2012.10.31.

Ezt a képet itt is meg akarom osztani mert annnnyira tetszik. Valamint ma van a boszik, szellemek és minden rémisztő lények napja szóval pont illik az alkalomhoz.

Majának nagyon tetszenek az erkélyen a tökök, az ablakhoz áll széles vigyorral majd mutogat:
- Taoooo! - talán egyszer tök lesz belőle. Szorgosan és következetesen minden mutogatásnál tököt mondok és várom a csodát.

A hétvégéről eszembe jutott egy elmaradt sztori. Mamánál valódi tej van. Tudjátok az a városban kevésbé ismert, ami tehén alakú csomagolásból kerül minden reggel a PET palackba. Én nagyon szeretem mert ennek valódi tej íze van, a fiúk boci tejnek hívják és ha ott vagyunk csak ezt hajlandók meginni. Most is megittak vagy 1,5l két nap alatt.
Csak úgy zárójelben teszem hozzá itthon a 2,8%-os nem annyira tartós tejet szoktam venni. De sajnos nem volt a boltban csak az időtlen időkig tartós változat. Nekem pedig gyorsan-gyorsan kellett gondoltam egyszer kibírjuk. Az előző napi valódi tej után ráhúztam aztán igyekeztem úgy fintorogni, hogy a gyerekek ne lássák. Valami rettenet volt, mintha színes vizet ittam volna.

Most van a kampányszerű temetőlátogatás ideje. Nagyon nem tudok ezzel azonosulni. Idén is valamikor október közepén egy szép napsütéses délutánon összeszedtük a fészekaljat útközben a fiúk szedtek pitypangot és békésen végig sétáltunk, meglátogattunk mindenkit. Mindenki kapott mécsest és pitypangot. Senki sem reklamált. A gyerekek levegőn voltak, jól érezték magukat, mi pedig elkerültük az ideges, egyen pompom krizantémmal vonuló tömeget.
Ma pedig bár a fiúk nincsenek itthon én meggyújtom a tökökben a mécsest és várom haza a nagyszüleimet. Nem vagyok egy hívő lélek de ezen a napon hiszem, hogy eljönnek és megnéznek minket. Cserébe az én élemben folyamatosan jelen vannak, ha nem is minden nap de rendszeresen gondolok rájuk és ehhez nem kell x időközönként vagy a hivatalos napon a temetőbe mennem. Amit tőlük tanultam azt megmutatom a gyerekeimnek el is mesélem, hogy kitől tanultam, talán egyszer ők is tovább adják.

2012.10.30.

Hétvégén Messzi mamánál voltunk disznóvágáson. Nagy esemény ez hátrányos helyzetű városi gyerekek életében! Egész héten készültek, hogy majd ők fogják a malac farkát. Reggel az izgalom hamar alább hagyott és eltűntek a szobába játszani a farok fogást szerencsére senki sem firtatta. Húsevő vagyok de már a szupermarketek korában nőttem fel és a konkrét ölést ha nem muszáj nem nézem. Segíteni nem tudok, közönség nem kell az akcióhoz. A kíváncsi csapatot is csak a lógó áldozathoz engedtük ki.
 
Farok fogás valamikor délután volt amikor apa a nevezett alkatrésszel a kezében bejött. Akkor viszont megfogták mind.
Az éjszakánk sikerült hosszúra mert napközben elhasználtuk a meleg vizet mosogatásra, ezért fürdés alól mindenki felmentést kapott. A fiúk egy kicsit hüledeztek aztán elmúlt. Ugyanis az van, hogy nálunk ilyen még nem volt. Én undok sárkány vagyok, minden elmenős programot, minden napot úgy szervezek, hogy az esti vacsi-fürdés-alvás rituálé meglegyen. Sok éves rutin ez és mindig volt egy aktuális apró babánk akinek a tudtára kellett adni, hogy vége a napnak, jön a nagy alvás. Most a fiúk azt is megtanulták, hogy a föld akkor is forog tovább ha egyszer eltérünk a megszokottól. Na de nyuszika azt hitte buli van, felpörgött és picit sem akart aludni. Helyette hozzám csapkodta a maciját, a kezét egyszer le is fejelte az orromat, rugdosott, kapálózott, viháncolt, többször szökni próbált. Egyszer úgy tűnt végre alszik, óvatosan elfészkelődtem én is alváshoz de újra kezdte. Szerintem a végén nem is elaludt csak elájult. Természetesen ez a kis magánszám nem akadályozta meg másnap a korán kelésben az öt órás harangozást már együtt hallgattuk.

 
 
Tegnap Miki volt a segédem, szellemeket aggatunk, így már teljes a töknap hangulat itthon. Hamar kész lettünk ez hiány érzetet okozott neki, folyamatosan sündörgött körülöttem:
- É szeeték vajamit csináni. - de mit csináljunk? Már nagyon nem akartam rajzolgatni, vagdosni, ragasztani a nagy projekteket (5 percnél hosszabb) úgyis hamar otthagyja aztán mire befejezem ismét megjelenik és újabbat akar csinálni, hogy ismét magamra hagyjon. Ehhez most nem volt kedvem. Eszembe jutott a fonal baba. Azt csak tekerni kell meg kötözni. Hogy ne legyen babaszagú, fehér fonalat fogtam és azt mondtam szellemet készítünk. Nagyon izgatott lett. Boldogan tekerte a kezére a fonalat, már úgy kellett leállítanom, hogy maradjon valami a gombolyagból és a szellem is használható méretű legyen. Cserébe tekerhetett még egyet a kezének. Aztán összekötöztük és egy alkalmasnak tűnő pillanatban megkérdeztem fiú legyen vagy szellem. Egyértelműen a szellem győzött végül is azt ígértem, így elvagdosta az alsó hurkokat, hogy legyen szoknyája. Nagyon tetszett neki a műve! Körbe röpködte és huhogta vele a lakást. Maja megpróbálta elcsórni, Miki nem engedte. Aztán Mikivel megegyeztünk, kölcsön adta a szellemet Majának és gyorsan csináltunk egyet nyuszikának is. Akkor már ketten huhogtak a lakásba. Vártam Ádámot, Miki többször is mondta, hogy csinál neki de lebeszéltem, hogy hagyjuk Ádámot is kibontakozni ha akar majd szól és csinálhat ő is magának. Nem akart. Miki a szellemmel ment aludni, ma reggel 5-kor Büdikutyával a szellemmel és még valami autóval jelent meg az ajtómban. Aztán hosszú volt a nap a szellemek nem az örökkévalóságnak készültek, szóval rövid karrier volt.

Mamám reggel elkérte a fiaim, holnap jön értük a papa. Eredetileg holnap akartam tököt faragni de így áttettük mára. Szépek lettek, büszke vagyok magamra.
 
 A kikaparás

Együtt a tök csapat

Fény az éjszakában (nézd meg nagyban akkor a hintón jobban látszik a minta)

Tegnap kakaós csigát sütöttem, ilyenkor mindig nagy körülöttem a tolongás, mindenki segíteni akar. Felszerelésünk hiányos de nagyon jó megoldást sikerült találom.

Miki és Maja jól elfértek a kis asztalon

Ádámnak nem jutott kis deszka és sodrófa ezért őt az én helyemre állítottam be. Amíg nyújtott én elkészítettem a tölteléket. Karácsony illatra vágytam ebbe nagy hidegbe ezért csempésztem bele egy kis fahéjat és szegfűszeget. Mire kész lettem Ádám is kinyújtotta a tésztát nekem csak tölteni kellett. Egyszer tutira lecsuknak a gyerekmunka miatt. :D A csiga egyébként bekerült életem legjobbjai közé. Igazából még ki sem hűlt mikor már üres volt a tepsi.

2012.10.26.

Egész októberben számolom a napokat, próbálom behúzni a féket de sajnos minden hiába idén is eljön, már kopogtat, az óraátállítás. Ez számomra azt jelenti, hogy eljön a brutál koránkelések ideje. Maja egész nyáron fél 6-kor kelt ha szerencsés napom volt csak 6-kor és ha már 6 után ébredt az maga volt a csoda. Nem is sűrűn fordult elő. A mai nap is ilyen csodával kezdődött, mert nyuszika fél 8-kor morgott először. Én már 6-tól ébren voltam, vártam Mikit aki szintén fél 6 és 6 között szokott megjelenni Büdikutyával az oldalán és bevackol mellém még egy fél órára. Ma valami álompor lehetett a levegőbe (lehetne gyakrabban is, mondjuk úgy minden nap) mert kis mókus is csak fél 7-kor került elő. Lehet éjszaka leléptek bulizni?
Szóval ezt a reggelt most megjegyzem és emlékeimben őrzöm úgy jövő március végéig mert a következő hónapokban legkésőbb 5-kor már tuti ébren lesz a két kisebb.

 A tegnapi nap felfedezése:
 
 Maja imádta ahogy fújta a haját, nagyokat sikongatott közben.
 
 Miki is próbálkozott de az ő haját nem fújta, nem szegte kedvét, ketten sikongattak.

Emlékeztek még erre a képre?


Tegnap mutattam.

Így néz ki sötétbe.

Hazajöttek a tökök az oviból. Sajnos Mikié égési sérüléseket szenvedett.

Hogy ne rontsunk a helyzeten az ajtó előtti szellemet raktuk bele.
Az arcokat a fiúk rajzolták rá az óvónéni faragott.

2012.10.25./3.

Ezzel egyszerűen muszáj eldicsekednem! A fiúk reggel két szellemmel mentek oviba és hárommal jöttek haza (Ádámé a zsákjában maradt). Az enyém alapján ma szellem gyártás volt az oviba. Marha büszke vagyok magamra, hogy egyszer engem másolnak. Mert ez kivételesen tényleg saját ötlet volt.

2012.10.25./2.

Képgaléria az előző bejegyzéshez

Törpilla

Alkotás

Ugye, hogy elférnek hárman?

Miki hesszel

Levélrózsát alkottunk. Az ötlet nem az enyém, mint szinte mindig.


Nekem nem gömbölyödött az alja és nem is jöttem rá mért aztán már nem is érdekelt, a végeredmény tetszett. Ezt a csokrot még frissen a játszótéren tekertem. Hívtam a fiúkat, mérsékelten érdeklődtek. Hazafelé már mindenki rózsát akart tekerni, szedtünk még egy kazalnyi levelet és itthon folytattuk.

- Ana iiííí(gy) keee?

Alkotás közben

A kész csokrok. A legkisebb Ádámé Mikit jobban lekötötte a dolog és igaz, hogy a csokra kissé rendezetlennek hat, ám egyedül készítette én csak összekötöztem a bimbókat és a végén csokorba rögzítettem. Ádám ma azzal ment oviba, hogy megtanítja a többieket is rózsát tekerni. Majd kíváncsi leszek az eredményre.


Közeleg a halloween, én egyre jobban szeretem ezt az ünnepet. Viszont nehéz kimondani, ezért önhatalmúlag saját birodalmamban töknapnak neveztem el. Pár éve az oviban is faragnak tököt a gyerekek, tegnap már bevittem két darabot. Ma a feljebb látható fűzért vittük. Ezt hétvégén alkották a fiúk én csak osztottam az instrukciókat és filccel átrajzoltam az arcokat.

Ez egy Ádám alkotás

Ez Mikié

Vittünk két szellemet, az akasztókötelet apa készítette, pontosabban a kötelet közösen a csomót ő kötötte. A fiúknak kiadtam, hogy csak azt ijesztgessék aki benne van a játékba, nehogy nekem valaki rosszat álmodjon. Bár igyekeztem barátságos arcú szellemeket készíteni de sosem lehet tudni. Valamint vittünk egy tálca boszi ujjat. Nagy sikerünk volt reggel.

A rémisztő dekorálást itthon folytattam.

Az ajtónk

A pókokat a fiúk tegnap az oviban alkották én csak a hálót raktam alájuk.

Még egy szellem, hátha a többieket baleset éri az oviban szolgálat teljesítés közben.

A kosarat is átalakítottam

2012.10.25.

Jó hosszú hétvégénk volt, nem is értem rá itt ücsörögni de az élmény gyűjteményt most közzé teszem.
Ismét előszedtük a kis asztal-szék garnitúránkat. Ádám egyke kora óta megvan, sajnos nem voltunk elég előrelátóak és csak két széket vettünk hozzá. Eddig nem is okozott fennakadást mert a szekrény tetején bedobozolva várta az alkalmat. Időnként előszedtük de mivel eleven fiaink szánkóztak vele a nappaliban, szétszedték és az alkatrészeivel üldözték egymást, szóval csupa olyasmire használták amire nem való ezért pár nap múlva ismét a dobozban landolt.
Na de most, új remények! Maja a múlt hetet azzal töltötte, hogy reggel beosont a csoport szobába és a világ legtermészetesebb módján papírt, ceruzát fogott majd leült rajzolni. Mire a fiúk átöltöztek ő egy telerajzolt lappot lobogtatva jött ki vagy sokkal inkább, úgy kellett kicipelnem a visítva tiltakozó nyuszit. Tehát ismét előszedtük a garnitúrát. Nem megy simán most sem, valakit mindig le kell zavarni az asztalról, a székek is gyakran elképesztő helyeken fordulnak elő de elhatároztam, hogy kitartó leszek és nem adom fel. Akkor is megszokjuk, hogy az az alkotós asztal és arra fogjuk használni amire való. Apró sikereim már vannak.

Az egyik napot anyunál töltöttük, bográcsoztunk, élveztük a napsütést, olyan jó idő volt, hogy a teraszon ettünk. Reggel ugyan hűvösen indult a fű is csak dél körül száradt meg de sebaj utódaim jól összevizezték magukat aztán a friss vakondtúrásokon ugráltak, hogy kellően sárosak is legyenek. Cserébe 3 igen boldog gyerek ugrált körülöttünk. A fiúk beálltak fát hordani a munka után talicskában utaztak, kicsit később egymást is megpróbálták tologatni de az még nem ment. Sajnos erről nincs képem mert a gép itthon maradt.
Másnap Ádám pecázni ment anyuékkal, azzal engedtük el, hogy fogja ki az aranyhalat és kívánjon tőle. Ő sok boldogságot akart kívánni. Meg is tett minden tőle telhetőt de sajnos a halaknak más dolguk volt. Azért baromira élvezte a gyermek a programot.

Maja nagyon tud hisztizni és hihetetlen színésznő lett. Ha valami nem tetszik neki megsértődik és alkalmas sarokba húzódik, a szeme pedig szikrákat szór. Pár hete voltunk fülészeten, jól elfáradt a végére. Vártuk a buszt Királylánynak pedig már semmi sem volt jó ha leraktam ordítva fölkéretőzött, ha fölvettem ordítva vissza kéretőzött nagyon szerette volna a buszmegálló bódét nyalogatni amin Maja magasságban bizonytalan eredetű fröccsenés nyomok látszottak. Ezt nem engedtem, ordított, aztán szintén nagyon szeretett volna roszalinda pózban a betonon fetrengeni, kőszívű módon ezt sem engedtem, hát ordított. Csak három percet kellett várnunk a buszra de esküszöm életem leghosszabb három perce volt. A fiúk csöndesen szemlélték vergődésünket és valami jótét lélek pont akkor vezényelt arra egy egész laktanyányi tűzoltót, teljes menetfelszereléssel. Életemben nem láttam ennyi tűzoltóautót egyszerre. Valami gyakorlatról vagy szemléről mehettek vissza mert csak szép csöndben vonultak. Ez a rögtönzött felvonulás pont lekötötte a fiúkat a busz érkezéséig. Sajnos Maja annyira túlpörgött, hogy szart a látványosságra, pedig normál esetben odavan az ilyesmiért.
Írjak valami jót is róla, beszéd ügyben nagyot léptünk előre. Érkezéskor hangos "IA!"-t mond amit akár sziának is vehetünk, teljesen tisztán hintát mond, van valami nyanyanyanya... szerűség ami többnyire engem jelent és valami apára hasonlító szava is van. Valamint tud boszisan röhögni, ez kifejezetten hasznos tudás így halloween környékén.
Múlt héten sikeresen beütötte az arcát valamibe a szeme alatt van egy szürkés folt. Ennyivel nem érte be, tegnap a legnagyobb autónkban ücsörgött, ami egy hirtelen mozdulatnál kigurult alóla ő pedig arccal érkezett a konyhakőre a száját összeharapva. Ma úgy néz ki, a bedagadt, lila szájával mint aki egy tömegverekedésből szabadult.

Néhány aranyköpés a napokból:
Miki
- Füdés után jeveszem a haisnyát!
- Amikoj kici jeszek ... (kicsi leszek - és lódít valami ami sosem történt meg)
Ádám
- Amikoj nagy votam ... (majd ő is mesél valami fikciót)

2012.10.19.

Tegnap felfedeztem, hogy a cső lyukas. És kikutattam melyik a körzetes iskolánk, aztán elolvastam a honlapját és tetszett. Három féle osztályuk van általános, emelt német, emelt sport, sok egyéb évközi program az évszakokhoz, ünnepekhez igazodva, két tornaterem, külön órák, nagy könyvtár stb. Magam is meglepődtem de tényleg nagyon tetszett amit olvastam ám az elsősöknek szóló "gyere hozzánk" programról semmit nem találtam. Nem vette kedvem, még csak év eleje van lehet most formálódik a terv.
Az iskola viszont hirtelen úgy tűnt remek választás lesz, mert Ádámnak kinéztem az általános osztályt*, az óvónők által ajánlott fejlesztő iskolával tagiskolák, közel vannak egymáshoz ha Ádámnak nagyon kell fejlődnie 5 perc alatt ott vagyunk. Valamint nagyon tetszett a sport emelt szint, mert pillanatnyilag úgy gondolom Mikit érdemes lenne intenzívebb sport felé terelgetni ha nem is verseny szinten de az átlagnál magasabb óraszámban ennek hiányában marad a délutáni foglalkozás. Szóval egy iskolán belül megtaláltam két különböző igényű gyerekem helyét. Nagyon örültem magamnak, rögtön el is határoztam, hogy reggel leadom az ovisokat, Maját a hónom alá csapom és megnézem magamnak közelebbről is.
Ment is minden terv szerint, először a fejlesztő iskolába mentem. A közvetlen közelében kissé elszállt a bátorságom, az iskola kapuja előtt rács, igaz nyitva de az egész területnek olyan gettó hangulata volt. És én ide akarom hordani a gyerekeimet sok éven keresztül? Ó jaj! Összeszedtem a bátorságom mert ne ítélj a külső alapján, meg különben is ha már elcaplattam idáig nehogy a küszöbről forduljak vissza. Bementem. Jól tettem, sokkal barátságosabb volt mint kint. Már tegnap összegyűjtöttem miket is akarok feltétlenül megkérdezni, a válaszok is tetszettek. A véletlen is a kezemre játszott mert sikerült találkoznom az egyik tanárnővel aki jövőre első osztályt fog vinni és történetesen ő az iskola egyetlen fejlesztője. Ezeket csak utólag tudtam meg, a vele váltott két mondatból pedig messzemenő következtetéseket nem vonnék le de elsőre mindenképpen szimpatikus volt.
Lesz az iskolának olyan programja amikor az elsős tanárnénikkel lehet beszélni azzal mindenképp élni fogok és kifaggatom őket. Továbbra is fenntartom, hogy az iskola külseje borzalmasan néz ki.
Célba vettem a körzetes iskolát. Portásnéni nagyot nézett, hogy mért akarok ide gyereket beíratni, majd nagyon kedvesen elmondta, hogy ebben az iskolában már tavaly sem voltak elsősök és jövőre sem lesznek. Itt én néztem nagyot. Aztán összeszedtem az állam és kimentem. Megdöbbentett, hogy csak így eltűnik egy iskola, amikor más iskolákban három helyett négy elsős osztály indult. És csalódott voltam, hogy a jól felépített tervem az iskoláról és a fiaimról kútba esett.

*Ádámnak pont elég kihívás lesz az alap tudnivalók megszerzése, amúgy is becsípődésem, hogy az elsősöknek elég az írás-olvasás, számolás ha ez megy, akkor mondjuk harmadiktól jöhet a nyelv, a számítástechnika, zongora, szobrászat, addigra az is kiderül kinek érdemes emelt szinten foglalkozni matekkal. De az iskolák kínálatából ítélve kisebbségben lehetek mert a nyelv és/vagy számítástechnika mindenhol elsőtől megy. Ezek gyakran választhatók elsőtől emelt szinten is. Nem tudok ezekkel azonosulni. Az egyetlen dolog aminek emelt szinten értelmét látom az a sport. A gyereket iskola előtt orvos is megvizsgálja ő meg tudja mondani fizikailag mennyire terhelhető, mert mozogni mind szeret csak épp különböző tempóban. De ha történetesen nincs nyelvérzéke, a számítógépes játékon kívül nem köti le a gép akkor mi van? Az sem látszik, hogy a matekhoz lesz-e érzéke, vagy nincs ritmusérzéke, az ének hangja is csak a fürdőkádba való és ott áll egy intenzív zenei osztályban. Puff.

2012.10.18.

Először egy régi adósságom törlesztem:
Köszöntöm a 20. regisztrált olvasómat!
Kicsit lassan találok vissza magamhoz ez a késedelem oka. Nagyon örülök, hogy már ilyen sokan vagytok. Mikor elkezdtem az írást nem is gondoltam, hogy ennyien fogjátok olvasni szürke mindennapjaimról kusza soraim. Köszönöm nektek, nagyon jól esik!

Ha jól emlékszem említettem nyáron, hogy Mikit minden indulás előtt le kellett beszélni a pulcsi, kabát, sapka, sál húzásról. Természetesen minden darabról külön-külön. Most bejött a hideg és minden reggel alkudozunk, hogy de igenis fel kell húzni a pulcsit mert hideg van és igen kell a másik pulcsi is, meg még a sapka is, nem az, a vastagabb.
Vajon megérem azt a napot amikor szó nélkül elfogadja a szabályokat? Vagy legalább betartja. Évek óta mondogatom, kérem, könyörgök, fenyegetőzőm, hogy itthon nincs futkosás, nincs ordítás. Hiába jutalom, hiába büntetés Miki futva közlekedik és ordítva beszél. Neki ez az alap állapot.
Ma reggel szemére húzta a sapkát és kergetni kezdte Ádámot, persze, hogy keresztül esett Ádám lábán és teljes testhosszában elterült a járdán. Igen, én már az akció kezdetén láttam a potenciális katasztrófa helyzetet. Megkértem, hogy vegye le a sapkát a szeméről, háromszor, tojt a fejemre és futni kezdett, szóltam, hogy álljon meg a mondat végére még ki sem raktam a felkiáltó jelet már hasalt a betonon. Megfogni esélyem se volt mert Majával a karomon nem vagyok valami fürge és le is voltam maradva legalább öt lépést. Szóval megvártam amíg bömbölve összeszedi magát a járdáról majd ismét elmondtam (ezért a szövegért lehet jogdíjat kérne kérem) amit már nem tudom hányszor, hogy aki nem fogad szót anyának az bajba kerül. Talán egyszer ezt is megjegyzi.
Amúgy az ovi felé vezető járdán alapból tilos a futkosás. A járda csak három lépésre van az úttól, ott reggel iszonyatos forgalom van. Egy ijedősebb autós nem biztos, hogy örül a járdán cikk-cakkba futkosó fiaimnak.

Ádám pár hete fedezte fel, hogy mozog az egyik foga. Ez is eljött. (mély sóhaj)

Miki aranyköpése a végére:
- Látok sötét nékü. (nélkül)

2012.10.17./2.

Maja szótár (bizony már ilyen is van)

bi - bicikli
vi - virág
baba - ezt tényleg babákra mutogatás közben használja
kaka - kaki vagy kacsa attól függően, hogy a pelusát vagy a kedvenc kacsás könyvét mutogatja közben
bibi - és mutogat a sebre
mamam - ez egy gyűjtőszó ide tartozik minden ami evéssel kapcsolatos ezt használja ha ehető dolgot lát, ha éhes, vagy szimplán meghallja az ebéd, eszünk, enni szavakat
pipi - tyúk, csirke
auuuu - teherautó, kamion, munkagép, kukásautó, ínségesebb időkben egy szerény puttonyos autó, az u hossza egyenesen arányosan nő az autó méretével
cssszci - cica

Van saját szava a következőkre: tábla, lámpa, hinta de ezeket írásba nem tudom visszaadni. A hintának inkább csak a ritmusát utánozza hintázás közben szoktuk (szoktam) énekelni a hint-palinta kezdetű méltán népszerű örökzöldet. Én már baromira unom de a lány szereti és mikor visszajelzést kapok tőle érzem értelme is van. A fiúknál ezzel hiába próbálkoztam, csak kikéretőztek és értelmesebb foglalatosság után néztek. Picit sem érdekelte őket, hogy a hinta mennnnnyire fejlesztő és, hogy az ének, a zene közvetítésével a beszéd tanulás alapja. Mondhatnám szartak a fejemre és a hintára is.

2012.10.17.

Egész délután ez a dal van a fülemben:



Hogy miért? VALAKI MONDJA MEG, MELYIK ISKOLA VALÓ SZABÓ ÁDÁMNAK!!!!

Igen már megint itt tartok. Pedig azt hittem tavaly kellően utánajártam, körbejártam és leszűkítettem a kört. Aztán ma felborult minden.
Reggel Ádám óvónénijével beszéltem. Ádám a héten megcsinálta az iskolaérettségi vizsgálatot ugyan még nincs kielemezve de mivel ő már tavaly is csinált így a van mihez hasonlítani. Szóval sokat fejlődött a gyermek nagyon sok dolgot simán csinál amit tavaly még nem. Óvónéni szerint látszik rajta, hogy foglalkozunk vele. Ennek nagyon örültem mert az a kényszer képzetem, hogy hiába töröm magam nincs foganatja és akkor lám mégsem csak növesztem itthon a seggem. A vizuális feladatokban különösen ügyes. Viszont csak szóban érkező feladatokat mintha nem is hallana. Ezzel az új infóval felkerestem a fejlesztő pedagógust akihez iskola előkészítőbe járunk. Ő nem lepődött meg a dolgon, észrevette a problémát a megoldáson dolgozik, nekem is mondott pár apró feladatot amivel segíthetek Ádámnak. Kicsit le is fordította nekem a dolgot, Ádámnak a szöveg értéssel van problémája. Hallja a szavakat csak nem érti. Ha van vizuális inger a szituációból találja ki mit várnak tőle mert okos gyerek.
Ennek kapcsán szóba került az iskolaválasztás. Ádám beiskolázása nem lesz sima ügy mert el kell mennünk egy baromi hosszú nevű bizottsághoz, ahol tavaly novemberben egyszer már voltunk. Ők is megvizsgálják, és a kapott adatok alapján segítenek megfelelő iskolát választani. Ennek alapvetően örülök. Ők minden bizonnyal több iskolába készülőt láttak mint én. A javaslatokat, ajánlatokat szívesen veszem. Viszont elkezdtem rettegni. A tavalyi vizsgálatra több mint egy évet vártunk, most fogalmam sincs mikor mehetünk, az iskolák most kezdik a "gyere hozzánk" programjaikat. Nekem megvan a két jelöltem de szívesen elmennék az általuk javasoltak nyílt napjaira is. De ha történetesen márciusba nyögik be, hogy a Pipacs utcai iskolát javasolják ahol januárban volt nyílt nap akkor megint ott vagyok ahol a part szakad. A város összes iskolájába nem fogok elmenni.
Angéla is ajánlott iskolát az egyiket élből elvetettem, már iskolás koromban is csupa rosszat hallottam róla. A másikat nem túl lelkesen de fontolgatom. Kétségtelenül hozott mellette szóló érveket, azt hiszem egy nyílt napot mindenképp megér a dolog.
Apa is bedobott egy sulit, a sport vonalat támogatva, barátkozom a lehetőséggel.

Végül egy aranyköpés Ádámtól az óvónéni mesélte:
- Apának van töke! (menti a helyzetet, hogy a közelgő hallowen volt a téma és Ádám az erkélyen várakozó tökökről beszélt?)

2012.10.16./2.

Az oviba idén is volt szüreti mulatság.

Általában süti evéssel kezdődik. Ádám folyamatosan ellátott mindenkit sütivel.

Vannak játékok, itt a szőlő szemekbe kell pingpong labdát dobni

És a lényeg, a szüreti felszerelés


Itt mindenki tekerhet kicsit


És préselhet is

Rugós izé

Maja nagy kedvence a csúszda, akármilyen magas

Őrségben a Szabó fiúk

Tündér mosoly

2012.10.16.

Még mindig pótlok.

Nagyjából négy hete Majának hasmenése volt. Épp kibújni készülő fogat vártam arra gondoltam ez minden bajunk forrása (Ádám szinte minden fogánál hasmenés is volt) de másnap reggelre teli hányta az ágyát. Alvós maci is kapott - miért marad volna ki a jóból? - szóval a lányt pizsamástul beraktam a kádba, levetkőztettem, nagyon élvezte a műsort gondoltam megragadom az alkalmat és rögtön lehúztam az ágyat is. Majd mindent bedobáltam a mosógépbe. Persze az életbe ez úgy nézett ki, hogy szombat reggel 7-kor mint a mérgezett egér rohangáltam a gyerekszoba és a fürdő között, hol szennyessel, hol törölközővel, tiszta ruhával, közben a fiúk szokás szerint egymás nyúzták. Mikor a mosógépet is elindítottam, muszáj volt, hogy alvós maci megszáradjon, vártam a szomszédokat, szívesen beállítottam volna valakit hányást pucolni. Nem jöttek, fal verés sem volt, csönd volt.
Nyuszikát azonnali hatállyal diétára fogtam, hétfőre mutatott javulást, keddre elmúlt. Szerdán épp kezdtem törölgetni a homlokom, hogy hurrá a fiúk megúszták, mikor Ádám hasmenéssel töltötte a délutánt. Csütörtökre betegszabit kapott és reménykedtünk, hogy péntekre rendben lesz mert kirándulás volt a program. Na de az idő máshogy gondolta és péntek reggel özönvíz szerű esőre ébredtünk. A kirándulás természetesen ugrott, viszont Miki a WC-n töltötte a délelőttöt. Ádám a biztonság kedvéért még kekszen élt de ezt leszámítva jól volt, folyamatosan olyasmit akart enni ami neki tilos volt. Aztán Ádám a hétvége folyamán rosszabbul volt mint az első napokban, Miki két akció között remekül érezte magát, énekelt, táncolt, viháncolt. Nem is tudtam eldönteni, hogy akkor most tényleg beteg vagy szolidaritásból foglalja el időnként a fürdőt. Aztán éjszaka kiderült, hogy tényleg beteg, a következő napokban többször is visítva ébredt ezt vagy akció (és utána takarítás) követte vagy nem majd hajnalban menetrend szerűen megjelent az ágyamnál:
- Bekakijtam. - tulajdonképpen mindig csak egy puki volt de pont elég a mosáshoz.
Hétfőn úgy tűnt rendben leszünk, kedden az oviból még mindig hasmenéssel jöttek haza. Szerdán elmentünk orvoshoz. Ebéd után kb tíz perccel sorban távoztak a WC-be majd a dokinéni meglátogatása után mintha elvágták volna minden bajunk. Hiába a mi dokinénink kézrátétellel gyógyít. Jó tanácson és igazoláson kívül nem is kaptunk semmit.
Viszont így este nyugodtan mehettem színházba. Igen, pont arra a napra szólt a jegyem. Kedden délután még aggódtam, hogy valami komoly fosós dolgot sikerült benyalni, kórház, infúzió, rettenet. Ilyen kilátásokkal természetesen felkészültem a színház lefújására. De dokinéni megnyugtatott, hogy én jól csináltam mindent, csak egy agresszívabb vírust sikerült benyalniuk ami teljesen felborította a rendszert. Azt is jól csináltam, hogy három nap krumpli és keksz után már adtam nekik kímélő zöldséglevest, kiflit. A megkínzott gyomornak szüksége van normál táplálékra, hogy újra rendesen működjön. Szóval megnyugodva tértem haza és hagytam a csapatot apára. Nem is volt semmi probléma, senkinek sem hiányoztam. Ha apa van velük az olyan mintha én lennék itt.

Másnap Ádámot fülészetre kellett vinnem a szokásos ellenőrzésre. Mivel mind itthon volt ez különösen húzósra sikerült. A fülészeten mindig sokan vannak, hiába kérek időpontot több mint egy hónappal előbb mindig egy órát várunk mire bejutunk. Kettő darab 10 perces vizsgálatról van szó. A hallásvizsgálatra most egyedül kellett beengednem mert teljes csend kell a művelethez, ha Miki is bent van ez lehetetlen. Ádámmal megbeszéltem, a helyet ismeri, a feladatot ismeri, tökéletes eredményt produkált. Ezzel elslattyogtunk a dokinénihez vártunk, vártunk, vártunk majd még egy kicsit vártunk és bejutottunk. Dokinéni is mindent rendben talált és legközelebb csak akkor akar látni ha baj van. Persze fogalmam sincs, hogy honnan fogom tudni, hogy baj van mert eddig is jártunk szorgosan három havonta és nekem semmi változás nem tűnt fel az elmúlt időben. Mindegy, ez a túra picit sem fog hiányozni. Másfél órát töltöttünk ott összesen, a teljes program pedig három óra volt, kilenckor indultunk itthonról és délre értünk haza. Imádok orvoshoz járni, főleg három gyerekkel. Feltétlen próbáljátok ki, kérjetek kölcsön gyereket a szomszédból mert ez egy életre szóló élmény. (kaján vigyor)

2012.10.15.

Apróbb események az elmúlt hetekből.

Voltam színházba! Imádok(nék) színházba járni! Három gyerekkel ezelőtt voltam utoljára, szóval tényleg  nagyon szuper volt. Megpróbálom érzékeltetni mennyire. A színház nekem az élmények csúcsa, szerintem ez az amit az akárhány D-s hiper-szuper hangzású mozi sem fog utolérni soha. Mert a színházban minden előadás más. Ugyanakkor a színész minden este ott áll/énekel/táncol teljes valójában. Azon az estén amikor én ülök a nézőtéren akkor nekem (na jó, meg még annak az x embernek akik körülöttem ülnek) játszik, nekem akar átadni valamit magából. A színész valóban meggyújtja a gyertyát, ha elfúja érzem a füstöt, ez több mint egy film, ez a valóság. Még akkor is ha maga a sztori kitalált, a színész teljes valójában ott van. Ezer bocs mozi rajongók de nekem ez a valódi térhatás. Engem ez az egész magával ragad. A moziban számomra nincs meg ez az érzés. Nem félreérteni, szeretem a filmeket és örömömben a seggem csapkodnám a földhöz ha apával kettesben mehetnénk moziba (három gyerekkel ezelőtti életünkben voltunk utoljára) de filmet nézni itthon is lehet. Itthon nem szürcsöl, csámcsog a fülembe senki, ha takarodó utánra időzítem fej se lóg bele és hallani is fogok minden mondatot. A filmet itthon is tudom élvezni. A színházba viszont el kell menni, a varázs csak ott működik. Láttam színházi közvetítést tévében, háááát ... az nem ugyanaz.
A jegyet ajándékba kaptam és mint említettem nagyon örültem, hogy mehetek a "mit nézünk", számomra teljesen mindegy volt. A Dzsungel könyvét néztük a Dés-Geszti féle feldolgozást. Már az odaúton jutott eszembe ha történetesen választhatok valószínűleg ezt nem választom, mert nem ismerem az eredeti regényt a hang anyagból is csak annyit amit a rádióban nyomtak. Jó, hogy nem választhattam! Nagyon tetszett a darab, napokig a hatása alatt voltam. Sőt kikölcsönöztem a könyvtárból a regényt és most olvasom. Megjegyzem annyira nem vagyok elbűvölve a könyvtől. Tetszik, de nem lesz életem meghatározó könyve az biztos.

Van egy nagy sikerélményem. Mosószert készítettem én házilag. A mit hogyant ITT találod nagyon jól le van írva minden. Csak annyit tennék hozzá, nekem kb 600ft-ba kerültek az alapanyagok amiknek kicsit több mint felét használta el egy adaghoz. Az a része amikor keverni kell kb 20 percig tartott, és még 10 perc volt a turmix és az üvegekbe töltés. Jelen állás szerint úgy saccolom ez nekünk 1,5-2 hónapig ki fog tartani. A tisztító erejével is meg vagyok elégedve. A problémásabb foltokat eddig is előmostam, eztán sem fog problémát okozni.

Bevezettük a családi estét, ez azt jelenti, hogy péntek este Maja elmegy aludni a fiúkkal pedig társasozunk még egy kicsit. Igaz Maja nélkül nem vagyunk teljes család de ha Maja is játszana az nagyon hamar katasztrófába torkolna. Megvárjuk amíg kicsit nagyobb lesz és már nem csórja el a kockát, bábukat és nem ül be a tábla közepébe. Így sem az az igazi szórakozás mert még Miki is csak ismerkedik a szabályokkal sőt még Ádám is gyakran elkapja a kockát amikor nem kéne. Arra is figyelni kell, hogy próbáljunk csendesen játszani, hisz Maja már alszik. De összességében akkor is jó, hogy együtt csinálunk valamit. A szabályok betartása pedig majd az évekkel és rutinnal egyszer csak megjön.

2012.10.12./3.

Két önsajnálat között alkottam is. Ezektől kicsit jobban érzem magam, mert lám képes vagyok valamit teremteni. Aztán objektíven figyelve rájövök, hogy ez nem olyasmi amiért bárki is pénzt adna és megint semminek érzem magam, mert amit én alkotok az nem elég jó.
De arra jó, hogy az ajtónkat díszítsem vele és valahányszor hazajövök örüljek neki. Ezért most ezeket meg is mutatom.

Papírsárkány

Kosár egyben, messziről őszi pompában. Alkotás közben rájöttem, hogy mióta nem kell suliba járnom szeretem az őszt. Szeretek gesztenyét szedni, sütőtököt sütni, színes leveleket gyűjteni, várom a halloweent, a tökfaragást, az ősznek gyönyörű színei vannak.

A madárijesztőre különösen büszke vagyok mert egyszer szét is kellett szednem, majdnem feladtam, aztán mégis elkészült. Messzi mamától kaptuk bele a szalmát, hogy élethű legyen. A feje pedig egy kifújt tojás.

Kosár közelről, a baglyokat a fiúk az oviban készítették.

A sünök szintén ovis alkotások.

Itt még közelebbről.

Az ajtó a papírsárkány fölött, a szőlők ovis alkotások a gyümölcskosarat Ádámmal készítettük. Őszi kosárnak terveztem de Ádám ragaszkodott a déli gyümölcsökhöz. Hagytam kibontakozni, éljen a művészi szabadság.

Zsebmelegítők az ötletet ITT találtam. Egész nyáron kerestem hozzá filcet aztán kedden iszonyú hideg volt a reggel (még nekem is pedig nem vagyok fázós). A viszonylag kevés anyagszükséglet miatt a filc beszerzését feladtam és a jól bevált, abból dolgozz ami van módszerhez nyúltam. Így újra hasznosítottam némi kordbársony maradékot (lehet a pamut anyag a mikrózást is jobban bírja mint a PE filc), kutatás közben találtam ezt a színben egyáltalán nem passzoló, ám igen fiús és világítós kék vékony fonalat (pár éve nagy divat volt a bimbi kék ronda barnával párosítva). Kéz modellnek csak Maja volt itthon ezért kicsit rászámoltam, a mérés alapján fogtam egy megfelelő átmérőjű bögrét. Kivágtam nyolc kört, négyre jelet vasaltam, (remélem ők is bírják majd a mikrót) mert ezek az oviba is meg fognak fordulni. Majd összevarrtam pelenkaöltéssel, mert ez az egyetlen öltés amivel képes vagyok olyat varrni ami nem esik atomjaira pár percen belül (többek között ezért is utálok varrni). Mikor majdnem körbeértem megtöltöttem rizzsel és befejeztem a varrást.
Másnap reggel 30 másodpercre bedugtam a mikróba aztán a zsebekbe. Mindenki zsebre dugott kézzel csöndben halad az ovi felé, nyoma sem volt a szokásos vándorcirkusznak. Sajnos a csoda csak egy napig tartott azóta már zsebre dugott kézzel is tudják egymást macerálni az úton. A zsebmelegítő viszont bevált az oviban még mindig langyos volt.