A héten becsípődött, hogy kuglófot ennék, tegnap jött el a megfelelőnek tűnő alkalom amíg az ebéd rotyogott, nekiálltam összekeverni a tésztát. Előszedtem a tálakat, amíg a lisztért nyúltam Miki lenyúlta az egyiket, mire visszaszereztem az alját összefirkálta színes ceruzával. Kimostam. Viszonylag simán összekevertem a tésztát beleöntöttem a kapcsos formába ekkor ismét megtelt a konyha a pihésekkel, a tálra vártak. Amíg a kakaóport elővettem Miki kinyitotta a kapcsot. Persze, hogy a forma alja masszás lett. Végre bedugtam a sütőbe. Alig 10 perc múlva égett szag csapott meg. Persze ég a massza a forma alján. Újabb 10 perc múlva jutott eszembe, hogy 250 fokon felejtettem a sütőt 180 helyett. A kuglófnak itt már mindegy volt, fél centi vastag égett kéreg volt a tetején. Azért bent hagytam, így a menthető belseje átsült. Mikor kihűlt az égett részeket levágtam róla a maradék ehető lett.
Ma Miki ébresztett 6-kor, tőle szokatlan módon csak elheveredett mellettem és még 10 percig úgy csináltunk mintha aludnánk. Akkor Maja is felébredt, őt is áthoztam. Miki dvd-t akart nézni, segítettem elindítani, közben vissza ment Majához:
- Maja bújokázuuu? Te bu e é számook! (bújócskázunk? bújj el én számolok) - azzal kirohant az előszobába számolni, majd jól meglepődött, hogy Maja még mindig az ágyon heverészik.
- Maja bu e!
Mikor Ádám is fölébredt, megreggeliztek. Én választhattam, hogy nekiállok az ebédnek közben vért izzadok, hogy a pihések ne dübörögjék föl az egész házat (még alig múlt 7 óra), vagy kiviszem őket a játszóra és utána főzök. Az utóbbi tűnt a megfelelő választásnak. Sőt hazaérkezésig tökéletesnek. De akkor a fiúk folyamatosan az ebédet követelték, kiosztottam két almát. Maja az ágyában békésen szemlélgette a zokniját. Beszabadultak a pihések gyerekszobába, Maja ágyába került egy traktor és Ádám ágyából a plüssök. Természetesen "véletlenül" mászott be minden.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése