2013.03.08.

Akkor most a jegyzeteimből szemezgetek és ha Maja elég sokáig alszik akkor talán a végére is érek.

Ádámnak kiesett a harmadik foga. Ez azért érdemel említést mert nem egészen természetes módon történt. Már mozgott de érzésem szerint lett volna még pár hete. A fiúk birkóztak és egyszer csak Ádám visítozni kezdett:
- A fogaaaaaaaaaaam! - és már ömlött is a vére.
Én elvittem ápolni, közben apa és Miki megkeresték a hiányzó darabot a szőnyegen. Kezelés közben vettem észre, hogy egy kis darab bent maradt. Nem akartam Ádámot tovább riogatni a felfedezésemmel, így is nagyon nehezen nyugodott meg. Feltételezem a sok vértől ijedt meg és minden bizonnyal fájt is. Szóval úgy gondoltam, legfontosabb, hogy megnyugodjon aztán, hogy a vértől megtisztítsam és lássam végre mi történt. Aztán ahogy megszemléltük a kiesett darabot teljesen egyértelmű lett, hogy hiányzik belőle.
Az első gondolatom az volt, hogy ez tejfog és tutira kiesik magától ha előbb nem majd az új fog kinyomja. Aztán nagyon örültem volna némi fogászati ismeretnek, mert mi van ha mégis ki kell szedni. Nagyon mélyen maradt bent a darab, gyűlölök fogorvoshoz járni (van aki szeret?) és futkosott a hideg a hátamon, hogy egy ilyen kínzásnak ígérkező dolognak tegyem ki a gyereket. Mégis csak egy tejfog amibe kódolva van az elengedés és kiesés. Már este volt, én pedig nem vagyok egy pánikolós, ügyeletre rohangálós paramami, úgy döntöttem alszunk rá egyet. Másnap nem hagyott nyugodni a dolog és felhívtam a fogorvost. Ő azt mondta ami az én első gondolatom is volt, majd kinyomja az új fog. Most kissé kalózos gyermekem mosolya az alsó két új foga sem nőtt, még ki teljesen a felsőnek pedig valahogy nem akaródzik sietni.
Logopédián pedig most tartanak a cs betűnél amihez nagy szüksége lenne a felső fogaira. De Ádám igazi küzdő típus a s betűt alsó fogak nélkül sikerült megtanulnia, persze tökéletes ez is akkor lesz ha teljesen kinőnek a fogai.

Ádám két hete azzal állt elém, hogy ő meg akarja tanulni az órát. Mivel a számok világa neki igen nagy kihívás ezért kaptam az alkalmon. Már többször kifejtettem milyen hülyeségnek tartom azt, hogy a mumus feladatokkal nyüstöljük a gyereket pedig ha arra koncentrálunk ami érdekli előbb utóbb maga jön rá, hogy mumust is muszáj megtanulni legalább annyira, hogy a számára fontos célt elérje.
Neill mesélt egy tanítványáról aki nem volt hajlandó megtanulni olvasni viszont imádott motort szerelni. Aztán felfedezte a motoros újságokat és a témához tartozó könyveket. Önként jelentkezett olvasás órákra és pár hónap alatt meg is tanulta. Az iskola után kiváló szerelő lett de továbbra is csak a motorokkal kapcsolatos dolgokat volt hajlandó elolvasni.
Tehát ebből azt akartam kihozni, hogy úgy gondoltam ha Ádámot érdekli az óra az pont megfelelő belépő a számok világába. Tervet dolgoztunk ki ketten. Először megtanulja az órához tartozó számokat, aztán az órákat és a perceket és ha már biztonságosan le tudja olvasni akkor kap egy igazi karórát amit a suliba is magával vihet.
Készítettem neki egy papír órát most minden nap számolgatunk rajta. Mert elszámol ő 8-ig 10-ig de a számokat képileg nem ismeri, tehát ez az első feladat.

Már meséltem, hogy a fejlődős központba sokféle gyerek jár. Múltkor kifogtam egy teljesítmény orientált anyukát. Az ajtóban figyeltem fel rájuk, azzal jöttek be, hogy anyu kiborulva morog, mert Ödönke2 összekoszolta az ő Ödönkéje kabátját és ő most legszívesebben összecsomagolva elküldené Ödönke2 anyukájának mosásra. Nagyon piszkálta a fantáziám, hogy nézhet ki az a kabát ami ennyire sáros, talán iszap birkóztak? Maja terelgetése közben igyekeztem nem túl feltűnően odasandítani (az evolúció ajándéka a perifériális látás). A kabáton két Maja tenyérnyi foltot láttam. Egy most népszerű sídzseki volt (a fiúknak is van nagyon szeretem) igaz az ujján fehér csíkkal de a sár ha megszárad ruhakefével pillanatok alatt eltávolítható egy ilyen felületről (kipróbáltam). A következő negyed órában Ödönke nekiállt megírni a háziját amit anyu vagy ötször kiradírozott és újra íratott a gyerekkel, folyamatosan a nem sikerült betűket dörgölte az orra alá és, hogy túl nagy helyet hagy ki két szó között. De azt nem mutatta meg neki ha oda teszi az ujját és kiméri a távolságot akkor pont jó lesz. Nekünk még 3-4-es korunkba is azt mondták "tedd oda az ujjad a margóhoz és onnan kezd az új bekezdést". Nem értem hogy lehet elvárni egy elsőstől, hogy csak úgy elsőre jó legyen a szemmértéke? Azért van a gyereknek ujja, hogy használja, ha már nincs szüksége rá magától elhagyja, és ha mégsem akkor mi van? Nem fúj többet a szél?
Komolyan mondom sajnáltam szegény kölköt, az anyja tíz másodpercenként talált valamit amit nem jól csinált. Még azért is számon kérte, hogy miért nem ivott egész nap. Tudom fontos a folyadék bevitel de a gyerek nem hülye ha szomjas iszik. És ha ilyen mértékű letorkolásban van része folyamatosan, lehet csakazértisből nem iszik.
Ödönkével ott volt a nővére vele anyu valamivel kedvesebben beszélt.

Szerdán a teljes fészekaljjal mentünk fejlődni, a fiúk még betegszabin voltak itthon, Maja ugye alapállásban van itthon a mamámnak pedig randija volt a szemorvosával a szokásos kontroll miatt. Egészen sokáig jobban sikerült mint vártam aztán az első óra végére Maja megzuhant. Elkéretőztünk a második óráról és hazajöttünk. A fiúk után ugyanis most Maja köhög. De napok óta semmi komoly tünetet nem produkál csak néha köhög, folyik az orra és olyan furán, lázasan csillog a szeme. De láza nincs. Naponta többször is mértük és a 37,2 volt a legtöbb amit sikerült elérnünk. Szóval reggel még nem voltam benne biztos, hogy megyünk de Maja egész délelőtt remekül volt. Szeretek nagycsaládos lenni de az a helyzet mikor a gyerekek szükségleteit kell rangsorolni mindig kikészít. Nekem mind fontos de nem tudok egyszerre két helyen lenni.