinek puszi és alvás. Azt reméltem Majában rögződik, hogy meseolvasáskor az ölemben neki jó, nem rögződött. Ha befejezem a mesét mert pezsgés van az csak Ádámot sújtja le pedig ő, a körülményekhez képest, figyelt. Mikit elzavarhatom aludni nem hatja meg. Ezek után szerintetek mi történik ha napközben mesét olvasok? Legkésőbb 5 sor után mindenki elpárolgott, Maja a könyvvel együtt. Ha nem adom visít.

Elfogyott az ötletem és a hőség miatt a nap nagy részét a lakásba zárva töltjük. Miki roppant élethűen és főleg hangosan tud hangutánozni olyanokat mint a fúrógép, a turmix, a sziréna, csengő, helikopter, autó motorhangja, duda és a kedvencem a fékezés (ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ). Persze, hogy megkérem, hogy halkabban csinálja és szót is fogad 10 másodpercre. Nincs tudatában, hogy ő most hangos. Ha nem hangutánoz akkor kérdez:
- Ana te iszol? - Nem, medvét táncoltatok. Mi mást csinálnék pohárral a számba?
- Ana te főzőj? - Persze hisz ebédelni akarsz.
- Ana te mosogatsz? - Nem, bábozok az edényekkel meg a szivaccsal.
- Ana pisisz? - Nem épp a szupermen jelmezem veszem fel és megyek megmenteni a világot.
- Ana hoja megyünk? - Én tönkre. Különösen akkor ha nincs szó indulásról (esetleg MAJD valamikor később) de Maja meghallja a megyünk szót és rohan öltözni, aztán ordít mert (még) nem megyünk.
- Apa hazajött?- Ezt rendszeresen a nap közepén süti el, Maja meghallja egy mondatban az apa és hazajött szavakat és eszeveszetten keresni kezdi majd bömböl mert rájön, hogy apa nincs sehol.
Oké, oké a gyereknek természetesen nem ezeket válaszolom de tudjátok a napi 50. ilyen kérdésnél már komolyan erőt kell vennem magamon és igen van olyan is, hogy legszívesebben a földhöz vágnám azt ami épp a kezemben van főleg a törékeny dolgok esetén nagy a kísértés.
Ehhez még add hozzá, hogy Ádámnak nagyjából tíz percenként világfájdalma van és fejhangon visít. Tegnap 5 percig csapkodta magát ordítva a fotelhez mert Miki segíteni akart neki rendet rakni a szobába. Hideg vizes arcmosás, zuhany csak ront a helyzeten és még jobban visít. Szóval félreültetem a fotelba és megvárom amíg elmúlik a roham.
Amikor Ádám nem visít akkor Maja a soros mert valaki elvett tőle valamit, valamelyik ölelgeti (a nyakánál fogva), bökdösi, letúrja a kanapéról. Vagy azért visít mert Mikitől hallotta a csoki, joghurt, eszünk, megyünk, alma, dinnye szavak valamelyikét de nem, szó sincs semmi hasonlóról.

A fenti visítások ellen találtam ki a jutalomtáblázatot (matricatáblázat eredeti nevén) de kitörölhet vele a seggem. Hiába a jutalom megy a testvérnyúzás, a visítás, a futkosás.
Még 3,5 hét a nyár.

2013.08.06./3.

Képek csak úgy

 Önkéntes voltam
A gyerek kórház egyik játszószobáját festettük

 
 Az apró lila lepkékre különösen büszke vagyok

 A papagáj is az én művem.


 Pillanatkép a Szabó Maja divatsóból

 Barkácstündér
 
 Majás hálóing

2013.08.06./2.

Miki szülinapja

Csak a Miki tortája

Meglepi volt benne
 
 Ez azért készült, hogy az egyes számút nyugodtan túrhassa.

 Ajándék és kapott egy McQueenes ovistáskát. Azt még nem sikerült lefényképezni.

2013.08.06.

Ma reggel Miki már 6 előtt az ágyamba telepedett, nem sokkal később Maja is felébredt:
- Ana deje! (anya gyere)
Fél hétre már Ádám is ébren volt. Ilyenkor megpróbálom őket győzködni, hogy az ágyban fekvés nagyon hasznos és főleg csöndes ha ez nem jön be és igen ritkán jön be akkor bekapcsolom a tévét és mivel az is nagyon ritkán jön be felkelünk. Tudjátok az én gyerekeim ha felébredtek rögtön működni kezdenek, mintha bekapcsolnák őket és rögtön játszani (egymást nyúzni - visítani) kezdenek. Nekiálltam beágyazni, mert mióta a nappaliba kempingezünk, addig nem lehet normálisan az asztalhoz ülni. Közben Maja és Miki a fiúszobában garázdálkodott, Ádám alól kirángattam a lepedőt és győzködtem, hogy helyezze át a székhelyét. Sikerült, beágyaztam. Asztalhoz terelem őket, jön a kinek hol a helye visítás, ma kivételesen rövid volt. Miki az asztalnál ül és folyamatosan osztja, hogy ki mit kap vagy nem kap. Ádám sírógörcsöt kap. (legyűröm az első késztetést, hogy a földhöz csapkodjam a tejes poharakat) A "ki itthon a főnök" tisztázása után készítem a reggelit Maja a lábam alá settenkedik. Terelgetném vissza, nem akar. Csak az kap reggelit aki az asztalnál ül, és ki is osztom a fiúkét, szarik rá. Mászik a pultra a tejes bögréért, elkapom, visít. Berakom a szobájába, megnyugszik, végre asztalhoz ül és eszik. Miki már befejezte és virgonckodik a nappaliban, Maja a bögrékben maradt tejjel mixert játszik ami kicsöpög azzal beteríti az asztalt. Számomra tisztázatlan körülmények között egyszer csak nagy boldogan Ádám kenyeréről nyalogatja le a tejfölt, Ádám duzzog. Megpróbálom Maját lekenyerezni a tejfölös kanállal, Ádám a kanálért visít a kenyér már senkinek sem kell. És még 7 óra sincs. Úgy alakult, hogy ma se boltba menni se főzni nem kellett fogmosás után összeszedtem őket és megcéloztuk a játszót. A móka nálunk mindig az öltözéssel kezdődik. Miki ordít Majának:
- Maja hozzá nekem asónacit! - Maja magastérd emeléssel berohan a szobába majd vissza.
- NEEEEEM EEEEEZT! - Maja ismét végig rohan a lakáson.
- Nekem nem hoztá??? - visít Ádám, Maja megint berobog a szobába.
Tudjátok érdekelne, hogy ilyenkor mégis mi a manót kéne csinálnom a lánnyal? Természetesen megkérem, hogy ne fusson de lövése sincs róla, hogy ő most fut. Azért sem rajongok, hogy a fiúk ugráltatják de a fiúk is számtalanszor viszik Majának a ruhát, szandit, csattot (igaz kérés nélkül). Már próbálkoztam azzal is, hogy mindenki a saját ruháival foglalkozik akkor a fiúk összevesznek, hogy ki ér először a szekrényhez, ki nyitja ki az ajtót, ki veszi ki először a ruhát (közös szekrényük van). Nem, nem fogom nekik előkészíteni. Elég nagyok, hogy ki tudjanak venni és felhúzni néhány ruhát önállóan. Azonkívül ha kék pólót választok, zöldet akar húzni, ha zöldet akkor pirosat de sosem azt amit én kivettem. Bocs nem fogok azon keménykedni, hogy márpedig ma pirosba mész mert azt vettem ki. Csak annyit határozok meg, hogy mit húzzon, rövid naci-póló, farmer-póló-pulcsi kinti hőmérséklet függvényében.
Sikerül felöltözni, jön a versenyfutás az előszobába, aminek minden esetben az a vége, hogy a bejárati ajtó kilincse alatt dulakodnak, hogy ki legyen az első. Az ajtónk fémből van és mozog a tokjában (már javították de nem lett jobb) valahányszor nekifekszik a gyerek döng az egész. Nem, nem szabad döngetni az ajtót de ez őket nem érdekli. Amíg a fiúk egymást tépik, Maja visítani kezd:
- É jesze esőőőő! (én leszek az első) - és nekem még cipőt kell húzni és behozni a játékokat az erkélyről.
Ma a távolabbi játszót választották, már régen voltunk ott, azt reméltem az újra felfedezés sokáig leköti őket. Ez 20 perc volt, akkor jött Maja, hogy haza akar menni, újabb 10 perc múlva Ádám lett szomjas és a következő fél órában nagyjából 5 percenként az egyik a közelembe sündörgött, hogy haza akar menni de a másik kettő épp remekül játszott. Mikor már kettő egyszerre akart hazamenni akkor elindultunk. Miki visított mert ő nem akart hazajönni.
Ember magasságú bokrok az út két oldalán, persze, hogy tépkedni kezdik a bokrot.
- Ne tépkedd a bokrot! Ne tépkedd a bokrot! Ne tép...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! - Miki belemarkolt a csipkebokorba és egy tüske meredt ki a tenyeréből.
Még 4 hét szeptemberig.

2013.07.31.

Telik a nyár

Így készülnek az eredeti Szabó Maja alkotások.

Nálunk járt az unokaöcsém, Maja szobára vitte.

Amikor nyaralunk:










Apa szokott itthon felejteni dolgokat, csináltunk neki ellenőrző listát, Miki illusztrálta.

Ez pedig Ádám rajza a családról és annak aki nem ismeri az Ádámírást lefordítottam.

Hőségriadó idején

2013.07.30.

Múlt héten nem tudtam befejezni a nyafogást, a következő rész szabadon átugorható.

Szóval Maja új kedvenc foglalatosságai közé tartozik a könyvespolc rámolása. Ettől az agyvérzés kerülget. Ha Miki is csatlakozik az akcióhoz, és mért maradna ki egy ilyen buliból, akkor pedig az idegösszeomlás szélén egyensúlyozok. Aztán újra begyűjtöm a könyveim, visszapakolok és újra elmondom, hogy az anyáé és tilos rámolni.
Ismét új kedvenc a konyhapultra mászás, majd végigfut rajta és a lábát a mosogatóba lógatva pakolja a mosatlan edényeket.
Miki nagyjából 2,5 éve nevezte ki törzshelyének a pultot, most már ketten ücsörögnek ott amikor főzni próbálok. Mikivel a kezdeti küzdelmes évek után (következetesen leszedegettem - nemszabadanyafőzforróéles blabla) eljutottunk odáig, hogy már nem mászik bele mindenbe amit épp csinálok (pl: tésztafőző víz), sőt ha megbízom a hagyma dinszteléssel, krumpli hámozással, hagyma pucolással még hasznossá is teszi magát. Már tud krumplilevest főzni. Na de Maja ezt látja és ő is akar. Mindezt lehetőleg a kerámialapon ülve, mert hol máshol lenne kényelmesebb? És nem bocs, őt még nem engedem kést, krumplipucolót használni. Tudom, hogy ezekből léteznek gyerekbiztos darabok de én azt is hiszem, hogy játék izékkel nem lehet megtanulni rendesen dolgozni. Tehát, felelőtlen módon az öt éves kezébe adom a pucolót (kést még nem, csak az asztalit) és ott állok mellette, ha nem boldogul szól és segítek, megmutatom, újra és újra. És a gyerekem tud krumplit pucolni.
Majának a hagymapucolás van engedélyezve, az apró ujjaival nagyon ügyesen le tudja szedni kés nélkül is, csak résen kell lenni mert meg is eszi. Az én konyhámban mindig van harapdált hagyma és fokhagyma.

Ádámmal kb. két hete fordult meg a világ, olyan butaságokat csinál amit korábban soha. Egyenlőre annak tudom be, hogy feszült a suli miatt, nem tudja mi vár rá (hiába mesélünk róla, mi sem látunk a jövőbe) és valahol le kell vezetni, erre jók a tesók és anya idegei. Múlt héten nálunk járt a mamám és elrabolta egy velnessssz hétvégére. Palacsintán tengődött és az egykéknek járó korlátlan figyelmen. Vasárnap csatlakozott hozzá Miki is. Holnap vagy holnap után kapom őket vissza.
Maja az első két reggel Ádámot kereste, tegnap Mikit, ma már beérte volna apával is de ő reggel 5-kor szokás szerint lelépett dolgozni. Szóval én maradtam. Reggelizni már hajlandó volt kijönni a szobájából.

Próbálok Maja mellett regenerálódni, ő nem fúr(nyiiiiííííííí), nem utánoz autót(BRRRRRR), nem szirénázik(iiiííííjjjűűűű), nem fékez(íííííííííííííí) és testvér nyúzás sincs. Persze visítás még mindig jut, mert leesik, beleesik, beüti, belerúg, mellé lép, neki megy. De csak egy visít.

Ma végre takarékra vették a napot. Az előző napokban ugyanis a fürdőkádunk strandként üzemelt. De a kezdeti lelkesedés elmúltával Maja a csap elzárását követő 10. másodperceben kihúzta a dugót és a kádban állva kiabált: "bége pancsi", "itt a bége fuss" (vége pancsi, itt a vége fuss el véle). Bizony már ilyen komoly szóösszetételeket is használ. Sőt elszámol ötig. Ez nekem teljesen új. A fiúknál ennyi idősen annyira az alap szavakra koncentráltunk, hogy eszembe se jutott a számolás.

Volt egy igen rettenetes délutánunk, nem sokkal azután, hogy Ádám eltávot kapott. Miki a játszóra akart menni, összepakoltunk. Ragaszkodott, hozzá, hogy a kezébe hozza a labdákat, ebből az lett, hogy ledobta a lépcsősorokon és mikor megkértem, hogy a játszóig a kezébe hozza, ismét eldobta. Akkor már a parkolóba voltunk, az egyik begurult egy autó alá de annyira középre, hogy elhatároztam én nem kúszom be utána. Miki visított. A játszón kicsit elfelejtette de 20 perc után mindkettő a szoknyámra ült és haza akart menni, Miki bömbölt. Pillanatok alatt, még mindig bömbölve, összeszedte a játékokat és hazajöttünk. Bepakoltam őket a kádba, gondoltam pancsolnak. Miki sírós hangon kikéretőzött. Ez sosem jelent jót, befektettem az ágyába, láza nem volt, betakargattam és hamarosan el is aludt. Mikinek nem tesz jót ha ilyen későn alszik délután, fél óra múlva felébresztettem, sírt. Kiköltözött takaróval, párnával a nappaliba és újabb fél óra múlva megint aludt. Még csak 6 óra volt. Felkészültem, hogy éjféltájt azt hiszi reggel van és visszaköltözettem a gyereket az ágyába. Fél 9-kor támolygott elő, ivott, pisilt, kicsit ücsörgött a kanapén majd önszántából visszament a szobájába és reggel 7 körül találkoztunk legközelebb. Eseménydús napok után történt mindez, arra gondoltam egyszerre jött ki rajta a fáradság.

Mért van az, hogy TILOS legot vinni a fürdőbe de mégis megteszik? Miki múlt héten lego darabot pecázott a WC-ből, én csak a fertőtlenítős vízbe voltam hajlandó betenni.
Mért van az, hogy amikor azt hiszem mindenki elfoglalta magát, én is keresnék magamnak valamit, rögtön rám röpülnek?

Nem rég tudtam meg, hogy a fejlődős suli, amit Ádámnak annnnnyira ajánlgattak, épülete 5 éve(!) életveszélyes és havonta jártak a statikusok ellenőrizni. És ebbe az iskolába kellett volna vinnem a gyerekem.

2013.07.25.

Miki ma 5 éves, a hivatalos ünneplés vasárnap lesz.

És most. ELEGEM VAN A NYÁRBÓÓÓÓÓÓL!!!!!!! És még mindig vissza van 5 hét szeptemberig! Az egész napom azzal telik, hogy Maja percenként visít valamiért a fiúk pedig civakodnak. Az összes energiám felemészti, hogy újra és újra önuralmat erőltetek magamra, ("csak egy gyerek") szétszedem őket, Maját leszedem az asztalról/szekrényről, majd a következő percben megismétlem és megint megismétlem és megint ... Egyszerűen nincs energiám értelmes feladatokra befogni őket, mert Maja mindenbe beleül - szó szerint - ha kap ő is összekeni, tönkre teszi a fiúkét ha nem kap képtelen vagyok távol tartani. Amikor alszik igyekszem kisimogatni az idegeim, hogy kibírjam estig és a hátam közepére sem kívánok semmilyen alkotó tevékenységet a fiúkkal. Az pedig egyenesen vakmerőség lenne körbepakolni őket ollóval és ragasztóval, hogy dolgozzanak önállóan.

Felkelnek a kiskorúak és kezdődik a cirkusz a reggelinél. Mindenkinek van saját helye de Mikinek mindig máshová ülhetnékje van, Ádám visít mert épp az ő helyén terpeszkedik, Maja az asztal közepén trónol, sajtot, szalámit, tejet követel ordítva. Mindenkit leültetek, kiosztom a reggelit. Beágyazok, megigazítom a gyerekek ágyát, elkészítem a saját reggelimet, leülnék de ők addigra végeztek, Maja helye úszik a tejben, Miki a fürdőben ordít a fogkeféjéért (mivel nincs pénzem napi egy tubus fogkrémre, jobb ha én készítem el). Föltakarítok, osztok, leülök, hogy elfogyasszam a tejeskávém a két napos kenyércsücsökkel. Ez egy szuszra még sosem sikerült, mert közben valakit be kell szedni az ablakból, lego autót osztani, hogy 10 másodpercen belül atomjaira szedve heverjen a szőnyegen, az utolsó gyereknek is kiadni a fogkefét, a végzettektől elszedni mielőtt falat kezd vele sikálni. Ha végeztem a reggelimmel vakmerően elmegyek fogat mosni, közben elszabadul a pokol Maja ököllel veri az ajtót és visít ha beengedem a WC kefét akarja nyalogatni. Eközben kint futkosás, sivalkodás, Miki általában kabátban kerül elő mert boltba akar menni, Maja is cibál valami ruhát mert azt hiszi tényleg megyünk. Ha nem megyünk visít. Ha megyünk de nem vagyok hajlandó a bátyja szekrényéből kicsórt legvastagabb pulóverbe öltöztetni, visít. Néha sikerül úgy letudni a vásárlást, hogy közben a két szabadon levő (de jó, hogy Maja még belefér a kocsi ülésébe) nem futkos cikázva az áruházba és az oda-vissza út alatt sem okoz szívrohamot az autósoknak. Itthon kezdődik a szokásos őrület. A fiúk lefoglalnák magukat ha Maja nem mászna bele a játékukba - visítás. Maját kicsukják - visítás. Eltorlaszolják az ajtót - döngetés. Egy percen belül Mikinek halaszthatatlan kijöhetnékje támad - döngetés, Maja még mindig nem mehet be - visítás. Légyegében amíg elkészül az ebéd ez a program. Ebéd után Maja megy aludni, a fiúknak pedig mint valami megakadt lemez mondogatom, hogy csendesenvagyunkMajaalsziknecsapkoddnekiabáljaszőnyegenautózz....
Uzsonna után érünk ki a játszóra és nagyjából annyira vagyok képes, hogy a padon bámulok ki a fejemből. Itthon a nap utolsó felvonása a fürdés-vacsi-lefekvés. Mire mindenki bemászik a kádba és levetkőzik a fürdő és az előszoba homokborítást kap a kád, a csempe, a mosdó tele van szürke vizes tenyér és talp lenyomatokkal. Valamelyik gondosan a lefolyóra ül és hárman dagonyáznak a macsakakais-homokos vízben. Lezavarom - visítás. Vacsora után Maja ismét zuhanyzik, hisz megint magára borította a tejet. És amikor végre mindenki lefekszik, kezdődik a kimászkálás inni kell, pisilni kell, nem ezzel autóval alszom, félek a sötétben (nincs is sötét) blablabla. Nyári szünet ezennel felmondok!

Említettem múltkor szerény próbálkozásom a matricatáblázattal. Az első héten Ádámnak nem sikerült kiérdemelni az autót tehát visított. Miki kiérdemelte, megkapta de Majával akarta összerakni oly módon, hogy Maja nézheti (értitek? n-é-z-h-e-t-i) amíg ő épít. Maja nem akarta nézni, Maja elcsórta a darabokat, Miki visított, visszaszerezte a darabokat, Maja visított. Ádám pedig még mindig a saját elvesztett autóját siratta. Tényleg tuti módszer - gúnyos fintor. Hány visítás után érdemlem ki a leszarom bogyót? Vagy legalább egy pár füldugót?

A nyár további viszontagságaihoz tartozik, hogy Maja beszéd ügyben szinte szárnyakat kapott, most már szinte bármilyen szót kimond kérésre és végre próbálkozik ezen szavak felhasználásával kommunikálni. Tudom ez jó hír de ezzel egy időben hihetetlen visszafejlődést mutat szobatisztaság és gyaloglás terén újra kiharapdálja és megeszi a ceruzahegyet, zsírkrétát.
A héten a boltig (látszik az ablakomból) nem akart elgyalogolni de undok voltam és nem vettem fel, tehát ordított. Ilyenkor kívülről az látszik, hogy az ordító (ANANANANA) gyerekkel kézen fogva haladunk (nem egyenesen) és közben győzködöm, hogy a gyaloglás igenis egészséges és ha már mindkét lába leér a földig akár használhatná is. A fiúk pedig épp eltűnnek valahol a horizonton.
A szobatisztaság teljes katasztrófa, szinte csak kültérben működik. De akkor sem vagyok hajlandó újra pelenkázni, mert tudom, hogy képes rá. Az egész bilizés úgy indult, hogy lecibálta magáról a pelust, ráült a bilire és belepisilt egyedül, önszántából, aztán hetekig alig volt balesetünk. Volt az életünkben két hét amikor nem volt hajlandó bilire ülni de jött szólt és a WC-t használtuk. MINDIG elkísértem, akkor is ha csak ücsörögni akart ott. És most sem arról van szó, hogy nem figyel vagy elmerül a játékban, mert a kis boszorkány kilőtte magának a fiúk szobájába a szőnyeget, leguggol és amikor már minden mindegy kiabál: piszipiszipiszi/kakiiiiii! Én újabb nagy levegőt veszek, feltakarítom és nyugodt hangon megkérem, legközelebb használja a bilit vagy szóljon és felülünk a WC-re. De legközelebb sem szól. Az elmúlt napokban annyi kakit pucoltam, hogy most már nagyon kiérdemeltem egy kis szerencsét. Mondjuk egy milliomos nagybácsi személyében aki épp a végrendeletéhez keresi az örökösét.

