2012.10.19.

Tegnap felfedeztem, hogy a cső lyukas. És kikutattam melyik a körzetes iskolánk, aztán elolvastam a honlapját és tetszett. Három féle osztályuk van általános, emelt német, emelt sport, sok egyéb évközi program az évszakokhoz, ünnepekhez igazodva, két tornaterem, külön órák, nagy könyvtár stb. Magam is meglepődtem de tényleg nagyon tetszett amit olvastam ám az elsősöknek szóló "gyere hozzánk" programról semmit nem találtam. Nem vette kedvem, még csak év eleje van lehet most formálódik a terv.
Az iskola viszont hirtelen úgy tűnt remek választás lesz, mert Ádámnak kinéztem az általános osztályt*, az óvónők által ajánlott fejlesztő iskolával tagiskolák, közel vannak egymáshoz ha Ádámnak nagyon kell fejlődnie 5 perc alatt ott vagyunk. Valamint nagyon tetszett a sport emelt szint, mert pillanatnyilag úgy gondolom Mikit érdemes lenne intenzívebb sport felé terelgetni ha nem is verseny szinten de az átlagnál magasabb óraszámban ennek hiányában marad a délutáni foglalkozás. Szóval egy iskolán belül megtaláltam két különböző igényű gyerekem helyét. Nagyon örültem magamnak, rögtön el is határoztam, hogy reggel leadom az ovisokat, Maját a hónom alá csapom és megnézem magamnak közelebbről is.
Ment is minden terv szerint, először a fejlesztő iskolába mentem. A közvetlen közelében kissé elszállt a bátorságom, az iskola kapuja előtt rács, igaz nyitva de az egész területnek olyan gettó hangulata volt. És én ide akarom hordani a gyerekeimet sok éven keresztül? Ó jaj! Összeszedtem a bátorságom mert ne ítélj a külső alapján, meg különben is ha már elcaplattam idáig nehogy a küszöbről forduljak vissza. Bementem. Jól tettem, sokkal barátságosabb volt mint kint. Már tegnap összegyűjtöttem miket is akarok feltétlenül megkérdezni, a válaszok is tetszettek. A véletlen is a kezemre játszott mert sikerült találkoznom az egyik tanárnővel aki jövőre első osztályt fog vinni és történetesen ő az iskola egyetlen fejlesztője. Ezeket csak utólag tudtam meg, a vele váltott két mondatból pedig messzemenő következtetéseket nem vonnék le de elsőre mindenképpen szimpatikus volt.
Lesz az iskolának olyan programja amikor az elsős tanárnénikkel lehet beszélni azzal mindenképp élni fogok és kifaggatom őket. Továbbra is fenntartom, hogy az iskola külseje borzalmasan néz ki.
Célba vettem a körzetes iskolát. Portásnéni nagyot nézett, hogy mért akarok ide gyereket beíratni, majd nagyon kedvesen elmondta, hogy ebben az iskolában már tavaly sem voltak elsősök és jövőre sem lesznek. Itt én néztem nagyot. Aztán összeszedtem az állam és kimentem. Megdöbbentett, hogy csak így eltűnik egy iskola, amikor más iskolákban három helyett négy elsős osztály indult. És csalódott voltam, hogy a jól felépített tervem az iskoláról és a fiaimról kútba esett.

*Ádámnak pont elég kihívás lesz az alap tudnivalók megszerzése, amúgy is becsípődésem, hogy az elsősöknek elég az írás-olvasás, számolás ha ez megy, akkor mondjuk harmadiktól jöhet a nyelv, a számítástechnika, zongora, szobrászat, addigra az is kiderül kinek érdemes emelt szinten foglalkozni matekkal. De az iskolák kínálatából ítélve kisebbségben lehetek mert a nyelv és/vagy számítástechnika mindenhol elsőtől megy. Ezek gyakran választhatók elsőtől emelt szinten is. Nem tudok ezekkel azonosulni. Az egyetlen dolog aminek emelt szinten értelmét látom az a sport. A gyereket iskola előtt orvos is megvizsgálja ő meg tudja mondani fizikailag mennyire terhelhető, mert mozogni mind szeret csak épp különböző tempóban. De ha történetesen nincs nyelvérzéke, a számítógépes játékon kívül nem köti le a gép akkor mi van? Az sem látszik, hogy a matekhoz lesz-e érzéke, vagy nincs ritmusérzéke, az ének hangja is csak a fürdőkádba való és ott áll egy intenzív zenei osztályban. Puff.