2012.06.09.

Ádámot kölcsönadtuk a mamának az itthon lévők alszanak, élvezem a csöndet és megpróbálom összeszedni a gondolataimat az első nyári hétről.
Nagyjából szerda magasságában adtam fel a dolgot. Mármint a szomszédok érdekében tett törekvéseimet. Több mint két napig folyamatosan mondogattam: ne szaladgálj, nem dübörögj, ne visíts, ne csapkodd, ne ordíts, hagyd abba. A következetesség miatt muszáj napközben is betartani a szabályokat, különben adtam a szarnak egy pofont és a gyerek nem érti ha most szabad máskor mért nem. Fingja nincs róla mi az a korán reggel, magyarázhatom akárhogy ez neki nem lesz kézzel fogható. Neki van a játék idő és az alvás, hogy mások nem így élnek az neki felfoghatatlan. Mert a gyerek így működik.
Szóval feladtam asssszem nem nekem kell alkalmazkodnom amikor tündérmackó minden este 9 és 10 között (néha később is) fut pár kört a fejem fölött. Ők ketten nem képesek időben letenni a gyereket aludni akkor nekem mért kéne egyedül három gyerekkel csöndkirályt játszanom? Ne értsetek félre engem nem a gyerek futkosása zavar elsősorban. Hanem az, hogy az enyémeknek nem szabad zajongani az övének meg igen. Hát nem.
A héten bevezettük a csendes pihenőt is. Ha délelőtt nincs kültéri program akkor nincs gond. De ha csak tehetem délelőtt is kiviszem őket, így Miki elfárad és ha nem alszik délutánra issssszonyú nyűgös. Ebéd után Maja megy aludni, először az volt a szabály, hogy ha csöndbe játszanak akkor Mikinek nem kell aludni. Az elmúlt hónapokban hétvégéken ez általában bevált, viszonylag kevés civakodással kibírtak 2,5-3 órát. De egy hétvége csak két napból áll, most pedig egész nyárra kellett megoldás. Ezért ebéd után a fiúknak is le kell feküdni, mint az oviban de nem kell aludni csak csendben feküdni. Ez Mikinek is tetszik, persze próbál alkudozni de azért lefekszik és ha már fekszik 10-15 perc múlva alszik is. Becsukom az ajtót, Ádám felkelhet, mert ő tényleg tud csendben játszani.
Második lakhelyünk a játszó lett, itt mindig történik valami. Részemről igyekszem kimaradni az anyukás beszélgetésekből, mert vannak antiszociális hajlamaim, mert nekem egyszerre háromfelé kell figyelnem (sokan érkeznek egy gyerekkel), értelmes beszélgetésre már nincs kapacitásom, az illem beszélgetésekre pedig igényem nincs. Tudom undok vagyok de nem szeretek a gyerek korát/fejlődését érintő dolgokról beszélni tök idegenekkel. Nekem ez mindig olyan versengés szagú. És tényleg nem érdekel Ödönkének, akit három perce ismerünk, hány foga van és mikor indult el/tanult meg biciklizni/utazott a holdra. Cserébe én sem szívesen teregetem ki hasonló adatainkat minden szembejövőnek.
Szóval szorgosan lépdelek Maja után, szedegetem ki a kezéből a szemetet, segítek neki létrát mászni, szemmel tartom a fiúkat, hintáztatom Mikit, homoksütit eszem, megcsodálom Ádám mekkora csíkot húzott a biciklivel. Amikor épp egyik sem jókat szórakozok másokon (jól van na nekem is kell egy kis kikapcsolódás):
- Megjelenik egy anyuka, két másik veterán már összesúg mögötte aztán persze kedélyesen csevegnek vele is. (talán így érthető mért nem keresem a kapcsolatot, inkább tartsanak undoknak)
- Anyuka hurcolja magával a babakocsit, nem a gyereknek kell hanem benne van a fél konyha és egy kisebb játékbolt készlete
- Gyerek közelít a homokozóba: - Jaj abba a szandiba ne menj be a homokba, gyere húzzuk át! (nem lett volna egyszerűbb otthon játszóst húzni?)
- Gyerek indul a létrához: - Jaj ne mássz fel megütöd magad! (akkor mért nem gumiszobába vitte?)
- És a kedvencem 30 fok van gyerek megjelenik lúzer sapkában, tudjátok az a fülvédős, áll alatt megkötős siltes csoda aminek néha még propeller szerű masni is van a tetején. Tudom, tudom, napvédelem, UVB/A/C/D/E/... védelem de a fülét minek kell becsomagolni? Aztán meg csodálkozik, hogy belemegy a nem játszós szandiba a homokba hiába kiabál utána.