Felfedeztem, hogy a cső lyukas, ezért kérek egy szóbeli vállveregetést! Apával helyet cseréltünk és azóta jobban alszom, sőt ő is. Így kicsit a világ is szebb.
Vasárnap levittem őket havazni, addigra már nagyon olvadt, Maja megtalálta a legsárosabb tócsát és két lábbal tapicsokolt benne. Ádám hóembert (lebuktam, az ölembe telepedett) épített, a hasa már egészen jól nézett ki amikor Mikivel teljes egyetértésben szétrugdosták. Mivel inkább sárosak voltak, mint havasak a teljes menetfelszerelés a mosógépben landolt, éjjel pedig szurkoltam, hogy megszáradjon reggelig.
Ádám sztrájkolt, ebéd előtt megkértem őket, hogy pakoljanak el, Miki tőle szokatlanul elsőre ugrott és a rumli felét pillanatok alatt elrakta. Ádám ült. Emlékeztettem, hogy addig nincs ebéd amíg rumli van. Tovább ült. Tálaltam. Ádám ült. Ebédeltünk. Ádám ült. A többiek csokit kaptak ebéd után. Ádám ült. Maja elment aludni, Ádám ténfergett. Maja felébredt, lementünk havazni a rumli maradt. Uzsonna előtt Ádám elkezdte keresni az ebédjét és a csokiját. Pakolás utánra ígértem neki, így néhány játék a helyére került. A többiek uzsonnáztak, Ádám lendülete elszállt a rumli maradt. Vacsora előtt szintén nekifeküdt és a nap folyamán először végre tényleg haladt is de mire végzett a többiek megvacsoráztak, megfürödtek és mire végre Ádám is elért az ágyához, már Miki is aludt. Így történt, hogy a pakolás fél 11-től háromnegyed 8-ig tartott.
Mindezek mellett volt idejük atomjaira szedni a szobájukat, az ágyak teljes tartalma a földön de még a lepedő és a matrac is. A falat is leverték, találtak egy jól eldugott vezetékdobozt. Miki estére nagyjából alvásra alkalmassá tette az ágyát, Ádám először föszórt mindent majd rá a matracot. Másnap nyöszörgött, hogy elaludta a nyakát. Nem, nem raktam rendbe helyettük. Aki szét tudja túrni, össze is tudja rakni, vagy alszik abba amit kotor magának.
Tegnap mentünk utoljára fejlődni tavaszi szünet előtt, sütöttem a csapatnak egy húsvéti kalácsot. Közben kint egyre jobban hullt a hó. Szinte sütőből tettem a szállítódobozba, felkaptam Maját és suhantunk az oviba. De az ovi későn kapta meg az ebédet, amikor indulni szoktunk, Ádám (és a csoport) még az üres tányér fölött ücsörgött. A fejlődős központba úgy estünk be, Ádámot a kaláccsal a csoport után küldtem, mi pedig Majával logopédiára mentünk. Nagyon ügyes volt, nagyjából 80%-ot teljesített de nem beszélt. Végül is ezért vittem oda. A színfelismeréssel jól meglepett mert hibátlanul teljesítette, pedig itthon ez gyakran olyan találgatás szerű. Kaptunk házi feladatot is, két hét múlva megyünk legközelebb, remélem akkor már tényleg tavasz lesz. A kalácsnak fergeteges sikere volt, sütkéreztem benne egy kicsit.
Napkalács (fordítsd el a fejed)
Mire hazaértünk úgy néztünk ki mint három hógolyó és még el kellett menni Mikiért az oviba. Újra becsomagoltam mindenkit, Mikinek vittem hóban fetrengős ruhát és hazafelé megálltunk a játszón. Mindenki nagyon élvezte, közel egy óra múlva kezdtek szállingózni a fiúk, hogy pisilni kell, fázik a lábam és társaik. Maját úgy kellett kivésnem a hintából mert bár lila volt a szája de visítva maradni akart. Itthon a szokásos szárazba csomagolás után mindenki kapott egy bögre forró csokit.
Hóangyal
Hóördög
Hóállásjelentés 2013.03.25. (azóta nőtt és még most is esik)
Miki csúszda után földet izé havat fogott
Dobd ide!
Már bele volt fagyva de nem hagyta magát kiszedni
Könyörgöm valaki törvényben tiltsa meg az utcán vad idegeneknek való beszólógatást, főleg azt ami merő jószándékból érkezik.
Elcipeltem az oviba a csapatot, az még simán ment mert Maja vihette Ádám csúszkáját (remélem kimennek havazni). Hazafelé küzdök Majával mert nem akart jönni, a járda nincs eltakarítva, csak egy ösvényt tapostak a már arra járók, a hó folyamatosan csúszott ki a lábam alól semmi kedvem nem volt Majástul elesni. Ha ugyanis felemelem a holttér megnő, a járásbiztonság csökken és még a szembejövőket is nekem kell kerülgetni. Már a negyedik házhosszt szenvedtük végig, a hátamon folyt a víz, komolyan küzdöttem a késztetés ellen, hogy otthagyjam a hóban hisztizni. Bácsi förmed rám:
- Mért nem veszed fel! - bácsinak felajánlottam a cipelés lehetőségét és otthagytam. Nem néztem hátra de valószínűleg eltartott egy darabig amíg összeszedte az állát. Viszont Maja assszem észlelte, hogy gáz van, mert utána hősiesen, egy mukk nélkül gyalogolt a boltig és haza is. (elment az ölemből és egy fekete tollal festi a lábkörmét, nagyon boldog, majd lesikálom, vagy lekopik) Tudom, hogy undok vagyok de szikrát tud szórni a szemem a merő jószándékú ám csöppet sem hatékony beszólásokon. Tegnap egy bácsi ránézett Majára:
- Hát megfagysz! - pedig akkor még csak kicsit esett a hó. Most komolyan mi a fenét akarnak ezekkel a beszólásokkal? Ettől hirtelen kisüt a nap és 30 fok lesz? Igazán nem passzióból sétálgatok. Fingja nincs róla, hogy 10 perce adtam le a másik kettőt az oviba, hisz egyedül mégsem mehetnek és Maja sem maradhat itthon egyedül, tehát ha hideg van/esik az eső/esik a hó/dög meleg van neki akkor is jönni kell velem. Autónk nincs, bérletem nincs, egy megállóért fel sem szállnék semmi kedvem három gyerekkel az alsó lépcsőn utazni ja és bejárónőm sincs és a kenyér se jön haza a boltból magától.
Rövid hírek:
Ádámnak tegnap kiesett a negyedik foga.
Miki névnapja múlt héten volt de még meg sem tudtuk köszönteni mert apa nincs itthon és egyedül nem akarom.
Minden bizonnyal újabb freskó került az előszoba falra és ebédkészítés ideje is eljött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése