2011. június 20., hétfő

2011.06.20.

Megint el vagyok maradva. Megpróbálom összeszedni a legfontosabbakat.
A fiúk kaptak két tök egyforma, kiszuperált telefont. Természetesen simán összevesznek rajta melyik kié.
Pénteken felcsaptam bezzeganyának. Délelőtt sütöttem egy adag kakaós csigát mini kiszerelésben, délután felpakoltam a fészekaljat, a csigákat, a homokozójátékot két pohár vizet és kitelepültünk a játszóra. Csak a kéztörlő maradt otthon. Ez az első adag kakaós csiga elfogyasztása után jutott eszembe. Az én csigáim KAKAÓSAK és utána a pihések is azok voltak. Egy zsepivel leszedtem amit tudtam és visszamentek játszani. Igazán nem lakunk messzi a játszótól de még nem vagyok igazi bezzeganya, egyáltalán nem akartam egy kézmosás miatt felterelni az egész bandát és őket sem hagyhatom lent amíg hazarohanok kéztörlőért. Szóval maradt a papírzsepis félmegoldás. Láttatok már két iszonyú boldog koszos gyereket? Hazaérve ruhástul raktam be őket a kádba és rögtön a fürdést is elintéztük.
Jó dolog a játszótér. Nem tudom miért de ott a fiúk sokkal kevesebb civakodással órákig jól érzik magukat. Most már végre eljutottunk odáig, hogy nem kell folyamatosan a sarkukba lennem, a homokozóba cserélnek, a csúszdánál sorba állnak, egyre ritkábban fordul elő a homok szórás. Ami gondot okoz: ha mások esznek hajlamosak fölzabálni, sokan gurulós járművel érkeznek de a játszón a füvön nem gurul szinte semmi. Nehéz leszedni a fiúkat más motorjáról főleg ha az zenél is. A játszón elvileg tilos dohányozni de rendszeresen szétszórt csikkekbe botlok, Ádám egyszer a homoktorta tetejére rakta gyertyának.

Anyutól kaptunk egy társasjátékot. Gyerekkorom első kedvenc társasa volt, talán ti is emlékeztek rá, akkoriban szinte minden családban volt egy belőle. Nagy előnye, hogy a játéktábla műanyagból van. Ádám nagyon hamar megértette a szabályokat, Miki főleg a kockát szereti dobálni, gyakran bowlingozik is a bábukkal, nekem pedig nagy öröm, hogy van egy olyan játékunk amit én is élvezek. Nem csak azt, hogy a fiúkkal játszhatok, hanem a játékot is. Még apa is be szokott állni. Az igazán csudajó.
Vasárnap reggel Maja után Miki ébredt, amíg Ádám (és a szomszédok) durmoltak, gondoltam játszunk Mikivel. Ő megelégedett azzal, hogy a táblán a felállított bábuk között gurítottuk a kockát. Mikor elunta félreraktuk a játékot. Kicsit később Miki lerántotta az ágyról és elveszett a kocka. Spéci kocka, jelekkel, csak ehhez a játékhoz jó. Hatalmas palotánkban a hálószoba alig nagyobb mint az ágyunk de a kocka nyom nélkül eltűnt. Hogy sikerült ilyen pici és átlátható helyen egy kockát így eltüntetni. Délután apa a virágcserépben találta meg. Igazán érdekelne hogy került oda, mikor hallottam a parkettán koppanni.

Tegnap délután vendégeink voltak, a barátnőm négy lányával. A legkisebb pont ma 3 hetes. Édes csöpp tündér, csak néztem és olyan hihetetlen volt, hogy nemrég még Maja is ilyen apró volt.
Ádám igazi férfi módjára, próbálta felhívni magára Tamara (ő legnagyobb) figyelmét. Előszedte legmegnyerőbb beállását és rettentő meggyőző hangon mesélt neki a traktorokról és buszokról. Csajos témákban nincs otthon a lelkem. :-D Édesem, várta a hatást, az őszinte csodálatot de legalább egy kis érdeklődést. Nem sikerült. Miki ennél hatékonyabb módszert választott, egyszerűen csak odament Linihez és megfogta a kezét, átölte. Sikeresnek bizonyult, Lini épp puszit akart adni Mikinek de ő ekkor meglátott valamit és elrohant. Most mit mondjak, talpig férfi mindkét fiam. :-DDD

Ma a munkanélküli központba kellett mennem. Lejárt a szülési szabadságom, gondoltam beszaladok, gyorsan elintézem a papírmunkát a további ellátáshoz. Viszonylag hamar sorra kerültem, elmondtam mi a bánatom, mire a hölgy azt mondta, hogy ez így nem jó mert én GYES-t kapok az ő nyilvántartásuk szerint. Ő így nem tud velem mit kezdeni, és azt sem tudja, hogy hova menjek, mit intézzek, különben is mért nem jártam utána az ügyeimnek. Akkor ki tudja? Nekem szülés előtt a munkaügyi központ volt a "munkáltatóm". Azt pedig csak csöndben teszem, hozzá, hogy hónapokig bújtuk a netet, érdeklődtem, védőnőnél, MÁK-nál, munkaügyi központban, hogy mi lesz velem szülés után. Mindenhol azt mondták, szülés után szülési szabadság, gyerek két éves koráig GYED, utána egy évig GYES. Nagy nehezen kihúztam belőle, hogy az OEP-nél kell megkérdeznem, mit is kapok. Utána menjek vissza. Az OEP-nél elmondtam a bánatom, a hölgy majdnem leesett a székről megmutatta, azokat a papírokat amikre a munkaügyis fintorgott, hogy ott vannak a válaszok. Én szülési szabadságon voltam, most kell intéznem a GYED-et, a munkaügyisek valamit elszúrtak. Visszamentem a munkaügyibe hölgy forgatta a szemét, még mindig valami papírt keresett rajtam, amit sohasem kaptam. És most a papírjaim rendberakásához januárig visszamenőleg az ő nyilvántartásukat át kell írni. Ezer bocs de mért én tehetek arról, hogy a januári ügyintéző szülési szabadságról beszélt és GYES-t írt a papíromra??? Szinte meglepődnék ha egyszer valami hivatalos ügyet simán le tudnánk rendezni.

Apa javításra kapott egy laptopot. Működik csak bibis a kijelzője és tök sötét, megfelelő képzelőerővel akár még netezni is lehetne vele. Valamint az aljában zörög valami pöcök (apa mondta mi) és ahogy forgatta, pont olyan hangja volt mint a flippernek. Javasoltam is, hogy forgassa még egy kicsit hátha betalál a helyére. Ádám meglátta és azonnal felállította a helyes diagnózist:
- Szeinte etőt! (szerintem eltört) - egy zseni a gyerek, az én vérem (büszkén kihúzza magát).

A nap egyéb aranyköpései:
- Mos lete tisza (most lettem tiszta) - fürdés után mászik ki a kádból, persze, hogy tiszta. :-D
- Neke fázi a füfim meg a feneke (fázik a fütyim meg a fenekem) - próbáltuk meggyőzni, hogy a pizsi alá nem kell alsónaci. Valami oknál fogva ragaszkodik az alsóhoz amióta pelus nélkül alszik. Ha nem adtam rá, takarodó után húzott egyet. Nagy drámát nem csinálunk az ügyből csak időnként próbálkozunk a szellőzés előnyeivel érvelni. Most sem jött össze.

Képzeljétek apa kb 2 hete nem gyújtott rá! Ezzel kiérdemelt fél keréknyi küllőt. Közös életünkben ez a rengetegedik leszokási kísérlete és eddig a legsikeresebb is. Nagyon büszke vagyok rá!

Csináltam a fiúknak tekét (bowling ha úgy jobban tetszik) izé nagyképűen annak neveztem, az igazihoz mindössze annyiban hasonlít, hogy borogatni kell. Éljen a sufnituning (vagy divatosan újrahasznosítás) fogtam néhány üres PET palackot tettem bele egy kis vizet épp csak annyit, hogy biztonságosan megálljanak. Kitelepültünk a játszóra felállítottuk és egy labdát lehetett közéjük hajigálni. Ádámnak nagyon tetszett, Miki szokás szerint tankként vágtatott a "bábuk" közé a labda fölösleges úri huncutság. Ádám bemutatja hogy is van ez:




Képgaléria:
Az aktuális kedvenc képem Majáról
Emeletes pasik Valami számítógépes játékot játszottak. Vajon Maja hova fog ülni?
Maja nagyon szereti a repülőket ...
... még akkor is ha nem ehetőek.
Mit is akartam írni?
Miki mesét olvas Majának
Maja elindult teát főzni
Ice tea lesz, jégkockával
"Nézd Maja így ke főzi!" Játszótérre indultunk, amíg én is felöltöztem ők hasznosan töltötték az időt.
"Ezt én is meg tudom csinálni."
Ádám csinált állatkertet, épp ebédidő van. Mikor meglátta a kezemben a fényképezőgépet, megkért, hogy ezt örökítsem meg. (Holnap örülni fog, mikor itt felfedezi.) És még a szőnyeget, a markolót, több szögből, apa biciklijét, a konyhát és a ... Igazi áldás, hogy a digitális gépek korában ez csak egy kattintás, meg még egy amikor kitörlöm. :-D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése