2012.04.05.

Szolgálati közlemény:
Kedves Mindenki! A Sparokban ismét matricagyűjtős játék van, aki nem gyűjti gondoljon ránk. Természetesen cserében is benne vagyunk.

Kedden az oviban járt a nyuszi. A nagy eseményre egy húsvéti kalácsot sütöttem reggel és vittük be. Nagyon örültek neki. Az óvónő másnap külön meg is jegyezte mennyire finom volt. Egoista lelkemnek ez nagyon jót tett. :-D Itthon nehézkes volt meggyőzni a fiúkat, hogy a látszat ellenére nem ez lesz a reggeli. Görbülő szájjal hallgatták, hogy ezt az oviban fogják megenni (sanyarú sors, nekem csak az illata jutott) de nagy nehezen sikerült tovább lépnünk.
Délután egy tyúk alakú kosárkába hozták haza az ajándék csokikat, a kosarakat ők készítették. Sajnos Mikiét egy kis pajtás véletlenül elvitte, így távollétében cseréltünk. Ádám azért elmondta, hogy ő segített Mikinek elkészíteni a kosarat. Igazából a készítés és a benne lévő csoki volt a lényeg ami mindegyikben egyforma volt.

Tegnap locsolás volt a soros. Még mindig élénken emlékszem, hogy az ilyen csoportos locsolások után a hajam a harmadik mosás után is vetekedett egy balesetes parfümszállító kamionnal. Szóval a fiúknak kis spricnibe vizet tettem. Elmondtam a hozzá tartozó törvényt nehogy illegális pancsolás legyen a vége és elköszöntem. Az oviból kifelé jutott eszembe, hogy elfelejtettem locsoló verset betanítani. Délután azt mondták azért megoldották, kaptak egy rakás csoki tojást és még valami vers félét is morogni kezdtek természetesen kánonban és azt is elnyomta a forgalom.
Ovi után a városba mentünk cipőt venni. Ádám meglátta a választékot és kijelentette, hogy nem tetszik. Rábeszéltem a próbára, ha jól emlékszem négyet is fölhúztunk nagyon lelkesen vigyorgott, ment egy kört majd görbe szájjal:
- Ne tetszik! - az sem változtatott a dolgon, hogy Mikinek kettőt is vettünk. Őt baromira nem érdekelte az egész felhajtás, két próba között lelkesen rámolta a csalinak berakott játékos polcot. Két gyerekkel cipőt venni igazán üdítő program. Kikeresni a méretet közben a két gyerek három felé fut, keresni üres ülőhelyet, begyűjteni a bandát, meggyőzni, hogy amíg próbálunk maradjon a fenekén, aztán a jó-nem jó huza volna ha nem jó mért nem jó legalább tudjam milyen másikat keressek. Újabb méret kutatás ismét meglógnak. Mikor végeztünk ártatlanul megkérdezték:
- Ana mos neked is veszü cipőt?
- Minden vágyam! helyette csak annyi hallatszott nem, mert veletek nem tudok próbálni.

Mától tavaszi szünet van az ovisaimnak. Miki ma reggel még csak csilláron és a szekrény tetején nem járt. Pedig ott legalább rögtön portalaníthatna is. Amíg elmentem Ádámmal a fürdőbe, fogat mosni ő azt hitte szabad táncolni.
Most pedig összeszedem a teljes fészekaljat és elmegyünk tanácsadásra, útközben a fiúkat beadom a mamámhoz megőrzésre. Juj de messzi van még az este!