Maja megtanult fölmászni a konyhapultra és az íróasztalra ez teljesen új távlatokat nyitott előtte. Garázdálkodik a konyhaszekrényben, a kávés polcon, lerámol, szétszór, telefonál ha leszedem visít. Namármost Neilltől tudom, hogy a gyerek ezzel a ténykedéssel nem is fog fölhagyni amíg a kíváncsiságát nem elégítette ki. Magyarul rá nem un a szekrényrámolásra. De én a szekrényben pont olyan dolgokat tartok amiket nem akarok a gyerek kezébe adni. A polcon van a teakészletem. Szerintetek mennyire csudaizgi lenne a filtereket szétszaggatni majd egyesével beborogatni a mosogatóba? A készlet pótlása kb egy napi fizetésem lenne.

Ha nem lenne elég a visításból Maja új extrém sportot talált magának. A lakás egészen lehetetlen pontjain tud beszorulni. A leggyakrabban a kanapé mögé mászik be, leguggol és visít. Pedig simán fel tud állni és kioldalazni pont ahogy bement. Amikor kiszedem már mászik is vissza újra visítani. A saját ágya és a fal közé is be tud szorulni, az már veszélyes mert a lábáról le kell vennem a súlyt, tehát fel kell emelnem és közben óvatosan mozgatni a bokáját, hogy ki tudjam szedni. Ez egy négy kezes mutatvány sajnos nekem csak kettő van. Az ablakkeretet is meg tudja ragadni úgy, hogy alig bírom kipiszkálni a kezét a résből (bukóra van nyitva). Hétfőn úgy bedugta a lábát az ágya alá, hogy apának kellett leemelnie a lányról. Múlt héten a játszón a mászóka tetején akadt fönn, két nap alatt kétszer. Nem, nincs eltiltva. Ha nem mászhat sosem tanulja meg.

Görkoris rendezvényen voltunk, életemben először láttam az öcsémet gurulni. A gyerekeknek nagyon tetszett, hazafelé mindenki görkorit akart. Gyorsan bemártottam a bátyust, ha majd ő vesz nekik akkor lesz görkorijuk. Felbátorodtak leosztották a színeket, Majának a lilát tukmálták, kicsi Királylány az apja nyakából ordított lefelé: "kékeeeee(t)". Nagyjából mindegy miről van szó ő mindig kéket akar.

Most pedig lejárt a szünetem, Maja felébredt és már a könyvespolcomat túrja Mikivel teljes egyetértésben. Mikor lesz este?

2013.07.11.

Óóóóóriiiiiási szenzáció! Reggel elvittük az oviba a felgyűlt dobozokat. Indulás előtt Maja hajába csattokat tettem és egész végig hozzá se nyúlt. Elslattyogtunk az oviig aztán a boltba végül itthon ahogy átlépte a küszöböt szaggatta ki a hajából és nyomta a kezembe. Olyan boldog vagyok! Legalább ha emberek közé megyünk akkor csinálhatok neki normális frizurát.

Maja elnevezte az alvós maciját Pákónak. Ő az első gyerekem aki hajlandó volt nevet adni kedvencének.

Hétvégén Szigetváron voltunk. Elsősorban a vonatozás miatt mentünk, azt minden gyerek élvezi és a vonatban van valami amit semmi más jármű nem tud. Sétáltunk egyet a vár körül, nekem nagyon tetszett a park. Fagyiztunk (izé a gyerekek fagyiztak) a Fő téren. Három gyerekkel ezelőtti életemben többször is voltam Szigetváron strandolni de a Fő térre sosem jutottam el. Most kicsit furcsa volt a Kisváros sorozatból ismert teret élőben látni.
Szerettünk volna bemenni a várba, úgy emlékeztem lehet, valóban ötünknek közel 3000ft-ért. Nem tudtuk konkrétan mire számíthatunk bent. Ismerem a gyerekeim, ha történetesen a látnivaló korhűen helyreállított várbelső, az őket nem köti le. Ahhoz nem volt kedvem, hogy a gyerekeket tartsam vissza "ne nyúlj hozzá", "gyere ki onnan", aztán jön a "mikoj megyünk máj ki???". A kiállításból nem látok semmit, a gyerek unja, apa sík ideg. Kösz nem, ezért nem fizetek, ezt megoldjuk ingyen is. A másik látnivaló tippem a várfal megmászása belülről, majd kilátás a városara, az biztos nyerő program lett volna az ilyesmit szeretik. Na de egy csomó lépcső megmászásáért még fizessek is, ráadásul 3,5 napi fizetésem? Nem kockáztattunk maradtunk a kinti sétánál.
Jól sikerült a nap.

2013.07.10.

Képzeljétek nőnek a gyerekeim. Na nem egyedül tettem ezt a hatalmas felfedezést hanem hozzásegítettek.

Sztori 1

Múlt héten apa lelépett és magával vitte Mikit is. Ha csak kettő marad itthon ez a legszerencsésebb összeállítás. Szóval ki is használtam a szerencsémet, kipakoltam a porszívót a nappali közepére, szétszedtem a rajta civakodni kezdő mókusokat. Felosztottuk a lakást, Ádám nekiállt a saját részének én pedig elvonultam hajat mosni. Mire kész lettem a porszívózás is kész lett. Egyszer biztos lecsuknak gyerekmunka alkalmazásáért.

Sztori 2

Kivonulunk a játszóra a gyerekek elmennek játszani én pedig ücsörgök egy árnyékos padon. Csak akkor kelek fel ha hintáztatásra van igény, vagy összeveszés készül de kint nagyságrendekkel kevesebbet civakodnak mint bent. Szóval henyélek és élvezem a nyugit amíg ők békében játszanak.

A nagy játszótéri nyugalmon felbuzdulva vettem egy tollasszettet és tegnap apával tollasoztunk. Három gyerekkel ezelőtti életünkben csináltunk ilyet utoljára. És most már emelt szinten játszunk. Tollasozni ugye mindenki tud, pont azért népszerű mert nem kell hozzá semmi extra tehetség vagy eszköz. Na de ki tud úgy játszani, hogy közben 3 gyerek bóklászik a pályán? Hát mi! Tollas versenyen nem indulnék de határozottan jó móka volt. Természetesen a fiúk is akartak játszani, húszból egyszer már bele tudnak ütni a labdába.

Hétvégén apa nagy túrára vitte Ádámot: biciklivel tekertek ki a dédihez ebédelni utána haza. A nagy alakalomra Ádám kapott bukósisakot. Tudom, hogy a használata melegen ajánlott, sőt kötelező de tartsatok felelőtlennek én a játszón biciklizéshez nem tartom szükségesnek. Olyan szomorú látvány, mikor a gyereket leengedik biciklizni a ház körül (kb 50m) és a hiper-szuper gyorsasági motorosvédő felszereléstől mozdulni is alig bír. Komolyan akkora tragédia ha elesik és lehorzsolja a térdét/könyökét? Szóval nekünk eddig nem volt és most is azzal kapták meg, hogy csak akkor kell felhúzni ha hosszú útra megyünk, én a játszóra nem adom rájuk. Ott nincs autó forgalom és egyszerűen nem mennek akkora sebességgel ami indokolná az extra védelmet.

Hogyan gyártsunk játékot 10 másodpercre a gyerekeknek?
Az ötletet ITT találtam. Fogj egy jégkockatartót, töltsd fel ételfestékkel megszínezett vízzel, fagyaszd le. Kifogtam egy lehűlést, az enyém három napig várt a frigóba. Tegyél egy tálba vizet majd gyűjtsd magad köré a gyerekeket (ja, hogy még csak a tálat szeretnéd elővenni és már ott vannak?) pakold bele a színes kockákat majd győzd meg őket, hogy nem kell beletapicskolni és az egyre színesedő tál tartalmát szétfröcskölni a lakás leglehetetlenebb pontjaira is. Ha ez megvan pont letelt a 10 másodperc a kiskorúak elpárologtak és ottmaradtál egy tál bizonytalan színű vízzel és a bizonytalan színű konyhával (szerencsésebbek kirakhatják a bandát a kertbe akkor a konyhapucolás menüpont kimarad). Újabb három nap múlva lekopik a kék ételfesték a körmödről. Jó móka volt?

Sok gyereknevelős könyvet, filmet néztem már meg, sőt egyszer még pszichológusnál is voltam. Mind úgy ajánlgatja a matrica táblázatot, mintha ez lenne a gyereknevelés szent grálja. Mi is nekiugrottunk már párszor de az van, hogy Miki leszarja ha nem kap matricát és az esélytelenek nyugalmával folytatja eredeti tevékenységét. Ádámot pedig matrica nélkül is tudom motiválni. Na de most új távlatok nyíltak. Talán találkoztatok vele a Shell kutakon bizonyos feltételekkel Legó Ferrarikat osztogatnak. Apa már beszerezte a teljes készletet és ha minden igaz úton van az utánpótlás is. Az első kettőnek óriási sikere volt, még aludni is magukkal csempészték. Ezért úgy döntöttem a többit nem kapják meg ilyen könnyen. Készítettem táblázatot, kerekeket lehet bele gyűjtögetni. És aki megadott idő alatt a maximum gyűjthető kerekek 75%-át megszerzi (kell hagyni hibaszázalékot, ezt is egy gyereknevelős műsorban láttam, senki sem tökéletes) az kap egy autót.
Kereket kiérdemelni úgy lehet, hogy nem verekszenek, nem szórják a homokot, nem futkosnak a lakásba és főleg nem táncolnak az idegeimen. A napot három részre osztottam minden rendben teljesített szakasz után rajzolok kereket a megfelelő részre. Átütő sikerről nem számolhatok be de a lelkiismeretem megnyugtatja.
A műsorok úgy ajánlják, hogy naponta rengeteg matricát (piros pontot) osztogassunk, a sikerélmény miatt. Bocs de ezzel egyszerűen nem tudok azonosulni. Az én gyerekeim annyira nem kezelhetetlenek, hogy minden pislantást vagy szépen nézést jutalmazzak. De azt is unom, hogy egész nap a saját hangom hallgatom: "ne futkoss", "ne csapkodd az ajtót", "ne dübörögj", "ne ordíts", "ne verekedj". Ennek semmi értelme, eredménye pedig még annyi se. De eredménye mégis van, 1,5-2 óra múlva sík ideg vagyok. Szóval most jutalmazok és kicsit talán jobb a helyzet mint előtte.

Olvastam egy cikket (nem linkelek, nincs kedvem kutatni) Svájcba a gyerekneveléssel töltött éveket vezetői tapasztalatnak számítják. Vajon, hogy néznének rám a következő állásinterjún ha előadnám, hogy közel 8 év vezetői tapasztalatom van?

Végül egy szösszenet Ádámtól:
- Ha olyan nagy leszek mint apa, biciklivel megyek a mamához, megmutatom mit rajzoltam és a Lego autóm, ott fogok ebédelni és utána hazajövök.

2013.06.29.

Múlt héten kisvasutazni voltunk. Tavaly sajnos lemaradtunk de most kifejezetten oda mentünk gyerekprogramra. A gyerekek nagyon élvezték, én örültem, hogy még működik, sok emlékem van róla, gyerekként minden évben többször is jártunk ott. Ádám rajzolt a rajzversenyre, fényképezkedtünk vasutasnak öltözve. Volt futó verseny is de azt már sajnos nem tudtuk megvárni.
Rólam is készült kép. Egy kiállításra lehetett vinni régi képet és ők újrafényképezték azt a beállítást azon a helyen. Nagyon tetszett, máskor is megyünk.
Egy jó nagy kirándulás része volt. A Mandulásban kezdtünk, ott mindenki ebédelt és játszott kicsit, aztán a kisvasúttal mentünk a Vidámparkhoz és végül lesétáltunk a Tettyére. 
A Tettyén most nem voltak olyan sokan mint tavaly így most jobban is tetszett. Még mindig siratom a régi fa játékokat, szerintem az sokkal eredetibb volt mint ez sok tucat EU-s izé még akkor is ha mindenféle készséget fejlesztenek de majd túl leszek rajta. Szerintem egyszerűen sokkal kisebb és sokkal kevesebb gyerek játszhat egyszerre mint a régin. A csúszdák tényleg klasszak, csak az érkezési helyről fogyott el a homok, szóval a gyerek a csupasz kőre érkezik.
Katasztrófa turisták* voltunk. A Vidámparkból mindent elköltöztettek ami még menthető volt a kapu és a kerítés is eltűnt. Szóval teljesen szabad a bejárás. Apa először húzódozott végül mégis bementünk. Háááát a szomorú alig takarja a látottakat. A téglából készült épületek maradtak de rommá vannak törve, csempe leverve, ablak tokostul kirángatva, tető beomolva, az egész terület tele van szórva szivacs darabokkal, törmelékkel. Szánalmas. Nem volt egy csilli-villi hely sosem. Akinek újat mondanék, dolgozó emberek, pusztán jó szándékból készítették a gyerekeknek. Belerakták a munkájukat, a szívüket (és amit el tudtak hozni a munkahelyükről), hogy a gyerekeknek örömet szerezzenek. Nem tudom él-e még valaki az eredi építők közül de remélem a mai állapotában sosem fogja látni.
Az egyetlen ami felismerhető maradt az az elvarázsolt kastély. Téglából készült, tehát nem mozdítható (egyben), kicsit bekukucskáltunk de olyan nagyon sötét van, hogy nem mertünk bemenni. Pedig szívesen megnéztem volna.
Tudom az elmúlás, átalakulás is az élethez tartozik, vannak dolgok amiket el kell hagyni, újat, mást tenni a helyére de a Vidámpark, pont készülésének története miatt egy másfajta értéket képviselt. Amikor az emberek csak összeálltak és megcsinálták. Ma már ha van is ilyen szándék, nem lehet. Az oviban egy éve csöpögő bojlert nem képes megszerelni a hivatásos szerelő, az óvónéni pedig nem szólhat Ödönke apukájának akiről tudja, hogy meg tudja szerelni, hisz mikor Ödönke nagy tesója volt ovis akkor is ő szerelte. És évekig nem volt vele gond. Most is csak az a gond, hogy az eljárás szabálytalan. Így marad a csöpögő bojler és a szerelő aki havonta jár piszkálni.

* Ahogy a jó érzésű emberek, én is elítélem a katasztrófa turistákat. Minek odacsődülni és szörnyülködni, bámészkodni egy természeti katasztrófa, baleset után? Ha nem tudsz segíteni haladj tovább és engedd azokat akiknek ez a dolguk. Olyan szörnyű amikor a sok kíváncsiskodó közt a mentőnek/tűzoltónak szó szerint utat kell törnie magának.
De a Vidámparknál nem volt közvetlen életveszély. A gyerekeket nem engedtük elbóklászni és a még látszó betonúton maradtunk. Szükség is volt rá a csatornafedők is eltűntek.

2013.06.24.

Képzeljétek SZABADNAPOS vagyok. Az egész családom reggel lelépett. Kedvemre jövök-megyek, senki nem akarja tudni most épp mit csinálok (pedig elég egyértelmű, hogy leülök/felállok/pisilok/iszok/megfogtam/letettem/stb. Csönd van itthon. Még az eső is rájátszik mert az ablak alatt is csönd van. Tudjátok itt sok a gyerek és egy átlagos napon mindig van valaki az ablakom alatt. Megszoktam, itt ez van de most nagyon jó a csönd. Még a szomszéd is elfelejtette csapkodni a szúnyoghálóját.
Egész héten azt akartam megírni mennyire elegem van a nyárból és a nyári szünetből. Az utóbbi héten valahogy túlsúlyba került a bolondokháza itthon. A hőség miatt be voltunk zárva a nap nagy részében a fiúk átlagosan 10 percenként összeverekedtek azon, hogy rám nézett/elment mellettem/megfogta és akkor még nem említettem az elvette/összerombolta/szétszedte dolgokat. Maja rászokott, hogy fejhangon visít ha valamelyik fiú hozzáér/ránéz/ vagy csak közelebb lép mint azt ő szeretné.
Ha a fenti dolgokban épp szünet áll be akkor átrendezik a lakást. Ezt szó szerint értem. Vonatot építenek a székekből, ez megengedett de viszik az asztalt is ami nagy és nehéz, közben fölcsapódnak a radiátorra. A gyerekszobába a kis szekrényekkel gokartoznak és elbarikádozzák az ajtót. Mire valamit vitát elrendezek, kompromisszumot kötök összeveszik a másik kettő vagy elesik, leesik, elcsórja a félbehagyott dolgomat. És ez megy reggeltől estig. Ráadásul lelkiismeret furdalásom van mert úgy veszem rosszul csinálom a dolgom. Az önértékelésem lassan nem létezőbe megy át amin tovább ront a munkakeresés nehézsége is. Jelentkeztem önkéntes árvízvédőnek, még csak visszajelzést sem kaptam. Tudjátok marha nagy pofon az élettől ha már ingyen se kell a munkám.
Na de ma kicsit feltöltődtem, összeszedtem magam. Tévébámulás közben elkaptam egy sorozatot valami szuperdada vagy hasonló a címe. A lényeg: adott egy család anyu otthon egyedül küzd a négy gyerekkel (az egyik Down kóros) miközben apa dolgozik ha otthon van akkor is behúzódik a dolgozószobájába. Anyu már épp csak túlélni szeretne, a gyerekek folyamatosan amortizálják a házat, a Dawnos naponta többször is kiszökik a házból. A dadus pedig rendet rakott. Tetszettek a módszerei, azóta azon gondolkodom mit tudok belőle átvenni és alkalmazni.

Más
Pénteken messzi mamánál voltunk, már nagyon régóta ígérgettük a látogatásunkat (izé fenyegetőztünk a megszállásukkal). Majának pelust sem vittem. Teljesen száraz bugyival érkeztünk pedig nem volt egyszerű menet. Először is elmentünk a pályaudvarra ez Maja tempóban 50 perc volt (különben 20 perc a fiúkkal 30) aztán fél órát utaztunk a buszon is. A mamánál egész nap, jött és szólt, felült a WC-re és még kakilt is. Hazafelé ugyanilyen simán jöttünk. Itthon is felajánlottam neki a WC-t de valamiért itthon nem szól. Pedig nagyon szeret a WC-n ücsörögni.
Útközben Ádám meglátott egy házat 44-es számmal. Leolvasta a jó számokat (még sorban olvassa darabra) aztán valami fura logikával azt mondta hasonlít a 74-re. Kövezzetek meg, nem javítottam ki. Ádám időnként egészen másként látja a világot és én ezt nem akarom korlátozni.
A buszon arról beszélgettünk, mit fognak majd csinálni, Miki nagyot sóhajtott:
- Pancsolhatok ha kell.

Általános hajvágás volt. Ádám farsang után csak úgy engedte levágni az indián frizuráját (februárnál keresd a képet), hogy megígértem neki nyáron ismét ilyenre nyírom. Eljött az idő, ajánlottam is de nem kérte. Kicsit szomorú vagyok szerintem olyan jól áll neki (és pssszt annyira akartam a tar fejével sokkolni a környezetünket) de ha nem hát nem.
Majának hónapok óta próbálok normális frufrut kialakítani, most úgy tűnik 3 centi múlva meglesz az eredmény. Van egy marék hajbizgentyűje de a használatuk nem igazán megy. Egy év alatt jutottunk el oda, hogy 5 percig hajlandó a hajában hagyni. Az van, hogy ő nagyon szereti ha a haját matatom. Odaül, türelmesen tartja amíg csak kell, megcsodálja a tükörben élvezi, hogy gyönyörködöm benne, még lefényképezni is hagyja magát aztán kitépkedi a bigyókat. A kezembe nyomja az ölembe huppan és királylányos kézmozdulattal engedélyezi a visszarakást. Visszarakom megint tükör, örömködés, kiszedés. Ezzel akár fél órát is elszórakozunk de a végére mindent kiszed a hajából.
Most az új frizura miatt ismét megpróbáltam, kapott csattot a hajába, megnéztük a tükörbe, mondtam neki milyen csinos és azt is megbeszéltük ha egész nap így hagyja egész nap csinos lesz. Erre elrohant Ádámnak megmutatni magát aztán ismét kiszedte. Kezembe nyomta a csattokat:
- Nem akarsz csinos lenni egész nap?
- NEM.
Miki fantáziáját nagyon piszkálja minden női cucc. A csatt különösen nagy kedvence, rá is csapott aztán valahogy Maja kezébe kötött ki. A kettőt X alakban összefűzte és boldogan helikopterezett vele.
Azért talán majd egyszer nem is olyan sokára biztos enged copfokat fonni. Fonogatnám én a sajátomat is de azt nem érem úgy el nem is látom a megfelelő szögből és 20 perc kemény munka eredményével max zuhany alatt pompázhatok. :-(

2013.06.22.

Egy nagyon fontos dologról még nem írtam. Pontosan egy hónapja volt Ádám első iskolás szülőije. Még egyszer írom Szilvi néni szárnyai alá került ahogy szerettem volna. A szülői számomra egészen újszerű volt.  A tanárnő ugyanis csapatot, közösséget épít és ezt nem is csak mondja. Partnerként beszélt velünk, hisz egy oldalon állunk és mind azt szeretnénk, hogy a gyereknek legyen jó. Azzal kezdtünk, hogy mindenki bemutatkozott elmondott pár dolgot a gyerekről, a családról ahonnan jött. Így megtudtunk pár dolgot egymásról pl: képzeljétek 5-6 (vagy több?) nagycsaládos osztálytársunk is lesz! Ennek annnnnnyira örültem, mert végre nem érzem magam csodabogárnak. Jó volt ez a kis ismerkedés mert mi végül is 8 évig "osztálytársak" leszünk.
A következő héten bevittem Ádámot, kértem külön időpontot, beszélgettek és megnézte a sulit. Volt már itt többször is de akkor mindig anyuhoz mentünk és az nem ugyanaz. Megnéztük az ebédlőt, a termet, az udvart. Jó volt, hogy egyedül is megnézhette ezeket, szeptemberben nem lesz annyira elveszve.
Azt már többször megbeszéltük, hogy a mamához napközben nem lehet csak úgy beszaladgálni, a mama ott dolgozik és csak akkor mehet le hozzá ha a konkrétan megbízzák valami feladattal vagy iszonyatos baj van.
Tanuljuk az iskola nevét, Ádámnak ez külön kihívás, az ovi nevét 3 év alatt jegyezte meg igaz az első két évben csak alap szavakat használt.
És nagyon várja a diákigazolványát.
Miki is nagyon szeretne már iskolás lenni, neki minden alkalommal elmondom, hogy előbb még be kell fejeznie az ovit. Szeptembertől elkezdem intenzívebben keresni a neki megfelelő tanárnénit, három jelöltet már a farsangon találtam. De még csak ősszel fogom tudni neki mikor kell suliba menni. Részemről szeretném ha még két évet járhatna de nem tudom a kívánságműsorra mennyire lesz lehetőségem. Picit aggódom.

