Egy nagyon fontos dologról még nem írtam. Pontosan egy hónapja volt Ádám első iskolás szülőije. Még egyszer írom Szilvi néni szárnyai alá került ahogy szerettem volna. A szülői számomra egészen újszerű volt. A tanárnő ugyanis csapatot, közösséget épít és ezt nem is csak mondja. Partnerként beszélt velünk, hisz egy oldalon állunk és mind azt szeretnénk, hogy a gyereknek legyen jó. Azzal kezdtünk, hogy mindenki bemutatkozott elmondott pár dolgot a gyerekről, a családról ahonnan jött. Így megtudtunk pár dolgot egymásról pl: képzeljétek 5-6 (vagy több?) nagycsaládos osztálytársunk is lesz! Ennek annnnnnyira örültem, mert végre nem érzem magam csodabogárnak. Jó volt ez a kis ismerkedés mert mi végül is 8 évig "osztálytársak" leszünk.
A következő héten bevittem Ádámot, kértem külön időpontot, beszélgettek és megnézte a sulit. Volt már itt többször is de akkor mindig anyuhoz mentünk és az nem ugyanaz. Megnéztük az ebédlőt, a termet, az udvart. Jó volt, hogy egyedül is megnézhette ezeket, szeptemberben nem lesz annyira elveszve.
Azt már többször megbeszéltük, hogy a mamához napközben nem lehet csak úgy beszaladgálni, a mama ott dolgozik és csak akkor mehet le hozzá ha a konkrétan megbízzák valami feladattal vagy iszonyatos baj van.
Tanuljuk az iskola nevét, Ádámnak ez külön kihívás, az ovi nevét 3 év alatt jegyezte meg igaz az első két évben csak alap szavakat használt.
És nagyon várja a diákigazolványát.
Miki is nagyon szeretne már iskolás lenni, neki minden alkalommal elmondom, hogy előbb még be kell fejeznie az ovit. Szeptembertől elkezdem intenzívebben keresni a neki megfelelő tanárnénit, három jelöltet már a farsangon találtam. De még csak ősszel fogom tudni neki mikor kell suliba menni. Részemről szeretném ha még két évet járhatna de nem tudom a kívánságműsorra mennyire lesz lehetőségem. Picit aggódom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése