2012. június 10., vasárnap

2012.06.10.

Miki már 6 előtt fönt volt és ébredés után rögtön azzal kezdte, hogy fürdeni akar. Apa tegnap fölfújta a medencét de fürdés már nem volt. Szóval reggel követelni kezdte a fürdést, közben a vihar elől a nappaliba menekített medencében ugrált, aztán biciklizni akart menni. Úgy vártam a napsütést mint talán még soha életemben persze a dög ma vastag felhők mögé bújt, a fürdés ugrott. Az ebéd főzés miatt a biciklizés is ugrott. Mikit ezek az apró problémák nem érdekelték ő kitartóan követelte a fürdést és a biciklizést. Negyed nyolckor elszakadt a cérnám és megfenyegettem ha még egyszer meghallom a fürdés szót leeresztem a medencét ezzel egyidejűleg betiltottam a biciklizés/evés/csoki/joghurt/keksz iránti követelőzést is. Tényleg betartotta csak az ebédről érdeklődött néha.
Délelőtt főleg Majával játszottak. Maja már teljesen egyedül és biztonságosan fölmászik az emeletes ágyra, próbáltam neki tanítani a lefelé menetet nem túl sok sikerrel. Miki ma igazi hősként mentette meg a húgát.
- Ana! - azzal a bizonyos hangsúllyal amikor mindent el kell dobni mert baj van. Belépek és Miki minden erejével tartja Maja lábát aki fejjel lefelé lóg a létránál. Az utolsó pillanatban érkeztem, ilyenkor szeretem, hogy kicsi a lakásunk. Maját leszedtem, Mikit pedig jól megdicsértem. Valamivel később csak Maja volt bent, furán nyöszörgött, belépek és két kézzel kapaszkodva, teljes testhosszal lóg a leesésgátlón. Leakasztottam, útjára bocsájtottam persze rövid időn belül már megint az ágy tetején volt. Évek óta tudom, hogy törzsvendég leszek az ambulancián, most épp esélyesnek tartom, hogy a lánnyal is.

Miki telefonálás után hozzám fordul:
- Ana tudod ki hót? Az anukám! A pijokanéni anukám! Meg az apa anukám! (anya tudod ki volt, az anyukámmal a Piroska néni* anyukámmal, az apa anyukámmal) - ezt így mind egy szuszra a válasz nem érdekelte.
* a dadus néni az oviban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése