Egész héten azt akartam megírni mennyire elegem van a nyárból és a nyári szünetből. Az utóbbi héten valahogy túlsúlyba került a bolondokháza itthon. A hőség miatt be voltunk zárva a nap nagy részében a fiúk átlagosan 10 percenként összeverekedtek azon, hogy rám nézett/elment mellettem/megfogta és akkor még nem említettem az elvette/összerombolta/szétszedte dolgokat. Maja rászokott, hogy fejhangon visít ha valamelyik fiú hozzáér/ránéz/ vagy csak közelebb lép mint azt ő szeretné.
Ha a fenti dolgokban épp szünet áll be akkor átrendezik a lakást. Ezt szó szerint értem. Vonatot építenek a székekből, ez megengedett de viszik az asztalt is ami nagy és nehéz, közben fölcsapódnak a radiátorra. A gyerekszobába a kis szekrényekkel gokartoznak és elbarikádozzák az ajtót. Mire valamit vitát elrendezek, kompromisszumot kötök összeveszik a másik kettő vagy elesik, leesik, elcsórja a félbehagyott dolgomat. És ez megy reggeltől estig. Ráadásul lelkiismeret furdalásom van mert úgy veszem rosszul csinálom a dolgom. Az önértékelésem lassan nem létezőbe megy át amin tovább ront a munkakeresés nehézsége is. Jelentkeztem önkéntes árvízvédőnek, még csak visszajelzést sem kaptam. Tudjátok marha nagy pofon az élettől ha már ingyen se kell a munkám.
Na de ma kicsit feltöltődtem, összeszedtem magam. Tévébámulás közben elkaptam egy sorozatot valami szuperdada vagy hasonló a címe. A lényeg: adott egy család anyu otthon egyedül küzd a négy gyerekkel (az egyik Down kóros) miközben apa dolgozik ha otthon van akkor is behúzódik a dolgozószobájába. Anyu már épp csak túlélni szeretne, a gyerekek folyamatosan amortizálják a házat, a Dawnos naponta többször is kiszökik a házból. A dadus pedig rendet rakott. Tetszettek a módszerei, azóta azon gondolkodom mit tudok belőle átvenni és alkalmazni.
Más
Pénteken messzi mamánál voltunk, már nagyon régóta ígérgettük a látogatásunkat (izé fenyegetőztünk a megszállásukkal). Majának pelust sem vittem. Teljesen száraz bugyival érkeztünk pedig nem volt egyszerű menet. Először is elmentünk a pályaudvarra ez Maja tempóban 50 perc volt (különben 20 perc a fiúkkal 30) aztán fél órát utaztunk a buszon is. A mamánál egész nap, jött és szólt, felült a WC-re és még kakilt is. Hazafelé ugyanilyen simán jöttünk. Itthon is felajánlottam neki a WC-t de valamiért itthon nem szól. Pedig nagyon szeret a WC-n ücsörögni.
Útközben Ádám meglátott egy házat 44-es számmal. Leolvasta a jó számokat (még sorban olvassa darabra) aztán valami fura logikával azt mondta hasonlít a 74-re. Kövezzetek meg, nem javítottam ki. Ádám időnként egészen másként látja a világot és én ezt nem akarom korlátozni.
A buszon arról beszélgettünk, mit fognak majd csinálni, Miki nagyot sóhajtott:
- Pancsolhatok ha kell.
Általános hajvágás volt. Ádám farsang után csak úgy engedte levágni az indián frizuráját (februárnál keresd a képet), hogy megígértem neki nyáron ismét ilyenre nyírom. Eljött az idő, ajánlottam is de nem kérte. Kicsit szomorú vagyok szerintem olyan jól áll neki (és pssszt annyira akartam a tar fejével sokkolni a környezetünket) de ha nem hát nem.
Majának hónapok óta próbálok normális frufrut kialakítani, most úgy tűnik 3 centi múlva meglesz az eredmény. Van egy marék hajbizgentyűje de a használatuk nem igazán megy. Egy év alatt jutottunk el oda, hogy 5 percig hajlandó a hajában hagyni. Az van, hogy ő nagyon szereti ha a haját matatom. Odaül, türelmesen tartja amíg csak kell, megcsodálja a tükörben élvezi, hogy gyönyörködöm benne, még lefényképezni is hagyja magát aztán kitépkedi a bigyókat. A kezembe nyomja az ölembe huppan és királylányos kézmozdulattal engedélyezi a visszarakást. Visszarakom megint tükör, örömködés, kiszedés. Ezzel akár fél órát is elszórakozunk de a végére mindent kiszed a hajából.
Most az új frizura miatt ismét megpróbáltam, kapott csattot a hajába, megnéztük a tükörbe, mondtam neki milyen csinos és azt is megbeszéltük ha egész nap így hagyja egész nap csinos lesz. Erre elrohant Ádámnak megmutatni magát aztán ismét kiszedte. Kezembe nyomta a csattokat:
- Nem akarsz csinos lenni egész nap?
- NEM.
Miki fantáziáját nagyon piszkálja minden női cucc. A csatt különösen nagy kedvence, rá is csapott aztán valahogy Maja kezébe kötött ki. A kettőt X alakban összefűzte és boldogan helikopterezett vele.
Azért talán majd egyszer nem is olyan sokára biztos enged copfokat fonni. Fonogatnám én a sajátomat is de azt nem érem úgy el nem is látom a megfelelő szögből és 20 perc kemény munka eredményével max zuhany alatt pompázhatok. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése