Miki szokásos óvatos tempójában kezdte, mindent megnézett de semmit sem akart kipróbálni kivéve ezt a kisebbeknek való ugrálós csúszdát. A sokadik csúszás után egyszer csak kedvet kapott és Ádám után ment a nagyra.
Akkor kezdődött csak az igazi ereszd el a hajam!
Így talán érzékelhető milyen nagy volt. Én is szívesen lecsúsztam volna de sajnos már nem fértem bele a korcsoportba. Volt egy mászófal is de ott sokat kellett várni és elunták a fiúk, pedig az is klassz volt, azt is kipróbáltam volna. A sima ugrálóvár nem érdekelte őket, Ádám kipróbálta de gyorsan visszatért a csúszdára.
Ide Maját is beraktam de csak a gép miatt mosolyog. Őt nem nyűgözte le az ugrálás.
Talált magának más szórakozást, ez a kocsi percekig izgalomban tartotta.
A törpilla méretű székben is szívesen ücsörgöt picit.
Szétrombolta Miki várát ...
... és lovagolt is.
A 4 év alattiak ugrálóvára belülről.
Hárman a gyepen
A lufisnál még pont elcsípték a két utolsó lufit. Miki kardja hazafelé, ütközetben eltűnt. Ádámé ma délelőtt durrant ki amikor senki sem volt a közelébe már órák óta.
Ádám balesetet szenvedett, semmi komoly a nagylábujján felszakadt a bőr de csak a bőr, még csak nem is vérzett. Persze pont a "járós" felén. Alapfelszereltségként nem hordok magammal sebtapaszt és most még csak a túlélő táskám sem volt nálam. Egy sportpályán voltunk, feltételeztem van valahol egy elsősegély dobozuk abban pedig biztos akad egy ragtapasz. Rövid kérdezősködés után egy orvoshoz irányítottak, aki feltúrta a táskáját de tapaszt nem talált. Sima kötszere volt bőven, visszamentem Ádámért, ölbe kaptam és a dokibácsi bekötözte a lábát.
Annnnnyira különös sérülést szerzett, teljesen tiszta vágás de épp csak egy vékony szelet a bőréből, ilyet még nem láttam. A kötözéstől megnyugodott akkor próbáltam megtudni mi történt. Ő azt mondta csúszdázás közben "kisütötte a nap" a lábát. Ezzel nem jutottam közelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése