2013.08.06.

Ma reggel Miki már 6 előtt az ágyamba telepedett, nem sokkal később Maja is felébredt:
- Ana deje! (anya gyere)
Fél hétre már Ádám is ébren volt. Ilyenkor megpróbálom őket győzködni, hogy az ágyban fekvés nagyon hasznos és főleg csöndes ha ez nem jön be és igen ritkán jön be akkor bekapcsolom a tévét és mivel az is nagyon ritkán jön be felkelünk. Tudjátok az én gyerekeim ha felébredtek rögtön működni kezdenek, mintha bekapcsolnák őket és rögtön játszani (egymást nyúzni - visítani) kezdenek. Nekiálltam beágyazni, mert mióta a nappaliba kempingezünk, addig nem lehet normálisan az asztalhoz ülni. Közben Maja és Miki a fiúszobában garázdálkodott, Ádám alól kirángattam a lepedőt és győzködtem, hogy helyezze át a székhelyét. Sikerült, beágyaztam. Asztalhoz terelem őket, jön a kinek hol a helye visítás, ma kivételesen rövid volt. Miki az asztalnál ül és folyamatosan osztja, hogy ki mit kap vagy nem kap. Ádám sírógörcsöt kap. (legyűröm az első késztetést, hogy a földhöz csapkodjam a tejes poharakat) A "ki itthon a főnök" tisztázása után készítem a reggelit Maja a lábam alá settenkedik. Terelgetném vissza, nem akar. Csak az kap reggelit aki az asztalnál ül, és ki is osztom a fiúkét, szarik rá. Mászik a pultra a tejes bögréért, elkapom, visít. Berakom a szobájába, megnyugszik, végre asztalhoz ül és eszik. Miki már befejezte és virgonckodik a nappaliban, Maja a bögrékben maradt tejjel mixert játszik ami kicsöpög azzal beteríti az asztalt. Számomra tisztázatlan körülmények között egyszer csak nagy boldogan Ádám kenyeréről nyalogatja le a tejfölt, Ádám duzzog. Megpróbálom Maját lekenyerezni a tejfölös kanállal, Ádám a kanálért visít a kenyér már senkinek sem kell. És még 7 óra sincs. Úgy alakult, hogy ma se boltba menni se főzni nem kellett fogmosás után összeszedtem őket és megcéloztuk a játszót. A móka nálunk mindig az öltözéssel kezdődik. Miki ordít Majának:
- Maja hozzá nekem asónacit! - Maja magastérd emeléssel berohan a szobába majd vissza.
- NEEEEEM EEEEEZT! - Maja ismét végig rohan a lakáson.
- Nekem nem hoztá??? - visít Ádám, Maja megint berobog a szobába.
Tudjátok érdekelne, hogy ilyenkor mégis mi a manót kéne csinálnom a lánnyal? Természetesen megkérem, hogy ne fusson de lövése sincs róla, hogy ő most fut. Azért sem rajongok, hogy a fiúk ugráltatják de a fiúk is számtalanszor viszik Majának a ruhát, szandit, csattot (igaz kérés nélkül). Már próbálkoztam azzal is, hogy mindenki a saját ruháival foglalkozik akkor a fiúk összevesznek, hogy ki ér először a szekrényhez, ki nyitja ki az ajtót, ki veszi ki először a ruhát (közös szekrényük van). Nem, nem fogom nekik előkészíteni. Elég nagyok, hogy ki tudjanak venni és felhúzni néhány ruhát önállóan. Azonkívül ha kék pólót választok, zöldet akar húzni, ha zöldet akkor pirosat de sosem azt amit én kivettem. Bocs nem fogok azon keménykedni, hogy márpedig ma pirosba mész mert azt vettem ki. Csak annyit határozok meg, hogy mit húzzon, rövid naci-póló, farmer-póló-pulcsi kinti hőmérséklet függvényében.
Sikerül felöltözni, jön a versenyfutás az előszobába, aminek minden esetben az a vége, hogy a bejárati ajtó kilincse alatt dulakodnak, hogy ki legyen az első. Az ajtónk fémből van és mozog a tokjában (már javították de nem lett jobb) valahányszor nekifekszik a gyerek döng az egész. Nem, nem szabad döngetni az ajtót de ez őket nem érdekli. Amíg a fiúk egymást tépik, Maja visítani kezd:
- É jesze esőőőő! (én leszek az első) - és nekem még cipőt kell húzni és behozni a játékokat az erkélyről.
Ma a távolabbi játszót választották, már régen voltunk ott, azt reméltem az újra felfedezés sokáig leköti őket. Ez 20 perc volt, akkor jött Maja, hogy haza akar menni, újabb 10 perc múlva Ádám lett szomjas és a következő fél órában nagyjából 5 percenként az egyik a közelembe sündörgött, hogy haza akar menni de a másik kettő épp remekül játszott. Mikor már kettő egyszerre akart hazamenni akkor elindultunk. Miki visított mert ő nem akart hazajönni.
Ember magasságú bokrok az út két oldalán, persze, hogy tépkedni kezdik a bokrot.
- Ne tépkedd a bokrot! Ne tépkedd a bokrot! Ne tép...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! - Miki belemarkolt a csipkebokorba és egy tüske meredt ki a tenyeréből.
Még 4 hét szeptemberig.