Útban a bolt felé egymást túl licitálva (kiabálva) csacsognak:
Ádám: - Ha nagy jeszek kamiont fogok vezeti! És apa mejém üj!
Miki: - É táhibusz (távolsági busz) fogok vezeti és apa mellém ül. Meg kék kamiont fogok vezeti!
- Ha ejajudtam betakajózom! (elaludtam betakarózom) - mondja Ádám komoly képpel, mi pedig próbáltunk nem túl hangosan röhögni.
Ezt nem tudom eredeti szöveggel leírni. Ádám időről időre a Balatonra készül és ha valamiért haragszik Mikire megfenyegeti, hogy ő nem jöhet velünk. Eleinte részletesen elmondtam neki, hogy mi nem megyünk a Balatonra, csak maaaaaajd egyszer valamikor. Aztán annyiszor felmerült a téma, hogy eluntam és már csak ráhagyom.
Miki pedig valami bulira készül és ha összekapnak akkor Ádám arról ki van tiltva. Már vele is eljutottunk a ráhagyom részhez.
A délutáni program gyakran kimerül a játszótér meglátogatásában. Ennek vannak jó oldalai:
- körbe hatalmas gesztenyefák vannak, a nap nagy részében árnyékos még hőségriadóban is jobb ott kint mint bent a lakásban
- van aszfalt, biztonságban tudnak biciklizni, lehet krétával rajzolni, a labda is jobban pattog mint a fűben
- mivel nem hiper-szuper EU szabvány ezért kisebb a forgalma is, előfordul 1-1,5 órán keresztül csak mi vagyunk ott, nem kell játékukat fúriaként őrző ödönkéket megmentem mikor a fiaim felajánlják cserébe a saját játékaikat
- közel van
- kint vagyunk, lehet szirénázni, szaladgálni, visítozni, teli torokból énekelni
- a csúszda alja elég hosszú és sima Maja nem pottyan ki belőle a végén
Persze itt sem fenékig tejfel az élet, hisz ez még mindig nem a saját udvarunk:
- a homokban csak csákánnyal lehet lyukat ütni, a felszíne teli van kakival azt kerülgetni kell
- minden felé csikkek, üvegszilánkok hevernek, elvileg játszótéren (és annak akárhány méteres körzetén belül) tilos dohányozni na már most, ha épp nincs gyerek a játszón és rágyújt, részemről tegye békében de a csikket dobja a kukába, VAN 3 db! Engem az sem zavar ha a hajléktalan a padon éjszakázik csak ne hagyjon maga után disznóólat. Éjszaka nem szoktam hintázni vinni a dedet, aludjon nem érdekel de baromira zavar amikor a pad úgy néz ki mint egy szemétdomb. Nem, nem én ülök rá, nekem nincs időm padon ücsörögni a játszón sem de a gyerekem felmászik rá, leül, rárakja a vizes üvegét stb
- mivel nem EU szabvány ide sok 10 év fölötti gyerek jár, már szülő nélkül, őket hallgatva gyakran elszörnyedek és csöndben reménykedem, hogy az én gyerekeim mások lesznek
- a szemetelés is probléma, valamelyik nap a kukától egyetlen!!! lépésre egy sárgadinnye ehetetlen részeit találtuk, a kuka üres volt, csak bele kellett volna dobni, ezer bocs három gyerek mellett nekem nincs időm minden egyes alkalommal összeszedni a szemetet mielőtt odaengedem a gyereket és két bicikli, labda, vizes üvegek mellett még takarító felszerelést is magammal hurcolni
Múlt héten egyik nap annnnnyira meleg volt, hogy azt mondtam én ma nem vagyok hajlandó kidugni az orrom. A gyerekeket beáztattam az erkélyen, élvezték. Persze ez azzal jár, hogy a kipancsolt víz a parkolóban köt ki. Ilyenkor nagyon hálás vagyok azért, hogy alattunk csak a parkoló van. A móka többször rövidebb szakaszokból állt egészen addig amíg egyesül erővel felborították a csónakot (a csónak rángatása tilos volt és büntit is kaptak érte) vizestül, mindenestül. Akkor végleg beparancsoltam őket és a következő napra letiltottam a pancsolást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése