Nőnapra az óvónéniknek kis papírkosarakat gyártottunk a fiúkkal, saját készítésű trüffel került bele. Az ovi felé végig azt mondogattam a fiúknak, hogy azt kell mondani: boldog nőnapot. Majd kitépték a kezemből a kosarakat amikor odaértünk aztán beviharzottak a szobába és levágták az első asztalra. Azért nem sértődtek meg az óvónénik, sőt ott rögtön elfogyasztották és nagyon ízlett nekik.
Én három jácintot kaptam már kétszer akkorák mint érkezéskor a napokban azt is megtudom milyen színűek. A jácint a kedvenc tavaszi virágom, jó, hogy ennyi pasi vesz körül. Maja csokis kekszet kapott de annyira nem értékelte, természetesen akadtak önkéntes segítők így szerencsére nem romlott a nyakunkra.
Szombaton megvolt az első biciklizés. Majának motort vittem. A játszó nincs messze de egy igen forgalmas úton kell átmenni. Ez egyedül is bajos három gyerekkel fokozódik három gyerekkel és három járművel pedig majdnem veszélyessé válik. A fiúk tolják a saját biciklijüket, Mikinek meg van engedve, hogy ráüljön mert a mankó kerék miatt nem tudja tolni de a járdaszegély miatt tekerni sem nagyon tudja. Az én kezem pedig tele van Majával és a motorral. Szóval Miki visít és próbál átevezni a túloldalra. Maja is ordít mert útközben nem engedem motorozni.
Tegnap délután nem találtuk Büdikutyát. Már fölforgattuk az egész öltözőt, dadusnéni kitúrta az ágyneműket hátha oda csúszott be ágyazáskor, már majdnem feladtuk amikor előkerült a pad melletti vödörből. A vödör a bojler kondenzvizét fogja fel és ebbe a vízbe esett bele de még egy rajz is volt a tetején ami jól elrejtette Büdikutyát. Szegény bőrig ázva de meglett. Nagyon remegett a térdem, hogy mi lesz ha nem kerül elő.
Ma március 15-re készültünk, kokárda fűzért gyártottunk a fiúkkal. Közben próbáltam az eseményről mesélni nekik, pár dologra emlékeztek tavalyról, ennek örültem. Maja pedig a kokárda szóval kísérletezett, egészen jó eredménnyel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése