2011.06.28.

Tegnap reggelre maradt a vasárnapi pogácsából fél tál. Én, az örök optimista, úgy gondoltam elmajszolják reggelire amíg Maját szoptatom. A terv jó volt egészen addig amíg Ádám hörcsög be nem gyűjtötte a tál tartalmának felét. Miki továbbra is szépen eszegetett. Aztán kiürült a tál, Ádám evés helyett csak őrizgette a pogácsáit. Persze, hogy Miki ott csórt belőle ahol tudott. Ádám pedig még mindig nem állt neki enni sőt a begyűjtötteket hátrahagyva visított azért az egyért. Mikor 13.654-szer is hiába kértem, hogy hagyják abba és Ádám még mindig egy alig használt pogácsát készült kitépni Miki kezéből, Ádámot úgy pizsamástul beraktam a kádba és fejére engedtem a hideg zuhanyt. Utána egész nap ha visítozni kezdett elég volt megemlítenem a zuhanyt.

Később sétálni indultunk. Hála a modern szabványoknak hiper-szuper ajtónk van, kívülről csak kulccsal lehet kinyitni vagy valami jóféle robbanószerrel (mintha valami kincset őrizgetnénk - gúnyos fintor). De ez a nyamvadt zár időről időre szorul. Olyan mintha rossz kulcsot próbálnék beletuszkolni, pedig nem. Szóval indulnánk, pihések besózva, már a lépcsőház ajtóban várnak, Maja a hasamon és nem bírom berakni a zárba a kulcsot. Segítőkész szomszéd baktat fölfelé. Szánakozó pillantások közepette:
- Nincs ... sprétek? Mi befújtuk és azóta jó. ( ... = mondta a nevét de még életemben nem hallottam róla)
- Nincs. - (kösz, ez pillanatnyi helyzetemen sokat segített) vagány csaj vagyok (egoizmusom határtalan) az alap szerszámokat, eszközöket, kellékeket ismerem némelyiket még használni is tudom. De spéci dolgok nincsenek csak úgy a szekrénybe. Mért is lenne? Nincs autónk, apa nem lakatos, a munkánkhoz sem kellenek.
Már majdnem lefújtam a kirándulást, mert igaz, hogy az ajtót kívülről be lehet csukni kulcs nélkül de hogy jövök vissza??? Három gyerekkel mégsem ülhetek a lépcsőházba amíg apa este 8 után hazaér. Jó sorsom arra sodorta a szomszéd bácsit is, aki kétszer nagyobb nálam bevette összesen izomerejét, kételkedett, hogy jó kulcsot adtam a kezébe de sikerrel járt.

Tegnap eljött a barátnőm négyből három lányával. Én is összeszedtem a csapatot és így egy kisebb oviscsoport gyerekkel megszálltuk a játszót. :-DDD A gyerekek hamar feltalálták magukat, két hintáztatás között még kicsit beszélgetni is tudtunk. A fiúk első körben a legkisebb lányt várták, kicsit szomorúak voltak, hogy ő most otthon maradt. Aztán a dinnyét szorgalmazták, egy sárgadinnyét felkockáztam és a játszó után kiosztottam. Mint miden gyümölcs a szezon a elején ez sem volt az igazi, a lányok nem is ették meg. Miki viszont igazi kis konyhamalac módjára körbejárt és az összes tányért kiürítette. Éjfél után arra ébredtem, hogy simogatja az arcomat:
- Bekakíííta. - próbáltam behatárolni, hogy akkor most hol vagyok és mit is kellene csinálnom. Tapogattam a nadrágját, csak pisis volt. Sok volt az a fél dinnye fél 7-kor, legközelebb erre figyelek. Kicseréltük szárazra és aludtunk tovább én csak addig amíg Maja hagyott. Ez ma éjjel sem volt sok.