Ránk (vagy csak rám?) fért. Délután a fiúk Legoztak. Legalábbis ez volt az akció fedőneve. Ádám velem építette meg a tűzoltóautót amíg én tevékenykedtem Miki folyamatosan a gumikat rágcsálta, Ádám elszakította a tűzoltófecskendőt. Végül Miki kis söprűvel és lapáttal összesöpört néhány félkész Lego autót és a szemétbe dobta. Pár hétig nem merek Legot adni a kezébe.
Szóval ezek után alig vártam, hogy Maja felébredjen és kimehessünk.
Egy nagymama focizott az unokájával, Ádám szeretett volna velük játszani, szépen beállt a körbe. A játszón volt egy két éves kislány aki folyamatosan leste a labdát és időnként elcsórta. A labda tulajdonos Ödönke pedig sértődötten leült a padra. Ádám azt hitte övé a labda és boldogan kergette körbe a játszón. Persze ha mi is viszünk labdát akkor az a füvön árválkodik amíg haza megyünk. Nagymama nem adta fel ismét felálltak körbe, időnként Miki is arra tévedt de Ödönke megint bedobta a durcit, nagymama kifakadt:
- Hagyjatok játszani az unokámmal. - bocs legközelebb a homokozóba ásom a gyereket derékig. Mellesleg Ödönke a következő egy órában a mi homokozójátékainkkal remekül érezte magát. Nem félreérteni semmi gond, az én fiaim a legritkább esetben játszanak a saját játékaikkal, főleg cserealapnak hurcoljuk magunkkal. Így mindenki boldog.
A nap aranyköpése Mancika nagymamájától:
- Ne menj a homokba csak a füvön!!!! - még a végén homokos lesz a gyerek a játszón. Katasztrófa, szörnyűség, borzalom. Nekünk van fürdőszobánk és mikor hazajövünk a fiúk lábát is lemosom.
Ádám rajzolt. Autópályának indult végül a kész művet azzal dugta az orrom alá:
- Báhuna ítam. Majd megmutato neki.
Bátyus látod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése