2012.10.11.

Rég írtam. És igazából ezt a bejegyzést is kb két hete fogalmazgatom, fontolgatom. Az van, hogy nem vagyok jól, lelkileg. Mondhatnám depressziós vagyok de most komolyan. Amikor nincs konkrét tennivalóm a gyerekek körül, mert alszanak minden vágyam aludni de legalábbis feküdni. Az egész oka pedig az, hogy anyagilag nem bírjuk tovább, hogy itthon legyek. A megoldás tiszta sor: el kell menni dolgozni. Ez pedig itt a világvégén nem könnyű. Három kicsi gyerekkel nem vagyok a munkáltatók álma. Valamint olyan munkát szeretnék ami nem megy a családom rovására. Lehet mondani, hogy válogatós vagyok de én dolgoztam két műszakban két gyerek mellett, röpke két hónap múlva úgy éreztem szétesik minden amiért előtte évekig dolgoztam. Ja és pénzben sem kaptam sokkal többet mint most.
Folyamatosan töröm a fejem mi az ami termelő munka, ami eladható de sem kreatív, sem művész lélek nem vagyok. Ettől még kisebbnek, értéktelennek érzem magam, mert itthon növesztem a seggem (az adófizetők pénzén) és nem vagyok képes előállítani semmit amiért pénzt adnak. Nem vagyok varrónő, fodrász, könyvelő, újságíró, szoftver fejlesztő, tanár. Igazából nem késő megtanulni egyiket sem de a tanulásomba se tudunk pénzt fektetni és a fent felsoroltakkal sem boldogulnék sokkal könnyebben, itt a világvégén. Na jó talán a szoftver fejlesztéssel de mivel a számítógép csak felhasználói szinten érdekel évekbe telne (és vért izzadnék) mire elfogadható szinten megtanulnám ebbe a szakmában pedig az kevés.
Szóval most ott tartok, nagyjából egy hete a barátnőm lelki támogatása után, hogy felhagyok az önsajnálattal (pedig abban már egész jó voltam - kaján vigyor) összeszedem magam, nem adom fel és keresek olyan munkát ahova akkor tudok elmenni amikor apa itthon van. Nem, Maját nem adom bölcsibe, mert ebbe is undok szemellenzős vagyok, az én gyerekeim nem mennek bölcsibe. Próbálkozom gyerekfelügyeletet vállalni, takarítást, vasalást, házaknál, akármit. Hiszem azt ha kitartóan keresek megtalálom a megfelelő megoldást. Igazából nem kell sok, ha találnék egy gyereket (esetleg testvérpárt) akit rendszeresen idehoznak (pl: bölcsi helyett/ovi után) vagy találnék két házat rendszeres takarításra már megoldódna a gondom. Most hirdetek, keresem a lehetőséget és nem adom fel. A gyerekeimnek az a legjobb ha én itthon vagyok amikor ők is. Biztos ti is láttatok már olyan gyereket akinek anyagilag meg volt mindene de a szüleit csak fényképen látta. A saját gyerekeidnek te sem ezt szeretnéd ugye? Nálunk súlyosbítja a helyzetet, hogy a mi szakmánkban nem is fizetnek jól, tehát ha visszamennék az eredeti szakmámba (ahol egy gyerekkel sem igazán kívánatos az ember hárommal pedig ássa el magát) akkor az én gyerekeim is többet látnának fényképről mint élőben és isten bizony (utána számoltam) pár 10.000ft-tal hoznék haza többet mint most. Mondjátok, hogy ingyen élő vagyok, vállalom de a gyerekeimet nem engedem nélkülem felnőni. Ez az egyetlen amit adhatok nekik, a biztonságos otthon, a háttér.