2013.06.20.

Maja beszédügyben egész megtáltosodott. Mindent utánoz, sőt az utóbbi napokban elkezdte használni is a tanultakat valamint egymás után bigyeszti őket. Mondat alkotásnak talán még túlzás nevezni de kezdetnek teljesen elégedett vagyok vele.
Néhány az új tudományból: bugyi, pisi, pötty, nyuszi, pancsoj, fű, fa, bajátom, bojsó, epej (most jönnek a kedvenceim) Miki (ez néha biki-nek hangzik), Maja.

- Maja ki a barátod?
- Ádám!

A bilizést a bárányhimlő rendesen visszavetette, ugyan volt pár nap amikor úgy tűnt hamar visszaáll a rend, sajnos átmenetinek bizonyult. Napokig pisilt ahol épp volt, kivéve ha kimentünk a lakásból. Egészen hosszú ideig is távol tudtunk maradni itthonról, még fejlődni is bugyiba mentünk, ott felült a WC-re (van szűkítőjük) és életében először WC-be pisilt. Itthon jobban szeretem a bilit, az a szobába van így önállóan tudja használni. Talán az terelte vissza ismét a helyes útra, hogy a múlt hétvégét lényegében a mama kertjében töltöttük. Érkezéskor mindenki fürdőnacit húzott, kiraktuk a bilit a teraszra, kaptak medencét és vizet. Azt nem tudom hányszor pisilt a vízbe de a bilit is ismét elkezdte használni, még kiönteni is megpróbálta. Hétfő óta itthon is javult a helyzet.
Furcsán alakul ez most nagyon. Ádám sok türelmet és egy évet igényelt mire teljesen biztonságosan szobatiszta lett, Miki szinte magától elhagyta a pelust, Majával meg bizonyos dolgok nagyon mennek, más meg egyáltalán nem. Például egy hete pelus nélkül alszik délután és még nem volt balesete. Volt, hogy reggel is száraz pelussal ébredt. A játszón is jön, szól, megyünk a fához és nincs baleset. De itthon szinte csak pillanatnyi szeszélye szerint használja a bilit. Már az is felmerült bennem, hogy ez csak "figyelj rám" akció* tegnap komoly hisztit vágott le amikor észrevette, hogy apa takarít utána. Azt akarta én csináljam de épp túrógombócokat formáltam. Szóval a pelusra nem fogunk visszatérni az tuti mert nagyon is érti mit kell(ene) csinálni.
* Pedig nincs ám semmi fesztivál körülötte ha bilibe pisil MINDIG megdicsérem és örülök neki de azért fáklyás felvonulást nem szervezek. Ha baleset van, megmutatom neki, hogy feltöröltem, nem történt semmi és megkérem, hogy legközelebb használja a bilit. Ennél többre nem vagyok hajlandó. Várok. Lehet neki is kell egy év de akkor sem fordulok vissza.

Az alvásban is voltak kalandjaink. A fiúk két napon keresztül aludtak délután. Egészen hihetetlen volt napközbe egy egész óra csönd. Sajnos este jött a fekete leves a fiúk elaludtak de Maja nem. A bárányhimlő az alvást is felborította, azóta gyakran nem akar este aludni. Ha szerencsém van csak játszik az ágyban ha nem akkor ordít. Ezen az sem változtat ha délután nem alszik vagy egész nap a kertben futkos. Ha olyan kedve van este ordít és kész.

Maja pöttyei aggasztanak. Szépen leszáradtak ahogy kell, a medencézés és a napfény mintha kifejezetten jót tett volna mert másnapra sokat halványodtak, pontosabban nem annyira feltűnőek, viszont hatalmas lyukak maradtak utánuk. A lány egész teste tele van kráterekkel. Az arcán három is van amitől félek megmarad emlékbe pedig nem vakarta. Ne értsetek félre nekem így is tetszik, sőt kifejezett aranyos vele de én az anyukája vagyok nekem akkor is ő a világ legszebbje ha épp golyóstollal rajzol magára hieroglifákat vagy iszapbirkózóst játszik.
A pöttyökről jut eszembe az emberi sötétség. Rendezvényre mentünk, már egy hete nem volt fertőző csak a száraz pöttyök voltak rajta. Bocs de ezért nem maradok szobafogságba három nagy mozgásigényű gyerekkel. Szóval elmentünk veterán autókat néztünk és lovas kocsiztunk. Életemben először ültem lovaskocsin, kár lett volna kihagyni. Nézegettük a veterán autókat egy nagyi kiszúrta a gyerekeim, korábban találkoztunk a játszón, aztán Maja pöttyeitől elfehéredett:
- Jaj valami kiverte a kislányt!
- Bárányhimlős volt, már nem fertőz azért jöhettünk emberek közé. - nagyi még fehérebb lett és majdnem a táskájába rejtette az unokáját. Elmentünk a közeléből nehogy szívrohamot kapjon.
Kicsit később ismét összefutottunk vagy 5 méterre tőlünk haladtak el és szabadkozva odavette, hogy ők most mennek mert már a múltkor is himlőgyanús volt a gyermek. Ennyire felelőtlennek látszom, hogy fertőző gyereket viszek emberek közé?

(psssszt a fiúk elvileg bünti sziesztáznak a szobájukba, most magukra csukták az ajtót, úgy csinálok mintha tilosba járnának így csöndben maradnak amíg Maja alszik :-D)

Anyu eltörte a lábát, ezért vagy nem, nem tudom, mert a jó idő is megjött végre (még próbálok örülni a hőségnek) sokat vagyunk a kertjében. Leszüreteltük a borsót ebben Maja volt a legnagyobb segítség, szedtem epret. Ez egy jó móka, elvonulok egy vödörrel és csak én vagyok meg az eper, kifejezetten idegnyugtató program. Még akkor ha közben barack fa alatt kell kúszni, az epret őrző rózsákat legyőzni, szúnyogot csapkodni. A friss eperből szépséges tortát készítettem apa névnapjára. Ez egy olyan süti amibe tényleg érdemes megvenni a mascarponét. Hamar el is fogyott.

Volt pár nap amikor a mamám elrabolta a fiúkat. Majával kettesben voltunk a játszón és egészen furcsa volt. Csak ültem a padon és unatkoztam és tudjátok mit? Jó volt, szeretek unatkozni.

Aranyköpések Mikitől:

- Miki gyere le az asztalról.
- De itt jobban tudok telefonálni!

Szállunk le a buszról, odasúgom a fiúknak, hogy köszönjenek, araszolunk előre szállnak le előttünk az utasok:
- Viszont látásra!
- Viszont látásra!
- JÓ NAPOT KÍVÁNOK!!! - ez volt Miki.

Ádám vágyakozva rám néz:
- Úgy szeretnék egy gyíkot! - Ádám sikítva bújik a seggembe ha hüllőről lát képet.