2012.06.26.

Ádám már elég nagy, tisztában van a játékszabályokkal, viszonylag ritkán érem kihágáson de akkor alaposan átlépi a határt. Múlt héten kétszer is olyat tett, hogy még most sem tudom le akarom-e írni.
Az első igazából az enyhébb és ha Miki csinálta volna meg se lepődöm. Mikivel és az alvással küzdöttem a szobába, Ádámnak ilyenkor szabad a nappaliban tévézni, csendben játszani, menni szokott, boldogan tologatja az autóit, várat épít és élvezi, hogy senki nem rombolja szét. De most a konyhában garázdálkodósat játszott. Kikészítettem az üvegmosókefét, ha Miki végre elaludt és kiosonhatok akkor kimosom az olajos üveget újrahasznosítás céljából. Mire kimenetem a kefének egyetlen szőre sem volt! Először levegőt sem kaptam, úgy meglepődtem. Ádám semmi értékelhető magyarázatot nem adott és mikor a hiányzó szálakat kerestem azokat a hűtő alól kotorta ki. Az üvegmosó kefe önmagában nem olyan nagy veszteség, nem is volt egy csúcs modell de Ádámtól ez nagyon szokatlan viselkedés.
A másik durvább volt. Ádám hajlamos hörcsögöt játszani és begyűjt mindent ami hirtelen neki fontos. Az ebédhez szeletelt kenyeret raktam az asztalra, elmondtam, hogy mindenki csak egyet vegyen ki és valamiért vissza kellett mennem a konyhába. Mire újra az asztalhoz értem Ádám három szelet kenyeret tépkedett szét. Nem csak kivette, széttépkedte. Megmondtam neki, hogy ő ma addig nem ehet mást amíg a kenyér el nem fogyott. Azt is mondtam, hogy ha jóllakott szabadon távozhat, a kenyér megvárja. Az első 1,5 szelet viszonylag hamar elfogyott, aztán Mikinek jött az alvás idő, lepakoltam az asztalt. Ádám időnként eltűnt a fürdőbe. Majd diadalmasan jelentette, hogy elfogyott a kenyér és kér aranygaluskát. Elé raktam aztán elmentem a fürdőbe és a hiányzó kenyér ott figyelt a WC-ben. Iszonyú mérges lettem! Zacskót húztam a gyerek kezére és kiszedettem vele! Hiába zokogott, hogy nem akarja.
Ezek után csak zárójelben említem meg Miki csínyét, ő a mosógépet tekerte el valamikor a program közben. Visszaállítottam az eredeti programot és lementünk a játszóra. Fogalmam sincs a gép, hogy rendezte el a parancs változásokat, mire hazaértünk végzett és a ruhák tiszták lettek.

Hisztek az önbeteljesítő jóslatokban? Én úgy mondanám van benne valami. A gyereknek sosem mondok olyanokat, hogy "le fogsz esni", "kiöntöd", "eltöröd a kezed/lábad", stb. Valamelyik nap, ebéd után Maja már aludt, Miki még csak próbálkozott. Én pedig elosontam hajat mosni. Valami oknál fogva végig az járt a fejemben, hogy amíg a kádban lógatom a hajam akkor fog jönni a postás, természetesen a szomszédnak hagyna itt csomagot mert nincs itthon vagy reklámújságot hoznak, esetleg kifogok megint valami közvéleménykutatót. Már majdnem végeztem amikor tényleg megszólalt a kaputelefon, a védőnő jött.

A legújabb bánatom Maja haja, izé az a szösz ami a fején van. Ha megizzad (ez mostanában gyakori) remek Hitler és Napóleon frizurákat tudok neki csinálni. A copfozás sajnos még messzi van. A fiúk ennyi idős korukban már túl voltak néhány hajvágáson, mert nekik csak simán lenyírtam nullás géppel, a hosszabbító adapterből kicsúszik a babahaj. Ezt a lánnyal nem tehetem. Olyan jó, hogy végre van haja. Na de reggel a vajas kenyeret beletunkolja, a morzsák kiszedésével szemenként megküzdünk, mert ő ragaszkodik hozzá, hogy az ott igenis szép. A vajból is leszedek amit sikerül. Az ebédből ismét ken a hajára, vacsorára már az egész napi étlap megtalálható. Igyekszem azért a látható részeket letakarítani de egy helyszínelő délután 5-kor minimális vizsgálódás után megtalálná a nyomokat. Szóval minden este hajmosás van amit jól tűr egészen a törölközésig. Akkor birkózunk. Tehát mindkettőnknek jó lenne valami áramvonalasabb frizura. Még nem tudom mi lesz a vége.