2013.07.10.

Képzeljétek nőnek a gyerekeim. Na nem egyedül tettem ezt a hatalmas felfedezést hanem hozzásegítettek.

Sztori 1

Múlt héten apa lelépett és magával vitte Mikit is. Ha csak kettő marad itthon ez a legszerencsésebb összeállítás. Szóval ki is használtam a szerencsémet, kipakoltam a porszívót a nappali közepére, szétszedtem a rajta civakodni kezdő mókusokat. Felosztottuk a lakást, Ádám nekiállt a saját részének én pedig elvonultam hajat mosni. Mire kész lettem a porszívózás is kész lett. Egyszer biztos lecsuknak gyerekmunka alkalmazásáért.

Sztori 2

Kivonulunk a játszóra a gyerekek elmennek játszani én pedig ücsörgök egy árnyékos padon. Csak akkor kelek fel ha hintáztatásra van igény, vagy összeveszés készül de kint nagyságrendekkel kevesebbet civakodnak mint bent. Szóval henyélek és élvezem a nyugit amíg ők békében játszanak.

A nagy játszótéri nyugalmon felbuzdulva vettem egy tollasszettet és tegnap apával tollasoztunk. Három gyerekkel ezelőtti életünkben csináltunk ilyet utoljára. És most már emelt szinten játszunk. Tollasozni ugye mindenki tud, pont azért népszerű mert nem kell hozzá semmi extra tehetség vagy eszköz. Na de ki tud úgy játszani, hogy közben 3 gyerek bóklászik a pályán? Hát mi! Tollas versenyen nem indulnék de határozottan jó móka volt. Természetesen a fiúk is akartak játszani, húszból egyszer már bele tudnak ütni a labdába.

Hétvégén apa nagy túrára vitte Ádámot: biciklivel tekertek ki a dédihez ebédelni utána haza. A nagy alakalomra Ádám kapott bukósisakot. Tudom, hogy a használata melegen ajánlott, sőt kötelező de tartsatok felelőtlennek én a játszón biciklizéshez nem tartom szükségesnek. Olyan szomorú látvány, mikor a gyereket leengedik biciklizni a ház körül (kb 50m) és a hiper-szuper gyorsasági motorosvédő felszereléstől mozdulni is alig bír. Komolyan akkora tragédia ha elesik és lehorzsolja a térdét/könyökét? Szóval nekünk eddig nem volt és most is azzal kapták meg, hogy csak akkor kell felhúzni ha hosszú útra megyünk, én a játszóra nem adom rájuk. Ott nincs autó forgalom és egyszerűen nem mennek akkora sebességgel ami indokolná az extra védelmet.

Hogyan gyártsunk játékot 10 másodpercre a gyerekeknek?
Az ötletet ITT találtam. Fogj egy jégkockatartót, töltsd fel ételfestékkel megszínezett vízzel, fagyaszd le. Kifogtam egy lehűlést, az enyém három napig várt a frigóba. Tegyél egy tálba vizet majd gyűjtsd magad köré a gyerekeket (ja, hogy még csak a tálat szeretnéd elővenni és már ott vannak?) pakold bele a színes kockákat majd győzd meg őket, hogy nem kell beletapicskolni és az egyre színesedő tál tartalmát szétfröcskölni a lakás leglehetetlenebb pontjaira is. Ha ez megvan pont letelt a 10 másodperc a kiskorúak elpárologtak és ottmaradtál egy tál bizonytalan színű vízzel és a bizonytalan színű konyhával (szerencsésebbek kirakhatják a bandát a kertbe akkor a konyhapucolás menüpont kimarad). Újabb három nap múlva lekopik a kék ételfesték a körmödről. Jó móka volt?

Sok gyereknevelős könyvet, filmet néztem már meg, sőt egyszer még pszichológusnál is voltam. Mind úgy ajánlgatja a matrica táblázatot, mintha ez lenne a gyereknevelés szent grálja. Mi is nekiugrottunk már párszor de az van, hogy Miki leszarja ha nem kap matricát és az esélytelenek nyugalmával folytatja eredeti tevékenységét. Ádámot pedig matrica nélkül is tudom motiválni. Na de most új távlatok nyíltak. Talán találkoztatok vele a Shell kutakon bizonyos feltételekkel Legó Ferrarikat osztogatnak. Apa már beszerezte a teljes készletet és ha minden igaz úton van az utánpótlás is. Az első kettőnek óriási sikere volt, még aludni is magukkal csempészték. Ezért úgy döntöttem a többit nem kapják meg ilyen könnyen. Készítettem táblázatot, kerekeket lehet bele gyűjtögetni. És aki megadott idő alatt a maximum gyűjthető kerekek 75%-át megszerzi (kell hagyni hibaszázalékot, ezt is egy gyereknevelős műsorban láttam, senki sem tökéletes) az kap egy autót.
Kereket kiérdemelni úgy lehet, hogy nem verekszenek, nem szórják a homokot, nem futkosnak a lakásba és főleg nem táncolnak az idegeimen. A napot három részre osztottam minden rendben teljesített szakasz után rajzolok kereket a megfelelő részre. Átütő sikerről nem számolhatok be de a lelkiismeretem megnyugtatja.
A műsorok úgy ajánlják, hogy naponta rengeteg matricát (piros pontot) osztogassunk, a sikerélmény miatt. Bocs de ezzel egyszerűen nem tudok azonosulni. Az én gyerekeim annyira nem kezelhetetlenek, hogy minden pislantást vagy szépen nézést jutalmazzak. De azt is unom, hogy egész nap a saját hangom hallgatom: "ne futkoss", "ne csapkodd az ajtót", "ne dübörögj", "ne ordíts", "ne verekedj". Ennek semmi értelme, eredménye pedig még annyi se. De eredménye mégis van, 1,5-2 óra múlva sík ideg vagyok. Szóval most jutalmazok és kicsit talán jobb a helyzet mint előtte.

Olvastam egy cikket (nem linkelek, nincs kedvem kutatni) Svájcba a gyerekneveléssel töltött éveket vezetői tapasztalatnak számítják. Vajon, hogy néznének rám a következő állásinterjún ha előadnám, hogy közel 8 év vezetői tapasztalatom van?

Végül egy szösszenet Ádámtól:
- Ha olyan nagy leszek mint apa, biciklivel megyek a mamához, megmutatom mit rajzoltam és a Lego autóm, ott fogok ebédelni és utána hazajövök.