2013.06.21.

Volt egy nagy kalandunk, pár hete Ádám nagyobb biciklit kapott ezzel együtt Miki megörökölte Ádámét. Persze, hogy viszketett a fiúk feneke, folyamatosan biciklizni akartak de akkor még minden nap esett. Aztán eljött az a reggel amikor nem esett. Kinyitották a szemüket és rögtön biciklizni akartak. Nekem az oviba volt dolgom. Gondoltam egy nagyot, biciklivel megyünk az oviba (utálok biciklivel közlekedni, mert gyorsabbak mint én gyalog, főleg, hogy Maját is rá kell bírnom a haladásra). Reggeli készülődés közben nagy szürke felhők kúsztak az égre és úgy nézett ki pillanatokon belül zuhanyként szakad a nyakunkba. A biciklizésről és az oviról is letettem de a boltba muszáj volt átmenni. Hazafelé úgy tűnt mégsem fog esni a felhők csak díszletnek érkeztek. Fölrohantam a bevásárlást kicseréltem a biciklikre Maja kicsit hisztizett a motorja miatt de azt tényleg nem vállaltam. A fiúk már többnyire irányíthatóak kerekeken is, Maja gyalog is kiszámíthatatlan. Az út olyan volt ahogy terveztem a fiúk nyargalásztak előre, szerencsére időnként bevártak, nyuszival poroszkáltunk utánuk kivételesen egészen jól haladtunk, ugyanis beígértem neki, hogy az oviban megkapja Miki motorját és hazafelé azzal jöhet. Úgy megörült, hogy elfelejtett fölkéretőzni, sőt egyéb kedvenceinek sem hódolt miszerint kimaradt az épület homlokzatának percekig tartó csodálása, lecövekelve természetesen, virág/bot/csikk/szemét szedés, kavics kiépítése a betonból. Sikeresen elértük az ovit, elintéztük amit kellett, hazafelé összeszedtük Miki ovis motorját, azt Maja feneke alá raktam. Gondoltam így sima utunk lesz hazáig. Maja boldog volt a motorral csak a lába nem érte el a pedált és ez igen megnehezítette a haladást. Pedálozni nem tudott, lábbal hajtani azért nem tudta mert a lába folyamatosan beleakadt a hátsó kerekekbe. Húzni nem hagyta magát, folyamatosan letette a lábát és fékezett. Még lassabban haladtunk mint odafelé. A fiúknak engedélyeztem, hogy az úton egy kijelölt távoli pont és köztem oda-vissza tekerjenek amíg mi szenvedünk Majával. Nagyjából félúton unta el és engedte meg, hogy kézben hozzam a motorját (de nehéz az a vacak). Mikor végre hazaértünk, megfogadtam, hogy ilyen túrára többet nem vállalkozom.

Maja feléri a kilincset. Egy ideje már képes rá de csak az utóbbi napokban gyakorolta be. Eddig csak Miki jött utánam a fürdőbe most már csapatban teszik.

Lassan egy hete itt a nyár, akinek újdonság lenne ez az utóbbi 200 év leghidegebb nyara. Következő életemben csakis meteorológus leszek. Tavaly, tavaly előtt és azelőtt is így nyár elején elkezdték riogatni a népet, hogy nem lesz nyár, meg hideg lesz esetleg max 25 fok. Aztán valahogy eddig még minden évben volt hőség. A tavalyi aszályra is biztos sokan emlékeztek. Szóval mégis nyár van idén is. Mi Körte lakba járunk strandolni. Elvittük a gyerekek medencéjét, anyunál szerencsére kútból jön a víz így a vízszámla miatt nem kell aggódni. Szóval kiraktuk a teraszra és mehet a pancsolás a végére pedig az iszapfürdő.
Itthon a kádba van strandolás. Fél óra eszeveszett visítást, fröcskölést fél óra csönd követ. Alig hittem a szememnek mikor a vízből kipecázott mókusőrs a lakás három pontján csöndben heverészett. És még a fürdőt sem áztatták el menthetetlenül.