2012.06.06.

A tegnapi napom kicsivel négy előtt kezdődött. Miki állt az ágyam mellett és inni kért. Közben elmesélte, hogy Ádám lenyúlta a Ferrariját. Megnyugtattam, hogy reggel visszaszerezzük. Utána visszament és matatni kezdett a szobába ezzel felébresztette Maját. Kicsit később ismét kijött és a kutyáját kereste. Szerencsére hamar megtaláltam a takaróba csomagolva, közben igyekeztem úgy csinálni mintha láthatatlan lennék, Maja nem is foglalkozott velem. Miki csak nem bírt elaludni és fél öt körül áttelepült mellém, közben Maja is elcsendesedett. Már majdnem sikerült visszaaludnom mikor Ádám hat előtt úgy döntött eleget aludt. Ezen nagyon csodálkoztam mert Ádám az egyetlen aki nagyjából rendszeresen képes hétig néha fél nyolcig durmolni. Most nem tette. A mocorgásra Maja megint felébredt. Nekem még szükségem volt egy kis időre mire összekapartam magam Ádám addig kiszolgálta magát Maja kekszéből és tisztázatlan okból a nappaliban Maja jött velem szembe. Ádám állította, hogy nem tudja, hogy jött ki.
Még hétfőn délután megdinszteltem a káposztát az ebédhez, már ami maradt belőle mert szeletelés közben a fiaim folyamatosan hordák el a leveleket. Ismét rájöttem, hogy utálok káposztát dinsztelni. Asssszem legközelebb akkor fogok káposztás tésztát enni ha valaki megcsinálja.
A nyers káposzta sikerén felbátorodva ma amerikai káposztasalátát csináltam ebédre. A nyers káposzta ismét szépen fogyott. Lehet két kecskével élek együtt?
Amíg én az ebéddel foglalkoztam a fiúk játszottak, egyszer valamelyik izgatottan meséli, hogy Maja fönt van az ágyon, felment a létrán. Mivel tudom, hogy a csúszda létráján is képes fölkapaszkodni (és leesni is) megmutatta, de azt is tudom, hogy a mutatványhoz segíteni kell neki, feltételezem szerzett magának segítséget. Egyáltalán nem örültem, hogy Maja az emeletes ágy tetején van de még vissza volt fél  káposzta felszeletelése (nincs káposzta gyalum) a rizs, a leves, elkészítése és még a húst is be kellett rakni a sütőbe. Ha Maját leszedem és kitiltom a szobából a következő 1,5 órát a lábam alatt vergődve tölti, közben ordít mint akit élve nyúznak, fölcsapódik a konyhaszekrényre, csimpaszkodik a sütőajtóba és a feje közeli kapcsolatba kerül a járólappal. Nekem pedig minden alkalommal meg kell vigasztalnom, hogy tíz másodperc múlva újra kezdje, tapasztaltam, egy ideje mindig így főzök. Higgyétek el ez sem biztonságosabb mint egy esetleges ágyról leesés, sőt mivel a konyhai balesetek tutira bekövetkeztek volna az ágyról leesést pedig megúszhatja, hisz vele van a személyi testőrség. Szóval Maja viszonylagos biztonságban volt az ágy tetején és roppant boldog volt, hogy most végre része ő is valaminek amit eddig nem ért el. Megkértem a fiúkat, hogy figyeljenek rá és ha le akar jönni szóljanak. Befejeztem az ebédet, közben párszor bementem leszedni a lányt aki rövid időn belül ismét fönt kukorékolt. Legjobban attól féltem, hogy elindul lefelé a létrán olyan kamikaze módon ahogy a csúszdánál szokott. Persze akkor ott vagyok és elkapom. Szerencsére most nem akart lejönni, a leszedéshez is úgy kellett becserkészni.
Az egyik leszedés után becsukták az ajtót azzal, hogy ők most mesélnek. Pár percet vártam és füleltem, nem szeretem ha becsukják az ajtót. Bekukucskáltam a kulcslyukon. Ádám és Miki a fotelben ültek, Maja állt előttük, Ádám kezében mesekönyv és "olvas". Nagyon szerettem volna lefényképezni de nincs száloptikám se endoszkópom az ajtónyitás pedig megtörte volna a varázst. Csöndben visszaosontam a konyhába és igyekeztem befejezni végre az ebédet.