2011.02.27.

A két fiú játéknak álcázva civakodik, váltva gyalogolnak bele egymás játékába, nyivákolás, visítás, apa rendet tesz. Sikerül a csoda már 10 másodperce a nappali két végében játszanak. Ádám autózik, ahogy kíséri négykézlább csúszik a térde koppan a parkettán, közben hangeffekt: "víííííííííííííjűűűűűűűűűű" a tűzoltóautó oltani száguld, a kanyarban nagyot fékez: "iiiiiíííííííííí", még csak reggel fél 8 van, csöndbe kéne lenni. Apa rádörög, de a tűzoltóautó is szirénázik vonulás közben, a gyerek nem érti mért is kéne csöndbe lennie. Az sem hatja meg, hogy Maja egy ajtóval arrébb alszik a szomszédok meg főleg nem érdeklik. Közben Miki sikeresen átgázol egy kupac játékon, gurul a szélrózsa minden irányában egy bögre a szekrényen koppan. Apa ismét rádörög(ne): "pisilni kell" így érthető a sietség oka, dorgálás félbe marad, irány a fürdő.
Kicsit később feltelepszenek az asztalhoz, főznek, terítenek, ismét összekapnak a kanalakon, közben a gravitáció is működésbe lép a lepottyogó tányérok nagyot csattanva földet érnek. Apa az agyvérzés határán. Elkészül az ebéd, a kávé, Ádám egy csészealjon csészét egyensúlyozva elindul kiosztani mindenkinek, útközben megbotlik a széthagyott kisautókba, a csésze a parkettán koppan. Ádám kétségbe esik, kifolyt a kávé, visít, apa agyvérzést kap. Mikinek is halaszthatatlan dolga támad átrobog a nappalin, útközben ő is megbotlik és teljes testhosszában elterül, feje nagyot koppan, újabb ordítás és még mindig alig múlt 8 óra.
A nap hátralevő részében, nagyjából ugyanez megy, leesik, kiesik, elesik, koppan egy térd, egy fej, szirénázás, fékezés, ordítás, visítás.
Így telik egy "csendes" hétvége Szabóéknál.