2013.06.21.

Volt egy nagy kalandunk, pár hete Ádám nagyobb biciklit kapott ezzel együtt Miki megörökölte Ádámét. Persze, hogy viszketett a fiúk feneke, folyamatosan biciklizni akartak de akkor még minden nap esett. Aztán eljött az a reggel amikor nem esett. Kinyitották a szemüket és rögtön biciklizni akartak. Nekem az oviba volt dolgom. Gondoltam egy nagyot, biciklivel megyünk az oviba (utálok biciklivel közlekedni, mert gyorsabbak mint én gyalog, főleg, hogy Maját is rá kell bírnom a haladásra). Reggeli készülődés közben nagy szürke felhők kúsztak az égre és úgy nézett ki pillanatokon belül zuhanyként szakad a nyakunkba. A biciklizésről és az oviról is letettem de a boltba muszáj volt átmenni. Hazafelé úgy tűnt mégsem fog esni a felhők csak díszletnek érkeztek. Fölrohantam a bevásárlást kicseréltem a biciklikre Maja kicsit hisztizett a motorja miatt de azt tényleg nem vállaltam. A fiúk már többnyire irányíthatóak kerekeken is, Maja gyalog is kiszámíthatatlan. Az út olyan volt ahogy terveztem a fiúk nyargalásztak előre, szerencsére időnként bevártak, nyuszival poroszkáltunk utánuk kivételesen egészen jól haladtunk, ugyanis beígértem neki, hogy az oviban megkapja Miki motorját és hazafelé azzal jöhet. Úgy megörült, hogy elfelejtett fölkéretőzni, sőt egyéb kedvenceinek sem hódolt miszerint kimaradt az épület homlokzatának percekig tartó csodálása, lecövekelve természetesen, virág/bot/csikk/szemét szedés, kavics kiépítése a betonból. Sikeresen elértük az ovit, elintéztük amit kellett, hazafelé összeszedtük Miki ovis motorját, azt Maja feneke alá raktam. Gondoltam így sima utunk lesz hazáig. Maja boldog volt a motorral csak a lába nem érte el a pedált és ez igen megnehezítette a haladást. Pedálozni nem tudott, lábbal hajtani azért nem tudta mert a lába folyamatosan beleakadt a hátsó kerekekbe. Húzni nem hagyta magát, folyamatosan letette a lábát és fékezett. Még lassabban haladtunk mint odafelé. A fiúknak engedélyeztem, hogy az úton egy kijelölt távoli pont és köztem oda-vissza tekerjenek amíg mi szenvedünk Majával. Nagyjából félúton unta el és engedte meg, hogy kézben hozzam a motorját (de nehéz az a vacak). Mikor végre hazaértünk, megfogadtam, hogy ilyen túrára többet nem vállalkozom.

Maja feléri a kilincset. Egy ideje már képes rá de csak az utóbbi napokban gyakorolta be. Eddig csak Miki jött utánam a fürdőbe most már csapatban teszik.

Lassan egy hete itt a nyár, akinek újdonság lenne ez az utóbbi 200 év leghidegebb nyara. Következő életemben csakis meteorológus leszek. Tavaly, tavaly előtt és azelőtt is így nyár elején elkezdték riogatni a népet, hogy nem lesz nyár, meg hideg lesz esetleg max 25 fok. Aztán valahogy eddig még minden évben volt hőség. A tavalyi aszályra is biztos sokan emlékeztek. Szóval mégis nyár van idén is. Mi Körte lakba járunk strandolni. Elvittük a gyerekek medencéjét, anyunál szerencsére kútból jön a víz így a vízszámla miatt nem kell aggódni. Szóval kiraktuk a teraszra és mehet a pancsolás a végére pedig az iszapfürdő.
Itthon a kádba van strandolás. Fél óra eszeveszett visítást, fröcskölést fél óra csönd követ. Alig hittem a szememnek mikor a vízből kipecázott mókusőrs a lakás három pontján csöndben heverészett. És még a fürdőt sem áztatták el menthetetlenül.

2013.06.20.

Maja beszédügyben egész megtáltosodott. Mindent utánoz, sőt az utóbbi napokban elkezdte használni is a tanultakat valamint egymás után bigyeszti őket. Mondat alkotásnak talán még túlzás nevezni de kezdetnek teljesen elégedett vagyok vele.
Néhány az új tudományból: bugyi, pisi, pötty, nyuszi, pancsoj, fű, fa, bajátom, bojsó, epej (most jönnek a kedvenceim) Miki (ez néha biki-nek hangzik), Maja.

- Maja ki a barátod?
- Ádám!

A bilizést a bárányhimlő rendesen visszavetette, ugyan volt pár nap amikor úgy tűnt hamar visszaáll a rend, sajnos átmenetinek bizonyult. Napokig pisilt ahol épp volt, kivéve ha kimentünk a lakásból. Egészen hosszú ideig is távol tudtunk maradni itthonról, még fejlődni is bugyiba mentünk, ott felült a WC-re (van szűkítőjük) és életében először WC-be pisilt. Itthon jobban szeretem a bilit, az a szobába van így önállóan tudja használni. Talán az terelte vissza ismét a helyes útra, hogy a múlt hétvégét lényegében a mama kertjében töltöttük. Érkezéskor mindenki fürdőnacit húzott, kiraktuk a bilit a teraszra, kaptak medencét és vizet. Azt nem tudom hányszor pisilt a vízbe de a bilit is ismét elkezdte használni, még kiönteni is megpróbálta. Hétfő óta itthon is javult a helyzet.
Furcsán alakul ez most nagyon. Ádám sok türelmet és egy évet igényelt mire teljesen biztonságosan szobatiszta lett, Miki szinte magától elhagyta a pelust, Majával meg bizonyos dolgok nagyon mennek, más meg egyáltalán nem. Például egy hete pelus nélkül alszik délután és még nem volt balesete. Volt, hogy reggel is száraz pelussal ébredt. A játszón is jön, szól, megyünk a fához és nincs baleset. De itthon szinte csak pillanatnyi szeszélye szerint használja a bilit. Már az is felmerült bennem, hogy ez csak "figyelj rám" akció* tegnap komoly hisztit vágott le amikor észrevette, hogy apa takarít utána. Azt akarta én csináljam de épp túrógombócokat formáltam. Szóval a pelusra nem fogunk visszatérni az tuti mert nagyon is érti mit kell(ene) csinálni.
* Pedig nincs ám semmi fesztivál körülötte ha bilibe pisil MINDIG megdicsérem és örülök neki de azért fáklyás felvonulást nem szervezek. Ha baleset van, megmutatom neki, hogy feltöröltem, nem történt semmi és megkérem, hogy legközelebb használja a bilit. Ennél többre nem vagyok hajlandó. Várok. Lehet neki is kell egy év de akkor sem fordulok vissza.

Az alvásban is voltak kalandjaink. A fiúk két napon keresztül aludtak délután. Egészen hihetetlen volt napközbe egy egész óra csönd. Sajnos este jött a fekete leves a fiúk elaludtak de Maja nem. A bárányhimlő az alvást is felborította, azóta gyakran nem akar este aludni. Ha szerencsém van csak játszik az ágyban ha nem akkor ordít. Ezen az sem változtat ha délután nem alszik vagy egész nap a kertben futkos. Ha olyan kedve van este ordít és kész.

