2012.06.13.

Maja szótár

mamamammmm - éhes, kekszet kér, ehető dolgot látott

auuuuuuu - kamion, teherautó, kutya, nagy munkagép

eheheheee - tetszik

eeeeeeeeeeee - nem tetszik, elvették, nem sikerült

neneneneeeee - tiltakozás

A fejét is használja kommunikációra:

- Elég volt? - megrázza a fejét - kérsz még? - akkor is megrázza a fejét, én meg találjam ki mit akar.

mmmmmmmmm (nyújtja a kezét) - fogd meg a kezem

cuppog (és a pohárra mutogat) - szomjas vagyok

Esőfelhők kergették egymást ami nekünk azért utálatos mert esőszünetben sem lehet kimenni, az egyik játszón térdig ér a fű (Majának derékig), eső után vizes nem szerencsés beengedni a gyerekeket. A másik játszón beton van tele tócsával a csúszda aljában víz és homok a fantáziádra bízom a folytatást. Utálom az esőt. Nem lehet törvényben tiltani a játszó fölötti esőzést? 

Azért nem hagytam ám magam! Tegnap felöltöztettem a bandát, gumicsizma, esőkabát és kimentünk tócsát vadászni, megnéztük a vizesárokban folyó vizet is, utána találtak egy megfelelő méretű tócsát. Először csak szerényen szaladgáltak benne, aztán ugrálás, végül már benne térdeltek és pancsoltak. Miki a kapucniját is levette, nem láttam értelmét visszaparancsolni rá. Elgondolkodtam minek is adtam rájuk ezt a sok göncöt. Ha lenne saját udvarunk tuti fürdőnaciban engedtem volna ki őket, utána pedig meleg zuhany. Engem nem zavar ha koszos a gyerek csak az, hogy utána még valahogy haza is kell menni! Jó lett volna lefényképezni a tócsába ugráló pihéseket de az eső folyamatosan esett a fényképezőgép vízállósági tesztjét pedig nem szándékoztam elkészíteni.

Itthon ruhástul raktam be őket a kádba a csizmákban, úgy saccoltam a kiöntözgetett mennyiség alapján, bokáig állhatott a víz. Az alsónadrágjuk is vizes volt, a póló is csak a váll résznél maradt száraz.

Tegnap folyamatosan elsősegélyt nyújtottam. Ádám a szőnyegen gurulás közben (akkor már másodszor kértem meg, hogy hagyja abba) fölcsattant az asztal lábára. Pont a szeme mellett találta el ami azonnal elkezdett lilulni és borsónyira dagadt. Kapott rá egy kis mirelit kukoricát. Miki tisztázatlan körülmények között a polcba (vagy ki tudja mibe) verte be magát és felrepedt az alsó ajka. Ordítva vérző szájjal került elő a szobából, rohantam valami törlő alkalmatosságért, útközben levezettem a frissen pucolt világos szőnyegről, aztán papírral felszerelkezve elmentünk a fürdőbe a hideg víz mindig segít megállítani a vérzést, kapott egy adag aloét is. Hogy a lelke is megnyugodjon a kezébe nyomtam egy tiszta papírt bár már nem volt rá szükség de így az ordítást is abbahagyta végre. Később tócsakeresés közben a lábamon esett át. Maja a hasamon volt, ilyenkor csípőmagasságban nagy a holt tér. Miki mellettem jött de nem fogtam a kezét, így a mozgását nem is éreztem, ő pedig egy hirtelen fordulattal át akart szaladni előttem és ahogy én léptem ő pont keresztül esett rajtam, teljes testhosszában elterülve az aszfalton. Vérző szájjal tápászkodott fel a homlokáról és orráról csöpögött a koszos víz. Először azt hittem az előző seb szakadt föl aztán törölgetés közben kiderült, hogy most már a felső ajka is csipkés.

Maja megtanult felmászni a székre és onnan rögtön az asztalra és természetesen nyitogatja apa autós szekrényét. A fölfelé mászással megszaporodtak a leesős balesetek is, tegnap nemtom hányszor szedtem össze a szék alól. Este meg voltam győződve róla, hogy ma reggel Ádám hatalmas monoklival, Miki túltöltött szilikonos szájjal, Maja kék és zöld színben pompázva kerül elő és a családi képek ismét erősen hasonlítanak egy tömegverekedés utáni látleletre. Szerencsére egész jól megúszták, Ádám szeme nem feltűnő, Miki száján csak a seb látszik, Maja combján egy karika van, tegnap ráesett egy pohárra.

A fiaim egész nap csacsognak, veszekednek, követelőznek, Miki szinte mindig „akaj halamit”, aztán eljön az evés ideje, az asztalhoz ülnek én a konyhából kérdezem (nekik háttal állok):

- Ki kér tejet? -  tök csönd. Benézek a nappaliban mindkettő ott ül és föltartja a kezét ahogy az oviban szokták. Nekem jobb lenne két igen de nem akarom megzavarni a rendszert, inkább kérdezés után rájuk nézek.

Ma technika óra volt. Múlt héten kavicsokat szedtünk, ma befestettük őket én állatokat terveztem de a végén már annak is örültem, hogy lett néhány egyértelműen felismerhető színű is. Amikor megszáradtak bepakoltuk őket egy szép kosárba és most az az ajtódíszünk. (fotó később)

A festés számomra meglepően sokáig lefoglalta őket, még Mikit is! De meggondolom mikor adok nekik megint festéket. Miki még kezdés előtt kiborította a festéshez kapott vizet, aztán a festékes kezét törölgetve a felázott papírba elszakította, végül a koszos vizet is sikerült felborítani abból jutott a falra is, a festéket lecsöpögtette a székre. Ádám festés közben fröcskölt össze mindent maga körül. A kavicsok elkészültek, a pihésekről lesikáltam a festéket, lemostam a falat, összetakarítottam az asztalról az ázott újság cafatokat. A végeredménnyel összességében elégedett vagyok, lett annyi szép kavics amit a kosár tetejére lehetett tenni.