Királylányos póz
Bohóckodós
Ádám megtámadta a csúszdát és volt olyan, hogy azt hittem csak akkor fogja abbahagyni ha leeresztik alóla.
Másnap kezdődött az ovi. Nem szándékosan beszoktatósra sikeredett a hét eleje. Ádámot hétfőn egy felmérésre kellett vinnem az iskolaelőkészítőhöz, 11-re kaptunk időt, ezért reggel elmentünk az oviba, 10-re értük mentem, Mikit hazakísértük és úgy mentünk tovább.
Kedden Mikit kellett visszavinnem az orvoshoz kontrollra. Ismét lehetetlen időpontot kaptunk, ezért ebéd után mentem a fiúkért, majd Mikivel a kórházba. Fel voltam készülve, hogy hiába van időpontunk a délutánunkat ott töltjük. Jól meglepődtem az üres várón. Nem is sokkal később nyílt az ajtó és mivel a keresett személyt nem találták behívtak minket. Dokibácsi szimultán a gipszelőben is osztotta az instrukciókat, ezért bent többet vártunk mint kint. Mikor végre velünk foglalkozott, leszedte Miki fejéről a tapaszt, bekente jóddal és távozott. A seb szemmel láthatóan gyönyörűen begyógyult, ezt írásban is megkaptuk és végeztünk is.
Ma volt az első igazi ovis nap, ma már ott aludtak. Szerencsére nagyon simán ment az évkezdés. Kicsit féltem, hogy Miki sztrájkolni fog. Augusztus elején kezdtük el neki mondogatni az ovit, először megállt a növésben. A következő hetekben folyamatosan tiltakozott és bizonygatta, hogy ő elkíséri Ádámot és hazajön. Szóval ezek után felkészültem a legrosszabbra. Ehhez képest a gyermekem rutinosan áthúzta a cipőjét, majd beviharzott a szobába, kicsit később a szokott helyen fülig érő szájjal integetett.
Maja jól feltalálja magát egyedül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése