Hihető ha azt mondom kaptak reggelit és később ebédet is?
Godzilla támadás
Ádám kezébe vette az ügyet és
... megtanította Maját játszani vele.
Tegnap elmentünk szökőkutazni. Hogy is mondjam, ez a program a tűréshatárom küszöbén van. Mert a szökőkút nem strandolásra való. Gyerekkoromban azt mondták az fürdik a szökőkútban akinek nincs pénze strandra. A vizét ki tudja mikor cserélik, belefürdenek (beleszarnak) a galambok, belemásznak a kutyák is. Szóval a szökőkútban inkább fürödjenek a kutyák.
Azt viszont el kell ismerni ez a földből feltörős vízoszlopos tényleg jó móka, főleg 50 fokban. Vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, hogy egy pancsolás még nem maga a fertő had szórakozzanak a gyerekek. Azért mikor a víz mellett ácsorogva megcsapott a klór szag, határozottan megnyugodtam a víz tisztaságát illetően, bár továbbra is fenntartom, hogy egy szökőkútban sosem lesz strand minőségű víz. És rettegek a gondolttól is, hogy jövőre Maja feneke ebben a vízben ázzon.
Kezdetek: Jaj vizes!
Nem sokkal később a sapkájukból is csöpögött a víz.
Miki ekkor jelentette be, hogy pisilnia kell. A város közepén hirtelen nem jutott jobb eszembe, fogtam a csöpögő gyereket és bementünk a McDonaldsba pisilni. A cserepes leander mellé mégsem küldhettem el. Vagy 10 éve jártam az intézménybe utoljára azóta többször is átépítették, szóval az objektum megtalálása sem volt könnyű. További nehézségeket okozott, hogy az ajtókat igencsak szűkre szabták kifelé jövet szó szerint kúszni kellett ha a mosdót használót nem akartuk az ajtóval a pulthoz préselni és nekünk is igencsak igyekezni kellett a kézmosással, hogy az utánuk jövő minket ne préseljen a mosdóba. Úgy látszik nem fogy elég hamburger egy használható méretű mellékhelyiség kialakításához.
Ez a lépcsős jobban tetszett, erős volt a kísértés, hogy belemerészkedek én is, aztán letettem róla és tovább kísérgettem Maját.
Talán fél órát sétálgattunk, igyekeztem az árnyék felé terelgetni de ez a kis idő is elég volt a kőkatlanban a leégéshez. Bizony a gyerekeket bekentem, magamat nem, most a vállamon elsőfokú égési sérülés van. Ha jól emlékszem már nyafogtam, hogy a zöld (árnyék) nagyon hiányzik a Széchenyi térről. Komolyan, ennyi erővel akár simán lebetonozhatták volna az egészet, az a pár cserepes piszkafa még jelképnek is szánalmas.
Mikor a fiúkat kipecáztuk, még sétálgattunk kicsit, a sétatéren is régen voltam.
A mauzóleumnál elengedtük a csapatot. Pöttöm Panna virágot szed.
Ádám röptében
Olvastam egy szépet lehet nem pontosan idézem: "A kislányoknak az apukájuk az első szerelmük és az első hősük."
Azért jó program volt, mire hazaértünk a fiúk majdnem meg is száradtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése