2013.03.31./2.

Boldog nyuszit mindenkinek!

Szabó család

Húsvéti képgaléria
 
 Ovis csomag, a bárányt és a nyuszit ők készítették


 
 A nyuszik


 
 Tojásfestés
 
 A húsvéti kalácsom

 Az ajándékok: a nyuszikat én készítettem (leírás ITT), másnap reggel Miki és Maja is azt szorongatva bújt elő, a tojáshengerek is sk készültek és a belsejükbe csokitojást rejtettem. Szintén nem saját ötlet, eredetileg nagyon helyes állatfigurákat láttam a képen, csupa olyat amilyet én nem tudok. Ezért a gyerekekről mintáztam az arcukat. Majának teljes a fogsora, Mikié picit hiányos mióta találkozott a konyhakővel, Ádámé pedig pillanatnyilag kifejezetten vámpíros. A kosarakat a fiúk készítették.

Bontogatás

Próbaüzem

Dédinél is járt a nyúl

Virtuális locsolás, garantáltan száraz és szagmentes

2013.03.31.

Gyerekkoromban a mamám mesélt róla, hogy volt olyan húsvét amikor a hó alól kellett kikotorni a füvet de nekem ez olyan legenda szerű volt. Vagyis biztos igaz de tuti nem történik meg még egyszer. Megtörtént. Itt ugyan tegnapra elolvadt már csak azokból a hegyekből van valami amit az útról lekotortból túrták. Számomra a legnagyobb bánat a fűszedés elmaradása volt. Azt végül az eső hiúsította meg. Pedig én azt annnnyira szeretem. Összeszedem az őrsöt felszerelkezünk kosarakkal és lekaszáljuk a játszót. Aztán itthon fészket építenek az erkélyen. Ha már nincs udvarunk ahova dugdossak.
Azért nem hagytam magam, pénteken a fiúk papírkosarat készítettek. Eredetileg az volt a tervem, hogy szedünk bele füvet de mint említettem esett és a vizes fű eláztatta volna.

Most pedig az elmúlt napok fontosabb eseményei

Szerda
Reggel sütöttem egy napkalácsot és ezzel mentünk az oviba, d2 mindig mindent jobban tud most is bizonygatta, hogy leveles tésztából van. A többiek szimplán örültek neki.
Délután az öltözőszobába kifogtam a csúcsforgalmat 3-4 gyerek is öltözött szülőstül ez nem szokatlan a gond ott kezdődött amikor Maja portyázni indult. Az öltöző tele volt mindenkinek a húsvéti csomagjával a fiúk váltva és időnként egyszerre nyomták kezembe az övéket, közben Maja is ismeretlen eredetű csokitojással jelent meg. Csodával határos módon teljesen hidegen fogadta, hogy vissza kell tennie szerzeményét, cserébe berohant a mosdóba fogkefét vadászni, ha nem vagyok elég gyors a szájába is veszi brrrrrr. Kihoztam a fürdőből, a fiúk újabb három alkotást nyomtak a kezembe és itt éreztem, hogy ez így nem fog menni. Megfogtam a lányt és bevittem a csoportba a mi Dadusnénink (az igazi) vállalta, hogy vigyáznak rá amíg a fiúkat összepakolom. Mert nem csak a fiúknak kellett felöltözni, össze kellett pakolnom a csomagot, az alkotásokat, volt köztük kifújt tojás, és még az ágyneműt is megkaptuk szünetre, sőt ott volt a tortadoboz amibe a reggel a kalácsot vittük.
Már majdnem kész voltunk mikor egy Ödönke húzott el mellettünk kifelé, megköszönte a sütit és azt mondta finom volt. Az ilyesmi mindig melegséggel tölt el, ezekért éri meg dolgozni vele.

Csütörtök
Idén úgy volt, hogy Messzi mamától lesz nyuszink de ugye nagyon korai a húsvét és a kisnyuszik még szopnak. Ezért megbeszéltem a fiúkkal, hogy most nem a nyuszi jön hozzánk hanem mi megyünk hozzá látogatóba. Mamával egyeztettünk és elmentünk nyuszizni. Papa két nagyon aranyos apró jószágot hozott be egy dobozba, mindenki kicsit megsimogatta, megcsodálta majd a nyuszik visszamentek az anyukájukhoz. Jó volt ez így. A fiúk papával kimentek megnézni a többi nyuszit is, nagyon élvezték, még itthon is sorolták milyen színű nyuszikat láttak. Assssszem ennél nagyobb dobás ezen a húsvéton nem lesz. Azon gondolkodom, jövőre is inkább mi megyünk nyuszizni. Nem sokkoljuk szegény párát azzal, hogy elhozzuk. Bár a tavalyi nyuszink jól érezte magát nálunk lehet a következő nem annyira wellness hétvégeként értelmezné.
Tudjátok hiszek a felelős állattartásban és a meglepetés élő állat nem az. Főleg 10-12 év alatt. Természetesen azt is tudjuk, hogy az állatok tartása és a körülötte elvégzendő feladatok felelősségre tanítják a gyereket de csak akkor ha szülőként ott vagy a háta mögött. A 8 éves, hiába fogadkozott előtte szinte biztos, hogy pár hét után már enni se ad a jószágnak nem, hogy kakit szedjen utána. Szóval nem, én nem veszek húsvéti nyulat. Szerencsések vagyunk, hogy mamához mehetünk kölcsön nyuszizni, így a gyerek boldog, a nyuszi pedig tutira túléli az ünnepet. Ja és mamáék unokázhatnak, ez is egy nyomós érv. :-)))

Péntek
Reggel összeszedtem a csapatot, mivel apa már két hete csak aludni jár haza, így minden mást én csinálok és ugye a gyerekek nem maradhatnak itthon. Szóval mentünk. Még lehetőleg korán túl akartam lenni a bevásárláson, három gyerekkel a kenyér, tej beszerzése sem könnyű nem hogy a húsvéti bevásárlás tömegben. Legalább a tömeget el akartam kerülni. Természetesen nem most kellett beszereznem mindent, a sonkát Messzi mama, izé a malaca amit levágtunk az ősszel, biztosította, kaptunk igazi boldog, kapirgálós tyúkoktól származó tojást is és az előző hetekben már elkezdtem gyűjtögetni amit lehet. De azért mindig maradnak az utolsó napon beszerzendő dolgok. Összességében jól teljesítettünk, hazahoztam mindenkit, főleg azt vettem ami a listán volt és az idegbaj is csak akkor kezdett kerülgetni amikor hazafelé (már látszott a házunk) Maja úgy döntött ha nem viszem akkor lefekszik a latyakba. Márpedig nem állt szándékomban vinni, elég volt a szatyor a vállamon. Ja és hazaértünk eső előtt, talán ennek örültem a legjobban.
Délután tojást festettünk. Idén sok jó alternatív ötletet láttam tojásfestésre de gyerekkel elkészíteni kicsit kockázatosnak tűnt. A húsvét előtti hetekben pedig egyszerűen nem ment az egyedül megvalósítás. Hagyományos tojásfestéket vettem, biztos ami biztos alapon, hátha kedvet kapok vele pancsolni de a kedv nem jött. Az eredeti ötletem került megvalósításra: a gyerekek elé rakom a tojást, a temperát és néhány ecsetet. Úgy számítottam 17 tojáshéjjal* elszöszölnek fél órát. Nem sokat tévedtem picit több volt a program. Ebből a tojásokat 10 perc alatt befestették a fennmaradó időben előkészültem és főleg festékes gyereket sikáltam, romeltakarítottam. A végeredménnyel elégedett voltam.

*Évek óta kifújt héjakat festek. Uuuuutálom a színes tojást pucolgatni mert az mindig rám marad és mire végzek csak domestosszal tudom leszedni a kezemről a festéket. A héjakat folyamatosan gyűjtöm, az elmúlt évekről is van vagy 50 színes tojás ha eltörik az sem tragédia.

Szombat
Az előző nap megfestett és megszáradt tojásokat szalonna bőrkével kifényesítettük, felraktam főni a sonkát, ebédet főztem, kalácsot sütöttem, készítettem egy sütit a mai ebédhez is. Közben gondosan kerültem a "ma jön a nyuszi" szóösszetételt, így senki nem ugrált a karnison izgalmában. Nagyjából békében tettünk vettünk, a fiúk hárommal kevesebbszer verekedtek össze. Apa két hete először világosban ért haza, jött a nyúl majd amíg apa a nyomdák kipróbálását koordinálta én nekiálltam a sütikrémnek. Amíg vacsoráztunk hűlni hagytam, negyed 8-kor bontottam ki a tejszínt ami olyan rettenetesen nézett ki amit még nem láttam, mintha félúton lett volna a vajjá válásban, hab sem akart belőle lenni, szóval fél 8-kor rohantam boltba egy másik dobozért és imádkoztam, hogy ez már jó legyen. Jó lett. Azért baromira érdekelne mi a manó volt az elsővel mert a szav. ideje szerint még három hónapig jónak kellett volna lennie. A hűtő nyitogatása miatti rázkódás jutott eszembe de karácsony előtt pont ilyen tejszínt vettünk, egy megmaradt és csak január végén használtam fel. El tudjátok képzelni ennyi idő alatt hányszor nyitottuk ki a hűtőt, ugyanúgy az ajtó polcán volt. Jelen tejszínem talán egy hetet várt a hűtőajtóban. Aki tud valami magyarázatot ne tartsa vissza.

2013.03.26.

Psssszt csak titokban vagyok itt. Maja a hűtő alatt takarít, olyan ügyesen, hogy gondoltam meglesz kicsit nélkülem. A szundi idő alatt a húsvéti ajándékokat akarom előkészíteni estére pedig elmegy az ihletem. Szóval most írok.

Felfedeztem, hogy a cső lyukas, ezért kérek egy szóbeli vállveregetést! Apával helyet cseréltünk és azóta jobban alszom, sőt ő is. Így kicsit a világ is szebb.
Vasárnap levittem őket havazni, addigra már nagyon olvadt, Maja megtalálta a legsárosabb tócsát és két lábbal tapicsokolt benne. Ádám hóembert (lebuktam, az ölembe telepedett) épített, a hasa már egészen jól nézett ki amikor Mikivel teljes egyetértésben szétrugdosták. Mivel inkább sárosak voltak, mint havasak a teljes menetfelszerelés a mosógépben landolt, éjjel pedig szurkoltam, hogy megszáradjon reggelig.
Ádám sztrájkolt, ebéd előtt megkértem őket, hogy pakoljanak el, Miki tőle szokatlanul elsőre ugrott és a rumli felét pillanatok alatt elrakta. Ádám ült. Emlékeztettem, hogy addig nincs ebéd amíg rumli van. Tovább ült. Tálaltam. Ádám ült. Ebédeltünk. Ádám ült. A többiek csokit kaptak ebéd után. Ádám ült. Maja elment aludni, Ádám ténfergett. Maja felébredt, lementünk havazni a rumli maradt. Uzsonna előtt Ádám elkezdte keresni az ebédjét és a csokiját. Pakolás utánra ígértem neki, így néhány játék a helyére került. A többiek uzsonnáztak, Ádám lendülete elszállt a rumli maradt. Vacsora előtt szintén nekifeküdt és a nap folyamán először végre tényleg haladt is de mire végzett a többiek megvacsoráztak, megfürödtek és mire végre Ádám is elért az ágyához, már Miki is aludt. Így történt, hogy a pakolás fél 11-től háromnegyed 8-ig tartott.
Mindezek mellett volt idejük atomjaira szedni a szobájukat, az ágyak teljes tartalma a földön de még a lepedő és a matrac is. A falat is leverték, találtak egy jól eldugott vezetékdobozt. Miki estére nagyjából alvásra alkalmassá tette az ágyát, Ádám először föszórt mindent majd rá a matracot. Másnap nyöszörgött, hogy elaludta a nyakát. Nem, nem raktam rendbe helyettük. Aki szét tudja túrni, össze is tudja rakni, vagy alszik abba amit kotor magának.

Tegnap mentünk utoljára fejlődni tavaszi szünet előtt, sütöttem a csapatnak egy húsvéti kalácsot. Közben kint egyre jobban hullt a hó. Szinte sütőből tettem a szállítódobozba, felkaptam Maját és suhantunk az oviba. De az ovi későn kapta meg az ebédet, amikor indulni szoktunk, Ádám (és a csoport) még az üres tányér fölött ücsörgött. A fejlődős központba úgy estünk be, Ádámot a kaláccsal a csoport után küldtem, mi pedig Majával logopédiára mentünk. Nagyon ügyes volt, nagyjából 80%-ot teljesített de nem beszélt. Végül is ezért vittem oda. A színfelismeréssel jól meglepett mert hibátlanul teljesítette, pedig itthon ez gyakran olyan találgatás szerű. Kaptunk házi feladatot is, két hét múlva megyünk legközelebb, remélem akkor már tényleg tavasz lesz. A kalácsnak fergeteges sikere volt, sütkéreztem benne egy kicsit.
 
Napkalács (fordítsd el a fejed)

Mire hazaértünk úgy néztünk ki mint három hógolyó és még el kellett menni Mikiért az oviba. Újra becsomagoltam mindenkit, Mikinek vittem hóban fetrengős ruhát és hazafelé megálltunk a játszón. Mindenki nagyon élvezte, közel egy óra múlva kezdtek szállingózni a  fiúk, hogy pisilni kell, fázik a lábam és társaik. Maját úgy kellett kivésnem a hintából mert bár lila volt a szája de visítva maradni akart. Itthon a szokásos szárazba csomagolás után mindenki kapott egy bögre forró csokit.

Hóangyal

Hóördög

Hóállásjelentés 2013.03.25. (azóta nőtt és még most is esik)

Miki csúszda után földet izé havat fogott

Dobd ide!

Már bele volt fagyva de nem hagyta magát kiszedni


Könyörgöm valaki törvényben tiltsa meg az utcán vad idegeneknek való beszólógatást, főleg azt ami merő jószándékból érkezik.
Elcipeltem az oviba a csapatot, az még simán ment mert Maja vihette Ádám csúszkáját (remélem kimennek havazni). Hazafelé küzdök Majával mert nem akart jönni, a járda nincs eltakarítva, csak egy ösvényt tapostak a már arra járók, a hó folyamatosan csúszott ki a lábam alól semmi kedvem nem volt Majástul elesni. Ha ugyanis felemelem a holttér megnő, a járásbiztonság csökken és még a szembejövőket is nekem kell kerülgetni. Már a negyedik házhosszt szenvedtük végig, a hátamon folyt a víz, komolyan küzdöttem a késztetés ellen, hogy otthagyjam a hóban hisztizni. Bácsi förmed rám:
- Mért nem veszed fel! - bácsinak felajánlottam a cipelés lehetőségét és otthagytam. Nem néztem hátra de valószínűleg eltartott egy darabig amíg összeszedte az állát. Viszont Maja assszem észlelte, hogy gáz van, mert utána hősiesen, egy mukk nélkül gyalogolt a boltig és haza is. (elment az ölemből és egy fekete tollal festi a lábkörmét, nagyon boldog, majd lesikálom, vagy lekopik) Tudom, hogy undok vagyok de szikrát tud szórni a szemem a merő jószándékú ám csöppet sem hatékony beszólásokon. Tegnap egy bácsi ránézett Majára:
- Hát megfagysz! - pedig akkor még csak kicsit esett a hó. Most komolyan mi a fenét akarnak ezekkel a beszólásokkal? Ettől hirtelen kisüt a nap és 30 fok lesz? Igazán nem passzióból sétálgatok. Fingja nincs róla, hogy 10 perce adtam le a másik kettőt az oviba, hisz egyedül mégsem mehetnek és Maja sem maradhat itthon egyedül, tehát ha hideg van/esik az eső/esik a hó/dög meleg van neki akkor is jönni kell velem. Autónk nincs, bérletem nincs, egy megállóért fel sem szállnék semmi kedvem  három gyerekkel az alsó lépcsőn utazni ja és bejárónőm sincs és a kenyér se jön haza a boltból magától.

 Rövid hírek:
Ádámnak tegnap kiesett a negyedik foga.
Miki névnapja múlt héten volt de még meg sem tudtuk köszönteni mert apa nincs itthon és egyedül nem akarom.

Minden bizonnyal újabb freskó került az előszoba falra és ebédkészítés ideje is eljött.

2013.03.24.

Assssszem elértem teljesítőképességem határát pedig a jövő hét sem lesz egyszerű. Apa egy hete csak aludni jár haza azt is úgy, hogy este én már alszom mikor megérkezik és másnap még alszom amikor elmegy. Valamelyik éjjel jól meg is ijedtem mikor kinyitottam a szemem és nem voltam egyedül az ágyba. A nappaliban alvást továbbra sem sikerül megszokni utálom ezt az új ágyat, nem találom rajta a helyem, vagy a lábam lóg le, vagy a párna csúszik ki a fejem alól, két napja a hátam is fáj, ma már alig bírtam Maját felemelni a pelenkázóra. Ja és folyamatosan fázom, asssszem ez már a kimerültségtől van. Tegnap valaki egész éjjel püfölte a falat de félkómában egyszerűen nem tudtam beazonosítani a hangot, negyed 4-kor hallottam indulni egy autót utána lett csönd.
A fiúk valamit megéreztek mert egész délelőtt békében játszottak egymással, Maját is lefoglalták így én félholtan heverésztem a kanapén. Most jutalmul összeszedem magam és leviszem őket hóban fetrengeni.

Egyéb gyors híreink indulás előtt:
A pénteki ovis program szerencsére nem maradt el. Kis vonattal vitték őket a nagyokat alkotni, tojást festettek és mézest díszítettek. Ádám nagyon szépeket alkotott de mire a fényképezés eszembe jutott már csak három tömött hörcsögpofi vigyorgott velem szemben. Azért lehet karácsonykor a mézes díszítést rábízom, én nagyon utálom csinálni. A kis és középső csoportosok csak vonatoztak egy kört a környéken. Nagyon élvezték, úgy örültem, hogy az időjárás nem rontotta el.

Miki:
- Mikoj hoz a jézuska vijám meknis göjkojcsoját? - hmmm, ha rajtam múlik soha de csak ennyi hallatszott ki:
- Görkorcsolyát majd a bátyus vesz neked, én biztos nem.

Maja:
bájá - bárány

2013.03.22.

Csillagászatilag tegnap óta tavasz van, a többit hagyjuk, nézz ki az ablakon. Az oviba mára annnnnyira jó húsvétváró programot szerveztek de pillanatnyilag úgy néz ki elfújja a szél. Sándor, József, Benedek hol van már a tavasz?

Még az utolsó bejegyzésem folytatnám. Mert egy igen fontos dolog lemaradt d2 beszólásával kapcsolatban. Tudjátok az, hogy nekem beszól egy dolog, felnőtt vagyok, túlélem. De gondolj bele az a Mancika akitől megkérdezte mért nincs otthon, hogy érezte magát? Ovis, tehát nagy valószínűséggel 4-6 éves, a mi ovinkba szeretnek járni a gyerekek, ez a tapasztalatom de azt is tudom, hogy otthon sokkal jobban szeretnek lenni. Mert csak. Mancika anyukáját sem irigylem amikor a gyerek számonkérte, hogy ő mért nem maradhat otthon. És nem, továbbra sem értem d2 álláspontját, az ő munkaideje és fizetése pont ugyanannyi 10 gyerekre mint 28-ra, sőt ha elkezdenek fogyni a gyerekek lehet neki még munkája sem lesz. Akkor meg mit is lázadozik? Én azért viszem a fiúkat oviba mert ott kapnak valami egészen mást mint itthon. Láttam az ünnepségről készült képeket, a lányok nemzeti szín pártába a fiúk huszár csákóban* zászlót lobogtattak. Miki tegnap a Nemzeti dalt szavalta fürdés közben. Nagyon élvezték és ezt kellett volna kihagyniuk? Az én munkaidőm 24 órás, nekem nincs szabad hétvége, szabadság de még beteg szabi se én akkor is anya vagyok. Sőt épp utána számoltam több mint két éve volt gyerekmentes napom, olyan amikor egész nap, sőt még éjszaka sem volt itthon gyerek. Vannak dolgok amiket egyszerűen csak akkor tudok megcsinálni amikor a fiúk oviba, Maja pedig alszik. Közel lakunk az ovihoz, ezért a hóvihar csak akkor érint ha történetesen az óvónénik nem tudnak bejönni dolgozni. Az olyan napokon amikor téli-tavaszi szünet miatt összevont csoportok vannak, nevelés nélküli munkanapokon soha nem viszem őket. A nyári szünet nekik május végével kezdődik legközelebb csak az első teljes szeptemberi héten mennek, asssszem igazán elvárhatom, hogy a "szürke" hétköznapokon ott lehessenek a gyerekeim akkor is ha rossz idő van. Na kint van, ez még nagyon bökte a csőröm.

* Érzésem szerint nem csákó a neve de szakmai tanulmányaim a katonai egyenruhák elnevezésére nem terjedtek ki, így a mente az egyetlen ruhadarab amit ismereteim szerint ebben a korban is hordtak. A nevezett darabról pedig fényképet találsz ITT az idei is pont ilyen.

Lássuk mi volt még. A hétvégén átpakoltuk a lakást, ez nagyjából kitöltötte a három napot. Maja beköltözött a hálóba és ezzel egy időben ki a kiságyból**, mi pedig ki a nappaliba. A két gyerekszoba egész jól sikerült, a nappalink pedig egy bútorraktárra emlékeztet. Helyet kellett találni egy csomó olyan cuccnak amit eddig a gyerektől elzárt hálóban tartottunk megint kiderült, hogy kicsi a lakás és akárhogy pakolunk nem is lesz nagyobb. Az egész hadművelet alatt a fiúk föl-le futkostak, Maja pedig utánam vinnyogott. Kifejezetten pihentető, feltöltődős hétvége volt.
A végeredményt pedig próbálom megszokni vagy legalább beletörődni, még nem megy. Nagyon nem szeretek a nappaliban aludni, olyan átmeneti az egész, mintha vendég lennék a saját lakásomban.

** Ezúton jelezném, hogy feleslegessé vált kiságyunkat elajándékoznánk. Három gyerek használta, szóval esztétikailag kifogásolható de alvásra teljesen alkalmas ha lenne kilátásban negyedik továbbra is használnánk. Ezért sajnálnám kidobni, ha ismersz valakit aki hasznát venné esetleg gyerek otthont, jótékonysági szervezetet ahol örülnének neki, szólj. Továbbá van még egy hasonló állapotú babahordózónk, főleg etetőszéknek használtam amíg nem ültek. Azt is megviselték az évek de pihenőszékként még kifogástalanul szolgálhat.

Múlt héten jelentettem be Maját a korai fejlesztőbe beszéd ügybe, hétfőn már vihettem is vizsgálatra, sőt jövő hétfőn viszem az első logopédiára. Ugyanaz a logopédus fog vele foglalkozni, mint Ádámmal és szerencsére pont ugyanakkor amikor Ádámmal úgyis ott vagyok.
Jól meglepődtem ezen a gyorsaságon mert mikor Ádámot bejelentettem, fél év múlva nekem kellett visszamennem, mert elkeverték a papírját. Szóval most tényleg simán ment és az előzetes vizsgálat során kiderült nem én vagyok paramami Majának már ennél sokkal többet kellene beszélni és ha kedve tartja teljesen figyelmen kívül hagy dolgokat ami szintén nem normális. A tanerő aki vizsgálta még azt is elmondta, hogy ha fiú lenne elengedne de egy lánynál ez egyáltalán nem normális. További vizsgálatot kért a Baromi Hosszú Nevű Bizottságtól és mivel egyértelműen fejlesztésre szorul a gyermek a vizsgálatra várakozás ideje alatt is foglalkoznak vele, szívességből. Ádám hasonló vizsgálatára 1,5 évet vártam, akkor is csak azért hívtak be, mert anyu kinyomozta a telefonszámukat és három hétig a nyakukra jártam. Most állítólag a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül be kell hívniuk, az eljárási idő betartása felől nem biztattak. Tudjátok tényleg nem értem ezt a cirkuszt. A korai fejlesztőbe képzett szakemberek dolgoznak ha a gyermeken egyértelműen látszik, hogy mire van szüksége és biztosítani is tudják azt akkor minek még egy vizsgálat? Ez kicsit olyan mintha minden vevőmet megvizsgálnák, hogy tényleg pulóver az amit én pulóverként adtam el nekik és tényleg piros-e és tényleg 38-as méret. Tudom itt gyerekekről van szó és ez kihat egész későbbi életükre de mint említettem az első vizsgálatot is képzett szakember végzi. Feltételezem hasonló végzettséggel mint a Bizottságnál vizsgálódók. Már voltam ott, azonkívül, hogy kapok egy papírt arról amit addig is tudtam az ég világon semmi sem történik a Bizottság pedig plafonig van vizsgálandó gyerekekkel. Minek csinálnak maguknak plusz munkát a fejlesztést igénylő gyerekeknek pedig plusz várakozást? Vizsgálják a határ eseteket meg azokat akiknek iskolába kell hivatalos papír csak írásban/szóban számonkérésről.

2013.03.14.

Magamtól nem szoktam veszekedést kezdeményezni. Mert nyúl vagyok (vagy hülye?) és tűrök és nyelek és legközelebb kerülöm a veszélyes szitut. De tudjátok d2 lehet kihúzza a gyufát főleg ha belegondolok, hogy még minimum 4 évig ő lesz a dadusunk.
Ma reggel a fiúk öltöztek az oviban ő bent trónolt a szobába, szokás szerint olyan testtartással nehogy bármelyik gyerek akarjon tőle valamit (másik dadusnénik társasoznak, rajzolnak a gyerekekkel ha asztalnál ülnek) és egyszer csak azt hallom:
- Hát én ilyen cudar időben biztos otthon maradok ha tehetem! - elsőre nem vettem magamra, sőt röhögtem egyet magamban. Kicsit később kiszúrt egy kislányt:
- Jééé Mancika, itt vagy? Pedig anya otthon van! - itt esett le miről van szó.
Most komolyan mi köze hozzá, hogy ki mikor hozza a gyereket oviba? Ő ott dadus, azért kap fizetést mert a gyerekeinket odahordjuk. Ha ezt nem tennénk neki nem lenne miből otthon kenyeret tenni a gyereke elé. Igen, ma kivételesen cudar idő van, reggel megfordult a fejemben, hogy nem viszem el a fiúkat, főleg mikor egyesével hisztizni kezdtek a bakancs, kabát, pulóverek és sapka-sál húzás miatt. És a hazafelé utat is szívesen kihagynám, hisz Maját is magammal kell hurcolnom a hófuvásban. De ma volt a márc. 15-i megemlékezés, egész héten erre készültek. Minden nap lelkesen mesélték mit készítettek, hol tartanak a csákóval, most akkor pont arról maradjanak le amikor végre a fejükre rakhatják? Nem tudom pontosan az ünnepi műsor menetét de azt tudom, hogy tavaly is napokig huszárlázban égtek, szóval nagyon nagy élmény volt. Azonkívül ma délután van néptánc amit szintén nagyon szeretnek, erre az utolsó hónapra Miki is ismét jár és nagyon boldog. Ezt a foglalkozást én keményen fizetem, nem fogja kihagyni a gyerekem csak azért mert nekem kényelmesebb itthon maradni.
Van vele más bajom is. Lusta vagyok visszakeresni de talán emlékeztek rá pár hete nyafogtam róla, hogy kardinális kérdést csinált a köszönésből. Azóta jobban figyelek a dologra de igen a fiúk többször köszönnek mint nem, bocs nekem ez elég. Tegnap amíg a fiúk öltöztek a másik csoportból 3-4 gyerek is érkezett a szobába, minden szülő beköszönt majd távozott egyszer sem hallottam, hogy d2 köszönt volna se gyereknek se felnőttnek. Akkor mit is vár el a gyerekektől???
Szintén mély nyomott hagyott bennem egy beszólása pár hete. Ádámot vártam, mentünk fejlődni, ő beszélgetett a többiekkel és azon nyavajgott, hogy a következő hétre meggyógyulnak a most beteg gyerekek és megint sokan lesznek a csoportban. Azért ez tényleg borzasztó, munkaidőben azt kell csinálnia amiért fizetik. Ha lenne időm talán még sajnálnám is.

Tegnap ismét nekifeküdtem a kokárda sütinek. A tavalyi botrányos eredmény szelleme kísértett de úgy gondoltam a tapasztaltakat felhasználva idén győzni fogok. Petőfiék sem adták fel ez pedig mégiscsak egy süti. Hááááát sokkal jobb lett mint tavaly de assszem a büdös életben nem állok neki többet! Először is állítólag egyszerű süti, oké nagy szaktudást tényleg nem igényel de csak egy óra volt amíg a különböző színű masszákat összegyúrtam aztán még egy óra amíg kinyújtottam és összetekertem. Számomra az egyszerű azt jelenti, hogy tíz perc alatt összedobom megsütöm, az már mindegy mennyi idő, hisz a sütő nélkülem is teszi a dolgát, közben esetleg krémet gyártok hozzá. Vagy összegyúrom szintén tíz perc alatt aztán kelni hagyom. Sütésre alkalmassá tenni pedig mondjuk fél óra pl: kakaós csigát tekerek belőle. Na kérem nekem ezek az egyszerű eljárások, mert lehet össz időben több de ténylegesen jóval kevesebbet foglalkozok vele ráadásul szimultán elkészítem az ebédet is.
Szóval megszenvedtem vele de elkészült, két rúd is lett a megadott adagból. Ma reggel ezzel felszerelkezve érkeztünk meg az oviba. Az óvónéni nagyon örült neki, ezért mégis csak megérte küzdeni vele és elmenni az oviba ebbe a cudar időbe, d2 pedig remélem jutalmul megkapta a felszeletelés lehetőségét mert az valószínűleg nem volt egyszerű feladat (kárörvendő vigyor).

Gyerekszáj:
Miki
- Az egé házat eladom a csajádnak! (az egész házat eladom a családnak) - milyen nagylelkű.
Maja
balbi - barbi

Most pedig megyek kotrok valami hóálló ruhát törpillának.

2013.03.12./2.

Maja szótár

gá/ká (ahogy sikerül) - madarak gyűjtő neve elsősorban galamb, varjú, rigóra használatos
visz - víz
kuka - kukás autó és minden nagyobb autó is
eszet - keksz
tű - minden ami szirénázik
pé - pénz
szé - szép
mami - egy bizonyos plüss majom
póóó - katica
baa - bakancs/cipő
kokáká - kokárda
po - gomb/patent

Napok óta csak apával hajlandó fürdeni, aztán törölközéshez szó szerint elzavarja és engem kér.

A beszédfejlődéssel vagyok bajban. Tény, hogy egész nap csacsog de csak babanyelven. Ősszel beszéltem Ádám logopédusával a javaslatára jobban odafigyeltem a mondókázásra, éneklésre, szinte minden nap játszottunk valami ilyesmit. A tél véget vetett a hintázásnak de a karomban ringattam, tente babáztunk, ezt nagyon szereti. Van egy kedvenc könyve abba kérésre minden állatot megmutat, a virágokat szín szerint mutogatja de alig néhányat nevez meg és ez szeptember óta sem változott.
Tegnap amíg Ádám fejlődött az irodába bejelentettem Maját is egy vizsgálatra. Nem vagyok biztos benne, hogy szükségünk van rá abban pedig kifejezetten kételkedem, hogy hasznunkra lesz. De a csodára sem várhatok. Miki még nem volt két éves amikor már megmondta a nevét és, hogy hány éves, ennyi idősen mondatokban beszélt és vele nem mondókáztam, énekeltem célzottan. Hintázni kifejezetten utált mert utált egy helyben ücsörögni.
Ha már az irodában voltam megkérdeztem Ádám további logopédiai fejlődését. Ügyelő néni (igen, az aki a gyerekeket zaklatja ha nevetnek a játszó sarokba) kerek szemekkel bámult rám, mintha Mars utazásra szerettem volna befizetni nála. Aztán nagy nehezen összeszedte magát és párszor elismételte, hogy ide nem járhat tovább. Ezt tudtam, az én kérdésem az volt, hova járhat szeptembertől, kinél és mit kell intézni. Ez igen lassan jutott el ügyelő nénihez de végül kinyögte, hogy az iskolánál kell érdeklődni mert az iskoláknak is van körzetes logopédusuk, ugyanis ezt 18 éves korig biztosítani kell. Majd kezébe a papírral, megkérdezte hova fog járni, a papíron rajta van egészen olvashatóan, de megmondtam. Még kerekebb szemekkel kérdezett vissza és ezt javasolták??? Magabiztosan igent mondtam és nem kötöttem az orrára, hogy halvány kísérletet tettek a meggyőzésemre. Lassan összeszedte a szemeit, elolvasta a papíron is, az értetlenkedés kiült az arcára de ez nekem már nem új. Viszont döntésem miatt nem vagyok hajlandó mindenkinek magyarázkodni.

2013.03.12.

Nőnapra az óvónéniknek kis papírkosarakat gyártottunk a fiúkkal, saját készítésű trüffel került bele. Az ovi felé végig azt mondogattam a fiúknak, hogy azt kell mondani: boldog nőnapot. Majd kitépték a kezemből a kosarakat amikor odaértünk aztán beviharzottak a szobába és levágták az első asztalra. Azért nem sértődtek meg az óvónénik, sőt ott rögtön elfogyasztották és nagyon ízlett nekik.
Én három jácintot kaptam már kétszer akkorák mint érkezéskor a napokban azt is megtudom milyen színűek. A jácint a kedvenc tavaszi virágom, jó, hogy ennyi pasi vesz körül. Maja csokis kekszet kapott de annyira nem értékelte, természetesen akadtak önkéntes segítők így szerencsére nem romlott a nyakunkra.

Szombaton megvolt az első biciklizés. Majának motort vittem. A játszó nincs messze de egy igen forgalmas úton kell átmenni. Ez egyedül is bajos három gyerekkel fokozódik három gyerekkel és három járművel pedig majdnem veszélyessé válik. A fiúk tolják a saját biciklijüket, Mikinek meg van engedve, hogy ráüljön mert a mankó kerék miatt nem tudja tolni de a járdaszegély miatt tekerni sem nagyon tudja. Az én kezem pedig tele van Majával és a motorral. Szóval Miki visít és próbál átevezni a túloldalra. Maja is ordít mert útközben nem engedem motorozni.

Tegnap délután nem találtuk Büdikutyát. Már fölforgattuk az egész öltözőt, dadusnéni kitúrta az ágyneműket hátha oda csúszott be ágyazáskor, már majdnem feladtuk amikor előkerült a pad melletti vödörből. A vödör a bojler kondenzvizét fogja fel és ebbe a vízbe esett bele de még egy rajz is volt a tetején ami jól elrejtette Büdikutyát. Szegény bőrig ázva de meglett. Nagyon remegett a térdem, hogy mi lesz ha nem kerül elő.

Ma március 15-re készültünk, kokárda fűzért gyártottunk a fiúkkal. Közben próbáltam az eseményről mesélni nekik, pár dologra emlékeztek tavalyról, ennek örültem. Maja pedig a kokárda szóval kísérletezett, egészen jó eredménnyel.

2013.03.08./2.

Most morgok vagy valami olyasmi.

Én szoktam tévézni, nem fogok mentegetőzni miatta, ez van. Azt már megszoktam, hogy a reklámblokk a legrosszabbkor robban be, lehetőleg jóval hangosabban mint előtte a film ezért muszáj a távirányítót szorongatva nézni, hogy időben le tudjam halkítani. De azért az már mégiscsak sok, hogy újabban a mondat, sőt szó közepén vágják be a reklámot. Erre adhatna nekem valaki értelmes magyarázatot.

A következő pedig az életszerű reklámok.
- Férj náthás, a kanapén fetreng, kéri a távirányítót anyu pedig a kezébe nyomja a forróital poros dobozt. Az épp halálos náthában szenvedő férfiak ilyenkor mind fölpattannak vizet forralni és elkészíteni a gyógyszert igaz?
- Te is a kedvenc mosószeres flakonoddal szoktál menni moziba, randira, színházba? Olyan hihető amikor a koktél ruhás lány a semmiből elővarázsolja a 1,5l-es flakont.
- Milyen szerencse, hogy fél flakon folttisztító kiszedi az amúgy teljesen friss foltot amit egy kis meleg vízzel és szappannal simán kiszedsz.
- Nagy kedvencem még a tabletta hasmenésre. Lehet szűk látókörű vagyok de ismereteim szerint a hasmenéseknek több csoportja van. Van az ami akkor jön ha a megevett kaja nem tetszett a gyomrodnak. Ez általában max két körrel távozik és nincs vele többet gond, fölösleges a tabletta. Van az amikor gyomorrontás vagy vírus okozza ezt ki kell koplalni, ha a rendszer tiszta minden visszaáll a régibe, tabletta fölösleges. Lelki eredetű hasmenésre nem hiszem, hogy használ bármilyen tabletta is, a szorongást kell kiiktatni. És van az ami tényleg komoly betegség tünete, ilyenkor az ember orvoshoz megy és teszi azt amit az orvos mond.
- A végére hagytam azt ami mindent visz: szappan adagoló amit meg se kell érinteni. Előrebocsátanám, hogy nem hiszek a folyamatos sterilizálásban. Pont elég ha elővesszük a józan eszünket. Egy átlagos otthonban feleslegesnek tartom az antibakteriális hiperszuper szappanokat.
Szóval a reklám nagyon meggyőzően próbál érvelni, hogy micsoda borzalom történik ha a gyerek kézmosás közben megfogja a bacis szappanadagolót. Na de mi történik egy átlagos kézmosáskor? A gyerek a koszos kezével kinyitja a csapot, a vizes-koszos kezével szappant nyom a tartóból, a habot leöblíti és a vizes-tiszta kezével elzárja a csapot amit az elején koszos kézzel fogott meg. A szappantartót csak és kizárólag koszosan fogja meg. Ha ennyire félünk a baciktól akkor inkább mozgásérzékelő csaptelepet vegyünk.

Van még egy morogni valóm.
Szeptembertől a város összes iskolájában és óvodájába (és lehet máshova is) egyetlen szolgáltató szállítja az ételt. Állítólag próbálnak átállni egészségesebb kosztra, Jamie Oliverrel példálóznak.
Van aminek örülök, gyakran olvasok olyat az étlapon, hogy korpás zsemle, teljes kiörlésű kenyér. Ezeket én nem tudom itthonra megvenni, nálunk egy kiló kenyér elfogy egy nap. Volt panasz, hogy ízetlen a leves, egyszer egy gombalevest megkóstoltam (Ádám nem ette meg, nem is szereti) az finom volt. Persze ez csak egy alkalom volt és többször láttam már olyan levest begördülni amit nagyon örültem, hogy nem kell megennem. Aztán voltak éles kanyarok, árpagyöngy köretnek, uzsonnára cukkini krém, ezt csak az a gyerek eszi meg aki születése óta biokaján él. De például örülnék barna rizsnek, vagy az a kukoricás cucc (puliszka?) amit még meg is szoktak kicsit pirítani. Ezeket tutira be lehet úgy csempészni egy rakott kelbe vagy ragu mellé köretnek, hogy megegyék.
Jamie gasztroforradalmáról láttam pár részt a Spektrumon. Az angliai menzák kínálata hamburgerből, pizzából, spagettiból állt. Jamie ezek ellen lázadt. Tudjátok én is inkább választom a rántott levest, székelykáposztát, gulyást és mákos tésztát, főzeléket. Ezek sem egészségesek, de megfelelően variálva, friss alapanyagokból, korszerű konyhai eljárásokkal még mindig jobb mint a fent említett egysíkú kaják.
Aztán ha már ilyen nagyon reformkodnak, mesélje el nekem valaki mióta egészséges leves után tejbegrízt enni ebédre? Mert két hete egyik nap az volt, nem is ette meg egyik gyerekem se. Uzsonnára pedig valami édes (kiírás szerint gyümölcsös) túrókrém volt a zsemlébe kenve. Nem volt finom, azt se ették meg.

2013.03.08.

Akkor most a jegyzeteimből szemezgetek és ha Maja elég sokáig alszik akkor talán a végére is érek.

