Múlt héten kisvasutazni voltunk. Tavaly sajnos lemaradtunk de most kifejezetten oda mentünk gyerekprogramra. A gyerekek nagyon élvezték, én örültem, hogy még működik, sok emlékem van róla, gyerekként minden évben többször is jártunk ott. Ádám rajzolt a rajzversenyre, fényképezkedtünk vasutasnak öltözve. Volt futó verseny is de azt már sajnos nem tudtuk megvárni.
Rólam is készült kép. Egy kiállításra lehetett vinni régi képet és ők újrafényképezték azt a beállítást azon a helyen. Nagyon tetszett, máskor is megyünk.
Egy jó nagy kirándulás része volt. A Mandulásban kezdtünk, ott mindenki ebédelt és játszott kicsit, aztán a kisvasúttal mentünk a Vidámparkhoz és végül lesétáltunk a Tettyére.
A Tettyén most nem voltak olyan sokan mint tavaly így most jobban is tetszett. Még mindig siratom a régi fa játékokat, szerintem az sokkal eredetibb volt mint ez sok tucat EU-s izé még akkor is ha mindenféle készséget fejlesztenek de majd túl leszek rajta. Szerintem egyszerűen sokkal kisebb és sokkal kevesebb gyerek játszhat egyszerre mint a régin. A csúszdák tényleg klasszak, csak az érkezési helyről fogyott el a homok, szóval a gyerek a csupasz kőre érkezik.
Katasztrófa turisták* voltunk. A Vidámparkból mindent elköltöztettek ami még menthető volt a kapu és a kerítés is eltűnt. Szóval teljesen szabad a bejárás. Apa először húzódozott végül mégis bementünk. Háááát a szomorú alig takarja a látottakat. A téglából készült épületek maradtak de rommá vannak törve, csempe leverve, ablak tokostul kirángatva, tető beomolva, az egész terület tele van szórva szivacs darabokkal, törmelékkel. Szánalmas. Nem volt egy csilli-villi hely sosem. Akinek újat mondanék, dolgozó emberek, pusztán jó szándékból készítették a gyerekeknek. Belerakták a munkájukat, a szívüket (és amit el tudtak hozni a munkahelyükről), hogy a gyerekeknek örömet szerezzenek. Nem tudom él-e még valaki az eredi építők közül de remélem a mai állapotában sosem fogja látni.
Az egyetlen ami felismerhető maradt az az elvarázsolt kastély. Téglából készült, tehát nem mozdítható (egyben), kicsit bekukucskáltunk de olyan nagyon sötét van, hogy nem mertünk bemenni. Pedig szívesen megnéztem volna.
Tudom az elmúlás, átalakulás is az élethez tartozik, vannak dolgok amiket el kell hagyni, újat, mást tenni a helyére de a Vidámpark, pont készülésének története miatt egy másfajta értéket képviselt. Amikor az emberek csak összeálltak és megcsinálták. Ma már ha van is ilyen szándék, nem lehet. Az oviban egy éve csöpögő bojlert nem képes megszerelni a hivatásos szerelő, az óvónéni pedig nem szólhat Ödönke apukájának akiről tudja, hogy meg tudja szerelni, hisz mikor Ödönke nagy tesója volt ovis akkor is ő szerelte. És évekig nem volt vele gond. Most is csak az a gond, hogy az eljárás szabálytalan. Így marad a csöpögő bojler és a szerelő aki havonta jár piszkálni.
* Ahogy a jó érzésű emberek, én is elítélem a katasztrófa turistákat. Minek odacsődülni és szörnyülködni, bámészkodni egy természeti katasztrófa, baleset után? Ha nem tudsz segíteni haladj tovább és engedd azokat akiknek ez a dolguk. Olyan szörnyű amikor a sok kíváncsiskodó közt a mentőnek/tűzoltónak szó szerint utat kell törnie magának.
De a Vidámparknál nem volt közvetlen életveszély. A gyerekeket nem engedtük elbóklászni és a még látszó betonúton maradtunk. Szükség is volt rá a csatornafedők is eltűntek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése