2013.06.17.

Úgy volt, hogy a múlt héten kapok egy szabadnapot. Aztán valahogy elcsúszott. Az első terv szerint kis családom elment volna messzi mamához de az ember előző nap azt nézte az időjós honlapon, hogy egész nap esni fog. Ezt elég oknak látta az itthon maradáshoz. Pedig a mama háza nem ázik be. Reggel egészen határozottan nem esett, igaz nem volt az a csodás napsütés de nem esett, mégis maradtak. Aztán mikor épp elrobogott a 8-as busz az ablakunk alatt akkor találta ki, hogy kimennek a másik mamához a kertbe de következő busz csak fél 11-kor ment. Nagy nehezen lementek biciklizni ahonnan szűk egy óra múlva feljöttek (még az ebéddel sem készültem el) természetesen mind visított valamiért. Aztán tíz után nem sokkal apának dolga akadt, szóval lelépett. Már csak a tésztát kellett volna kifőznöm, a víz épp forrni kezdett amikor Miki a konyhapult mellé rakta a poharát ami a kövön millió darabra tört és beterített mindent a cukros szirup (eredetileg hókristály volt csak addigra felolvadt). Maja magára csukta a szobaajtót aminek akkor még örültem. Igyekeztem gyorsan eltüntetni az üvegszilánkokat, 10 másodpercenként kizavarni a fiúkat a konyhából és feltörölni a ragacsot. Menet közben megtiltottam Maja kiengedését biztonsági okokból. Már majdnem végeztem a romeltakarítással, a tésztavíz egyre türelmetlenebbül forrt amikor Miki érkezett a hírrel: Maja a szőnyegre kakilt. Ismét Majára csuktam az ajtót és csendben reménykedtem, hogy nem ken vele össze mindent, befejeztem a konyha szilánkmentesítését. Következett a szoba, szerencsére Maja csak nézegette a művét, ismét 10 másodperenként zavartam ki a kíváncsiskodó katasztrófa turistákat feltakarítottam és befejezhettem a tésztafőzést. Mire minden elcsendesedett apa is hazaért. Addigra már nem volt érdemes elindulni sehová, szóval maradtak csak délután mentek le a játszóra. Kürtős kalácsot sütöttem. Finom lett de nem az igazi, majd kutatok másik receptet.
Az eső végül is egész nap nem esett és másik napot sem kaptam cserébe.