2013.08.14.

Az elmúlt napokban Miki kapott eltávot, pecatúrán volt a mamáékkal. Itthon egész megváltozott az élet. Kezdve azzal, hogy Maja két napig csak 7-kor kelt a szokásos 6-6.30 helyett, hagyta Ádámot fél 8-ig durmolni. Ádámot mintha kicserélték volna, együttműködött, alig volt hiszti és visítás, Majával együtt pancsoltak a kádba közel egy órán keresztül és még a fürdő is megúszta minimális károkkal. Amíg Maja szundizott Ádámmal társasoztunk vagy csöndben lefoglalta magát és élvezte, hogy Miki nem kotnyélkedik. Ebbe a nagy nyugiba gondoltam alszom kicsit amíg Maja is de vasárnap délben valakinek visszatarthatatlan fúrhatnékja támadt a házban pont mikor épp elaludtam volna, aztán mire visszaaludtam volna jött a következő lyuk és ez így ment egy órán keresztül, mire befejezte Maja fölébredt. Élveztem.
Azért próbáltam kisimogatni az idegeim és csak úgy pihenésképp szilvalekvárt főztem be. Tudjátok két gyerekkel ez is összehasonlíthatatlanul egyszerűbb volt. Maja elkérte az oviba szánt kupakgyűjteményt és hihetetlenül hosszú, kanyargós vonatot épített belőle, aztán visszapakolta az edénybe a kupakokat és újabb vonatot épített újabb helyszínen, ezzel nagyjából egy órát eltöltött visítás nélkül, hisz nem volt itt Miki aki szétrúgja a munkáját, vagy puszta szeretetből odamegy "segíteni" és átveszi az irányítást "azt ne oda jakd!" majd kiveszi a kezéből. Lefényképeztem az építkező Maját de a képzeletedre kell támaszkodnod mert a kép nem publikus.

Voltunk biciklivel boltba. Ezt a programot nem szeretem de Ádám nagyon biciklizni akart, nekem nagyon kellett a cukor a lekvárhoz és még be is akartam főzni, szóval a két programot összekötöttem. Egy darabig nem fogok ilyet csinálni. Ádám haladt a biciklivel, nem ment le a térképről (egy darabig) de Maját úgy kellett noszogatni, terelgetni a motorjával mert ő inkább kerítést piszkált, földbe gyökerezett az ugató kutyáktól, virágot szedett, csak úgy ábrándozott, kivéve útkereszteződés közeledtével. Akkor kilőtt mint a golyó. Igaz többnyire önként átadta a motorját az átkelés idejére de akkor is el kellett kapni. A boltnál sem volt semmi gond, Ádám kint maradt a járművekre vigyázni mi csajok berohantunk a cukorért. Nagyon utáltam Ádámot kint hagyni, ebből nem is csinálok rendszert. Aztán hazafelé Ádám önállósította magát és amíg Maja a tájban gyönyörködve ücsörgött a motorján, lelépett. Nagyjából sejtettem hol fogom megtalálni és ott is volt de azért ebből többet nem kérek. Maja földbe gyökerezve ücsörög, hiába kérem, érvelek, hogy lelépett a bátyja, ígértem pancsolást ha hazaérünk nem hajlandó mozdulni, végül hozzám vágja a motorját és futna az ellenkező irányba, persze nem engedem ezért ordít és a bátyja még mindig sehol. Igen hosszú öt perc volt, Ádámot jól összeszidtam amikor meglett.

Tegnap kaptam vissza Mikit és vele együtt a nyivákolós Ádámot és Maját is. Az első két-három óra igen embert próbáló volt két és fél nap nyugi után. Aztán előszedték a tartalék lego darabokat, csupa pici pöcök és lámpa ami jól elveszik a szőnyegen, majd a következő porszívózáskor zörögve száguld végig a csövön. Szóval most előszedték és hárman a lakás három pontján játszottak VESZEKEDÉS NÉLKÜL. Kérdezd mennyire érdekelt, hogy minden tele volt apró darabokkal. Olyan jól elvoltak, hogy nekem nagyon nem akaródzott játszóra menni de hát a levegő kell és már reggel megígértem a biciklizést. Összepakoltak, felnyergeltünk és elvergődtünk a játszóra. Már nagyjából öt perce ott voltunk amikor Miki alatt megállt a bicikli és ő átröpült a kormány fölött. A kezével tompított de a lendület túl nagy volt és a homlokára érkezett. Gyorsan összekaptam, igyekeztem megnyugtatni, hogy vizsgálható állapotba kerüljön de az ordítást is jó jelnek vettem. Az ujjamat tudta követni a szemével, még kicsit ücsörögtünk, közben azon gondolkodtam, hogy jutok haza egy sebesülttel és három járművel. Aztán Miki biciklire pattant és hazatekert. Itt már biztos voltam benne, hogy nincs nagy baj. Itthon lekezeltem a sebét, a jegeléshez szó szerint le kellett fogni, igen az a nagy ordítás amit Kínában is észleltek az Miki volt (vártam, hogy a TEK egyszer csak rám töri az ajtót). Utána bekuporodott az ágy sarkába, lelkére kötöttem, ha valami furcsát érez szóljon és én is figyeltem de kis pihi után megint legozni kezdtek és hamarosan már civakodni is tudtak. Kitaláljátok ki volt a leghangosabb? Bizony, Miki. Nyugodt éjszaka után bedagadt szemmel ébredt de azóta is pörög, pezseg. Remélem ezzel letudtuk az idei homloksérülést.

Láttátok az Alvin és a mókusokat? Az én mókusaim is pont úgy pattognak a lakásban mint ők a konyhajelenetben. Ma amíg főztem talajtornásat játszottak, focival ötvözve. A nappaliban nekifutottak és egy párnára rakott cipős dobozt rugdostak. Lakásban nem túl szerencsés játék de a múltkor már részleteztem, hogy itt nincs nagy választék. Vekerdy doktor szerint pedig a hasonló játékok igenis fejlesztőek. És tudjátok mit? Tényleg. Tanultak szervezést, veszekedés, ismétlem veszekedés nélkül megállapodtak mikor ki a soros, tanultak tervezést, elmondta hova fog szaladni és mikor fog rúgni, tanultak célzást, elmondta hova fog rúgni és az is, hogy sikerült, amikor elunták csendesebb játékot kerestek. Vártam a szomszédokat de nem jöttek, pedig volt ötletem a fogadásukra.
Azért higgyétek el, álmaim ne továbbja egy dühöngő szoba: a plafonról gyűrűk lógnak, úgy hogy liánként használva végig lehessen lengeni a szobán, a falon bordásfalak, kell még bele trambulin és a padló olyan lesz amin a talajtornászok ugrálnak, sőt a falak is valami hasonló borítást kapnak.

Utálom a WC szűkítőt. Már a fiúknál is utáltam, ugyanis nekik be kellett igazítani a felszerelést, ellenkező esetben telibe találták a kád oldalát. És gyakran nem igazították be. Maja pedig nem tudom hogy csinálja de felül és tócsát varázsol az ülőkére. Nyuszikám most újított és nem hajlandó használni a szűkítőt, így bele megy a produkció de rettenetes látvány az ülőke szélén egyensúlyozó Pöttöm Panna. Mert segíteni csak addig enged amíg fölrakom aztán elzavar. Asssszem ezt is utálom.

Van még egy nagy hírem így a végére: Maja kb egy hónapja megtanult egyedül hintázni. Beülteti magát a nagyok hintájába, kicsit meglököm és hajtja magát, énekel és imádja, hogy lobog a haja.