2011.02.02.

Maja ma egy hónapos, nézzük mi is történt ez idő alatt. Büszkén mondhatom, hogy nagyon hamar életünk része lett és teljesen természetes a jelenléte, mintha az idők kezdete óta velünk lenne. Pelenkázáskor egyre ritkábban csodálkozom, a törölgetést szorgalmasan gyakorlom de továbbra is fenntartom, hogy egy fiút könnyebb letakarítani, főleg ha nyakig úszik az anyatejes kakiban.
A fiúk naponta többször is körbezsongják, puszilgatják, sőt mondják, hogy szeretik, még Miki is:
- Anya szeete Majaaa!
Este Maja fürdik először, mire a fiúk végeznek ő már alszik. Kis pihések beosonnak a helyükre, esti puszi és csendben elalszanak ők is. Majd akkor lesz nagy viháncolás ha már Maja is beszáll. :-D

Maja tegnap lepislit de úgy igaziból! :-D Épp csak kinyitottam a pelust mikor mint valami gejzír a lány kitört és beterített, hiába csuktam vissza lendületből nem voltam elég gyors. Új élménnyel gazdagodtam, eddig azt hittem ilyet csak a fiúk tudnak.
Maja úgy általában is sokat pisil, fürdés előtt rendszeresen eláztatja a pelenkázót vagy ha előtte sikerül megúszni akkor utána a törölközőt teríti be.

Pár napja a fiúk megkapták a régi működésképtelen telefonjainkat. Ma Miki az egyikkel elmélyülten "beszélget" a dédivel, Ádám meglátta és rögtön visítani kezdett miatta. Neki a másik nem jó csak ez kell. Hiába próbálkoztam, hogy Miki fogta meg először, játszon a másikkal még jobban visított. Az irigysége miatt beállítottam a sarokba. Alig telt el 20 perc Miki a másik telefonnal játszott, Ádám pedig visított. Már nem volt jó amit nagy nehezen megszerzett, megint az kellett ami a Miki kezében volt. Mivel ismét nem jutottunk egyezségre ismét a sarokban kötött ki, nekem pedig lett pár újabb ősz hajszálam.
Egyszerűen nem tudom, hogy lehetne leszoktatni erről. Kezdettől fogva TILOS kikapni Miki kezéből a játékot, egyedül a csere megengedett de mégis mindig az kell neki amit Miki épp megfogott és mindig visítás a vége. Már azzal is próbálkoztam, hogy egyszerűen nem mentem oda, nem tettem rendet, oldják meg egymás között (ezt egy Vekerdi Tamás könyvben olvastam) de csak még nagyobb visítás lett belőle, mert Miki gyakran nem hagyja magát és ha Ádám sokat kapálózik megharapja.

A mai csoportos szoptatás valódi élmény volt. Levetkőztek egyszál fütyire, letúrták az ágyakat, szaladgáltak a nappaliban, itt megkértem Mikit csukja be a szobaajtót, némi kilincsen lógás és ajtó döngetés után sikerült, így lecsökkent a pálya a futás már nem volt érdekes. Feltalálták magukat, Maja ágyát és forgóját rángatták. Hiába kértem bármit mintha a falnak mondanám, izé azzal is jobban jártam volna mert akkor legalább a szomszéd dörömböl. Aztán Ádám önszántából felöltözött, visszavitte az ágyába a takarót és a párnát, ekkor Miki is kedvet kapott ő is visszavitte a takaróját, majd a ruhásszekrényt kezdték döngetni egyesült erővel. Jobb ötlet híján Ádámot kizavartam a szobából, Miki nem éri fel a kilincset így ő bent maradt velem. Ádám a nappaliban kergette a macskát, utána a konyhából elcsórt edényeken és fedőkön dobolt egy fakanállal, még énekelt (lármázott) is hozzá.
A műsor az ebéddel folytatódott, kicsit várni kellett amíg a tésztát kifőzőm. Ádám ez idő alatt folyamatosan éhen akart halni amikor épp mégsem akkor vagy dübörgött vagy kiabált illetve a kettőt egyszerre, Miki természetesen lelkesen utánozta. Aztán Mikivel elmentünk pisilni, mire végzett a tészta is kész lett, szerencsére nem is főtt szét csak kicsit letapadt a fazék aljára. Kiosztottam az ebédet és végre egy kis nyugi következett. Hangsúly a KIS szón mert nagyjából fél percig tartott. Igaz utána már csak uncsi, általános dolgok történtek, kanál helyett villát kértek, repetát kértek, teát kértek.

Más. Időjós nap van, ma jön ki a medve a barlangjából, remélem ahol ők élnek nem süt a nap mert akkor kint marad és jön a tavasz! :-)))