Maja már futni is tud. Remekül dübörög alatta a parketta. Minden reggel 7 körül összeszorul a gyomrom ha a lépcsőházba mocorgást hallok. Várom a szomszédot. Asssszem ez már tényleg nem normális.
Tegnap kicsit később mentem az oviba, a játszótér felé baktattunk amikor Ádám számon kért:
- Ana annyija nem jötté! Annyija ott maadtam a oviba!
A játszótér eddig sem volt kedvenc programom de most kifejezetten utálatos. Maja menne játszani de nincs cipője, így max a hintába tudom berakni. A fiúk az első 10-15 percben főleg csak ténferegnek, aztán jól összevesznek valamin és mire Maja unalmában ordítva lázad a zsebemben a fiaim teljes egyetértésben utat, homokvárat építenek. Picit sincs kedvük hazajönni de muszáj.
Ma nagyobb fiúk rugdosták a labdát (főleg föl a fára) ez Ádámot teljesen elbűvölte, tátott szájjal bámulta őket. Aztán itthon ment a föl-le futkosás, az egymás gyepálása és a vinnyogás. Pedig már annyiszor elmondtam, hogy a játszón szabad futkosni, dübörögni, ordítani.
Ádám húsvét szombaton már nagyon várta a nyulat. Önként bevonult a gyerekszobába és nyuszis dalt énekelt, persze apa még nem volt itthon, így amikor kijött még mindig üresek voltak a fészkek. A húsvéti dalok közé gyakran keveredett télapós is, ezek éneklése igazából nálunk szinte mindennapos. Legalább mire megint jön a fehér szakállas már nagyon fog menni.
A locsolásért pénzt is kaptak, elmentünk együtt a boltba vehettek rajta autót, sőt a pénztárnál ők fizettek. Mikor hazaértünk Miki rendületlenül kereste a pénzét. Mi pedig újra és újra próbáltuk elmagyarázni, hogy a pénzt elcserélte autóra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése