2011.02.24.

Ismét teljes a csapatunk, mindenki a fedélzeten! Tegnap délután csendes magányomba berobbantak kisördögeim. Nagyon jól érezték magukat, megmutatták dédimama hogy sütött palacsintát, ettek céklát, krumplis tésztát, aludtak a dédivel. Nagyjából ennyit tudtam meg tőlük. Ádám még azt is elmondta, hogy ő joghurtos, egészen pontosan csokis-joghurtos palacsintát evett. Nehogy kimaradjunk a jóból rögtön sütött is nekünk párat.
Maja egész nap nyüglődött fél óránként nyöszögött, a fiúk nem sokkal 3 óra után érkeztek, visszatért az élet a házba, az én lányomnak onnantól kezdve egy hangja nem volt, este negyed 7-kor úgy kellett felébresztem a fürdésre. Biztos unta már a csöndet. :-DDD
Ma a déditől megtudtam, hogy valójában pudingos volt az a joghurtos palacsinta. Dédi elégedett volt mert jól ettek (nála ez a legfontosabb kérdés, világvége is csak ebéd után jöhet :-D) Miki szorgalmasan használta a bilit, lényegében szót fogadtak csak az együtt játszás nem ment a tegnap vázolt dolgok miatt. Dédi nem is fizikailag fáradt el, hanem a folytonos nyivákolás miatt. Azt mondta máskor is bevállalja őket csak nem ilyen hosszú időre. Ismerem a fiaim a dédi igazán emberfelettit teljesített 4 nap 3 éjszaka két örökmozgó kisördöggel nagy feladat.
Dicsekszem Miki tegnap pelus nélkül jött haza, száraz alsóban. Itthon levetkőztünk és akkor ment el pisilni. Pedig a dédi a város másik végében lakik. Nagyon büszke vagyok rá, ezután már lakáson kívül sem fogok rá pelust adni és hamarosan megpróbáljuk a délutáni szundihoz is elhagyni. Csak jöjjön már a tavasz és a jó idő mert ha mégis baleset van az erkélyen gyorsabban száradnak a nyomok.