Maja pöttyei aggasztanak. Szépen leszáradtak ahogy kell, a medencézés és a napfény mintha kifejezetten jót tett volna mert másnapra sokat halványodtak, pontosabban nem annyira feltűnőek, viszont hatalmas lyukak maradtak utánuk. A lány egész teste tele van kráterekkel. Az arcán három is van amitől félek megmarad emlékbe pedig nem vakarta. Ne értsetek félre nekem így is tetszik, sőt kifejezett aranyos vele de én az anyukája vagyok nekem akkor is ő a világ legszebbje ha épp golyóstollal rajzol magára hieroglifákat vagy iszapbirkózóst játszik.
A pöttyökről jut eszembe az emberi sötétség. Rendezvényre mentünk, már egy hete nem volt fertőző csak a száraz pöttyök voltak rajta. Bocs de ezért nem maradok szobafogságba három nagy mozgásigényű gyerekkel. Szóval elmentünk veterán autókat néztünk és lovas kocsiztunk. Életemben először ültem lovaskocsin, kár lett volna kihagyni. Nézegettük a veterán autókat egy nagyi kiszúrta a gyerekeim, korábban találkoztunk a játszón, aztán Maja pöttyeitől elfehéredett:
- Jaj valami kiverte a kislányt!
- Bárányhimlős volt, már nem fertőz azért jöhettünk emberek közé. - nagyi még fehérebb lett és majdnem a táskájába rejtette az unokáját. Elmentünk a közeléből nehogy szívrohamot kapjon.
Kicsit később ismét összefutottunk vagy 5 méterre tőlünk haladtak el és szabadkozva odavette, hogy ők most mennek mert már a múltkor is himlőgyanús volt a gyermek. Ennyire felelőtlennek látszom, hogy fertőző gyereket viszek emberek közé?

(psssszt a fiúk elvileg bünti sziesztáznak a szobájukba, most magukra csukták az ajtót, úgy csinálok mintha tilosba járnának így csöndben maradnak amíg Maja alszik :-D)

Anyu eltörte a lábát, ezért vagy nem, nem tudom, mert a jó idő is megjött végre (még próbálok örülni a hőségnek) sokat vagyunk a kertjében. Leszüreteltük a borsót ebben Maja volt a legnagyobb segítség, szedtem epret. Ez egy jó móka, elvonulok egy vödörrel és csak én vagyok meg az eper, kifejezetten idegnyugtató program. Még akkor ha közben barack fa alatt kell kúszni, az epret őrző rózsákat legyőzni, szúnyogot csapkodni. A friss eperből szépséges tortát készítettem apa névnapjára. Ez egy olyan süti amibe tényleg érdemes megvenni a mascarponét. Hamar el is fogyott.

Volt pár nap amikor a mamám elrabolta a fiúkat. Majával kettesben voltunk a játszón és egészen furcsa volt. Csak ültem a padon és unatkoztam és tudjátok mit? Jó volt, szeretek unatkozni.

Aranyköpések Mikitől:

- Miki gyere le az asztalról.
- De itt jobban tudok telefonálni!

Szállunk le a buszról, odasúgom a fiúknak, hogy köszönjenek, araszolunk előre szállnak le előttünk az utasok:
- Viszont látásra!
- Viszont látásra!
- JÓ NAPOT KÍVÁNOK!!! - ez volt Miki.

Ádám vágyakozva rám néz:
- Úgy szeretnék egy gyíkot! - Ádám sikítva bújik a seggembe ha hüllőről lát képet.

2013.06.17.

Úgy volt, hogy a múlt héten kapok egy szabadnapot. Aztán valahogy elcsúszott. Az első terv szerint kis családom elment volna messzi mamához de az ember előző nap azt nézte az időjós honlapon, hogy egész nap esni fog. Ezt elég oknak látta az itthon maradáshoz. Pedig a mama háza nem ázik be. Reggel egészen határozottan nem esett, igaz nem volt az a csodás napsütés de nem esett, mégis maradtak. Aztán mikor épp elrobogott a 8-as busz az ablakunk alatt akkor találta ki, hogy kimennek a másik mamához a kertbe de következő busz csak fél 11-kor ment. Nagy nehezen lementek biciklizni ahonnan szűk egy óra múlva feljöttek (még az ebéddel sem készültem el) természetesen mind visított valamiért. Aztán tíz után nem sokkal apának dolga akadt, szóval lelépett. Már csak a tésztát kellett volna kifőznöm, a víz épp forrni kezdett amikor Miki a konyhapult mellé rakta a poharát ami a kövön millió darabra tört és beterített mindent a cukros szirup (eredetileg hókristály volt csak addigra felolvadt). Maja magára csukta a szobaajtót aminek akkor még örültem. Igyekeztem gyorsan eltüntetni az üvegszilánkokat, 10 másodpercenként kizavarni a fiúkat a konyhából és feltörölni a ragacsot. Menet közben megtiltottam Maja kiengedését biztonsági okokból. Már majdnem végeztem a romeltakarítással, a tésztavíz egyre türelmetlenebbül forrt amikor Miki érkezett a hírrel: Maja a szőnyegre kakilt. Ismét Majára csuktam az ajtót és csendben reménykedtem, hogy nem ken vele össze mindent, befejeztem a konyha szilánkmentesítését. Következett a szoba, szerencsére Maja csak nézegette a művét, ismét 10 másodperenként zavartam ki a kíváncsiskodó katasztrófa turistákat feltakarítottam és befejezhettem a tésztafőzést. Mire minden elcsendesedett apa is hazaért. Addigra már nem volt érdemes elindulni sehová, szóval maradtak csak délután mentek le a játszóra. Kürtős kalácsot sütöttem. Finom lett de nem az igazi, majd kutatok másik receptet.
Az eső végül is egész nap nem esett és másik napot sem kaptam cserébe.

2013.06.15./2.

Képek a Katica tanyáról
 
 Út közben

 A gokart

 
 Miki bátran hagyta, hogy a kecskék meg mekegjék. (A kerítés túloldalán ugató kutyától retteg.)

 Repülő szőnyeges csúszda, ezt próbáltam ki én is. A fiúk (meg mindenki más) nagyon élvezték.
 
 Lovagvár én itt éreztem volna jól magam órákig




 Ezt az izét szerettem volna hazahozni de a kijáratnál becsipogott a pólóm alatt. Elkobozták :-(
 
 Kaloda egy (két) ilyet viszont lehet, hogy csináltatok az öcsém asztalos :-DDD

 Deres, említettem, hogy mindenből volt gyerek méret?

 Kezeket fel, ki emlékszik erre a járműre? (psssszt én még utaztam is ilyenen)
 
 A mezőgazdasági munkákat is kipróbálták


Van még valami ami Katica tanyán tapasztalható. Rengetegen voltunk, a parkolóba kb 6 busz (az 55 fősből) sorakozott amikor odaértünk, nemtom hány autó és nem sokkal utánunk még két buszt láttam érkezni. Bent viszont nem lehetett tömegként érzékelni ezt a sok embert. Annyira nagy a terület, hogy sehol sem kell sorba állni, még a csúszdáknál sem, pedig ott aztán tényleg rengetegen voltak. Max 1 percen belül van üres csúszda esetleg azt kell megvárni, hogy a leérkező összeszedje magát. A gokartnál is csak két percet kellett várni mert egy osztály is ott játszott.
Sétálgattunk a parkba vagyis átrohantunk a telken a pontból b pontba és alig jött szembe ember.
Az étkező rész is nagyon tetszett, hosszú asztalok, szép székek, nagy memória játék az ebédet befejező de a szülőkre váró gyerekeknek. A kiadó pult olyan mekisnek tűnt de a fiúk utáni futásban ezt nem tudtam jól megfigyelni. Főleg a sima, csillogó rozsdamentes acélpultra emlékszem.