2012.10.25.

Jó hosszú hétvégénk volt, nem is értem rá itt ücsörögni de az élmény gyűjteményt most közzé teszem.
Ismét előszedtük a kis asztal-szék garnitúránkat. Ádám egyke kora óta megvan, sajnos nem voltunk elég előrelátóak és csak két széket vettünk hozzá. Eddig nem is okozott fennakadást mert a szekrény tetején bedobozolva várta az alkalmat. Időnként előszedtük de mivel eleven fiaink szánkóztak vele a nappaliban, szétszedték és az alkatrészeivel üldözték egymást, szóval csupa olyasmire használták amire nem való ezért pár nap múlva ismét a dobozban landolt.
Na de most, új remények! Maja a múlt hetet azzal töltötte, hogy reggel beosont a csoport szobába és a világ legtermészetesebb módján papírt, ceruzát fogott majd leült rajzolni. Mire a fiúk átöltöztek ő egy telerajzolt lappot lobogtatva jött ki vagy sokkal inkább, úgy kellett kicipelnem a visítva tiltakozó nyuszit. Tehát ismét előszedtük a garnitúrát. Nem megy simán most sem, valakit mindig le kell zavarni az asztalról, a székek is gyakran elképesztő helyeken fordulnak elő de elhatároztam, hogy kitartó leszek és nem adom fel. Akkor is megszokjuk, hogy az az alkotós asztal és arra fogjuk használni amire való. Apró sikereim már vannak.

Az egyik napot anyunál töltöttük, bográcsoztunk, élveztük a napsütést, olyan jó idő volt, hogy a teraszon ettünk. Reggel ugyan hűvösen indult a fű is csak dél körül száradt meg de sebaj utódaim jól összevizezték magukat aztán a friss vakondtúrásokon ugráltak, hogy kellően sárosak is legyenek. Cserébe 3 igen boldog gyerek ugrált körülöttünk. A fiúk beálltak fát hordani a munka után talicskában utaztak, kicsit később egymást is megpróbálták tologatni de az még nem ment. Sajnos erről nincs képem mert a gép itthon maradt.
Másnap Ádám pecázni ment anyuékkal, azzal engedtük el, hogy fogja ki az aranyhalat és kívánjon tőle. Ő sok boldogságot akart kívánni. Meg is tett minden tőle telhetőt de sajnos a halaknak más dolguk volt. Azért baromira élvezte a gyermek a programot.

Maja nagyon tud hisztizni és hihetetlen színésznő lett. Ha valami nem tetszik neki megsértődik és alkalmas sarokba húzódik, a szeme pedig szikrákat szór. Pár hete voltunk fülészeten, jól elfáradt a végére. Vártuk a buszt Királylánynak pedig már semmi sem volt jó ha leraktam ordítva fölkéretőzött, ha fölvettem ordítva vissza kéretőzött nagyon szerette volna a buszmegálló bódét nyalogatni amin Maja magasságban bizonytalan eredetű fröccsenés nyomok látszottak. Ezt nem engedtem, ordított, aztán szintén nagyon szeretett volna roszalinda pózban a betonon fetrengeni, kőszívű módon ezt sem engedtem, hát ordított. Csak három percet kellett várnunk a buszra de esküszöm életem leghosszabb három perce volt. A fiúk csöndesen szemlélték vergődésünket és valami jótét lélek pont akkor vezényelt arra egy egész laktanyányi tűzoltót, teljes menetfelszereléssel. Életemben nem láttam ennyi tűzoltóautót egyszerre. Valami gyakorlatról vagy szemléről mehettek vissza mert csak szép csöndben vonultak. Ez a rögtönzött felvonulás pont lekötötte a fiúkat a busz érkezéséig. Sajnos Maja annyira túlpörgött, hogy szart a látványosságra, pedig normál esetben odavan az ilyesmiért.
Írjak valami jót is róla, beszéd ügyben nagyot léptünk előre. Érkezéskor hangos "IA!"-t mond amit akár sziának is vehetünk, teljesen tisztán hintát mond, van valami nyanyanyanya... szerűség ami többnyire engem jelent és valami apára hasonlító szava is van. Valamint tud boszisan röhögni, ez kifejezetten hasznos tudás így halloween környékén.
Múlt héten sikeresen beütötte az arcát valamibe a szeme alatt van egy szürkés folt. Ennyivel nem érte be, tegnap a legnagyobb autónkban ücsörgött, ami egy hirtelen mozdulatnál kigurult alóla ő pedig arccal érkezett a konyhakőre a száját összeharapva. Ma úgy néz ki, a bedagadt, lila szájával mint aki egy tömegverekedésből szabadult.

Néhány aranyköpés a napokból:
Miki
- Füdés után jeveszem a haisnyát!
- Amikoj kici jeszek ... (kicsi leszek - és lódít valami ami sosem történt meg)
Ádám
- Amikoj nagy votam ... (majd ő is mesél valami fikciót)