Ádámnak kiesett a harmadik foga. Ez azért érdemel említést mert nem egészen természetes módon történt. Már mozgott de érzésem szerint lett volna még pár hete. A fiúk birkóztak és egyszer csak Ádám visítozni kezdett:
- A fogaaaaaaaaaaam! - és már ömlött is a vére.
Én elvittem ápolni, közben apa és Miki megkeresték a hiányzó darabot a szőnyegen. Kezelés közben vettem észre, hogy egy kis darab bent maradt. Nem akartam Ádámot tovább riogatni a felfedezésemmel, így is nagyon nehezen nyugodott meg. Feltételezem a sok vértől ijedt meg és minden bizonnyal fájt is. Szóval úgy gondoltam, legfontosabb, hogy megnyugodjon aztán, hogy a vértől megtisztítsam és lássam végre mi történt. Aztán ahogy megszemléltük a kiesett darabot teljesen egyértelmű lett, hogy hiányzik belőle.
Az első gondolatom az volt, hogy ez tejfog és tutira kiesik magától ha előbb nem majd az új fog kinyomja. Aztán nagyon örültem volna némi fogászati ismeretnek, mert mi van ha mégis ki kell szedni. Nagyon mélyen maradt bent a darab, gyűlölök fogorvoshoz járni (van aki szeret?) és futkosott a hideg a hátamon, hogy egy ilyen kínzásnak ígérkező dolognak tegyem ki a gyereket. Mégis csak egy tejfog amibe kódolva van az elengedés és kiesés. Már este volt, én pedig nem vagyok egy pánikolós, ügyeletre rohangálós paramami, úgy döntöttem alszunk rá egyet. Másnap nem hagyott nyugodni a dolog és felhívtam a fogorvost. Ő azt mondta ami az én első gondolatom is volt, majd kinyomja az új fog. Most kissé kalózos gyermekem mosolya az alsó két új foga sem nőtt, még ki teljesen a felsőnek pedig valahogy nem akaródzik sietni.
Logopédián pedig most tartanak a cs betűnél amihez nagy szüksége lenne a felső fogaira. De Ádám igazi küzdő típus a s betűt alsó fogak nélkül sikerült megtanulnia, persze tökéletes ez is akkor lesz ha teljesen kinőnek a fogai.

Ádám két hete azzal állt elém, hogy ő meg akarja tanulni az órát. Mivel a számok világa neki igen nagy kihívás ezért kaptam az alkalmon. Már többször kifejtettem milyen hülyeségnek tartom azt, hogy a mumus feladatokkal nyüstöljük a gyereket pedig ha arra koncentrálunk ami érdekli előbb utóbb maga jön rá, hogy mumust is muszáj megtanulni legalább annyira, hogy a számára fontos célt elérje.
Neill mesélt egy tanítványáról aki nem volt hajlandó megtanulni olvasni viszont imádott motort szerelni. Aztán felfedezte a motoros újságokat és a témához tartozó könyveket. Önként jelentkezett olvasás órákra és pár hónap alatt meg is tanulta. Az iskola után kiváló szerelő lett de továbbra is csak a motorokkal kapcsolatos dolgokat volt hajlandó elolvasni.
Tehát ebből azt akartam kihozni, hogy úgy gondoltam ha Ádámot érdekli az óra az pont megfelelő belépő a számok világába. Tervet dolgoztunk ki ketten. Először megtanulja az órához tartozó számokat, aztán az órákat és a perceket és ha már biztonságosan le tudja olvasni akkor kap egy igazi karórát amit a suliba is magával vihet.
Készítettem neki egy papír órát most minden nap számolgatunk rajta. Mert elszámol ő 8-ig 10-ig de a számokat képileg nem ismeri, tehát ez az első feladat.

Már meséltem, hogy a fejlődős központba sokféle gyerek jár. Múltkor kifogtam egy teljesítmény orientált anyukát. Az ajtóban figyeltem fel rájuk, azzal jöttek be, hogy anyu kiborulva morog, mert Ödönke2 összekoszolta az ő Ödönkéje kabátját és ő most legszívesebben összecsomagolva elküldené Ödönke2 anyukájának mosásra. Nagyon piszkálta a fantáziám, hogy nézhet ki az a kabát ami ennyire sáros, talán iszap birkóztak? Maja terelgetése közben igyekeztem nem túl feltűnően odasandítani (az evolúció ajándéka a perifériális látás). A kabáton két Maja tenyérnyi foltot láttam. Egy most népszerű sídzseki volt (a fiúknak is van nagyon szeretem) igaz az ujján fehér csíkkal de a sár ha megszárad ruhakefével pillanatok alatt eltávolítható egy ilyen felületről (kipróbáltam). A következő negyed órában Ödönke nekiállt megírni a háziját amit anyu vagy ötször kiradírozott és újra íratott a gyerekkel, folyamatosan a nem sikerült betűket dörgölte az orra alá és, hogy túl nagy helyet hagy ki két szó között. De azt nem mutatta meg neki ha oda teszi az ujját és kiméri a távolságot akkor pont jó lesz. Nekünk még 3-4-es korunkba is azt mondták "tedd oda az ujjad a margóhoz és onnan kezd az új bekezdést". Nem értem hogy lehet elvárni egy elsőstől, hogy csak úgy elsőre jó legyen a szemmértéke? Azért van a gyereknek ujja, hogy használja, ha már nincs szüksége rá magától elhagyja, és ha mégsem akkor mi van? Nem fúj többet a szél?
Komolyan mondom sajnáltam szegény kölköt, az anyja tíz másodpercenként talált valamit amit nem jól csinált. Még azért is számon kérte, hogy miért nem ivott egész nap. Tudom fontos a folyadék bevitel de a gyerek nem hülye ha szomjas iszik. És ha ilyen mértékű letorkolásban van része folyamatosan, lehet csakazértisből nem iszik.
Ödönkével ott volt a nővére vele anyu valamivel kedvesebben beszélt.

Szerdán a teljes fészekaljjal mentünk fejlődni, a fiúk még betegszabin voltak itthon, Maja ugye alapállásban van itthon a mamámnak pedig randija volt a szemorvosával a szokásos kontroll miatt. Egészen sokáig jobban sikerült mint vártam aztán az első óra végére Maja megzuhant. Elkéretőztünk a második óráról és hazajöttünk. A fiúk után ugyanis most Maja köhög. De napok óta semmi komoly tünetet nem produkál csak néha köhög, folyik az orra és olyan furán, lázasan csillog a szeme. De láza nincs. Naponta többször is mértük és a 37,2 volt a legtöbb amit sikerült elérnünk. Szóval reggel még nem voltam benne biztos, hogy megyünk de Maja egész délelőtt remekül volt. Szeretek nagycsaládos lenni de az a helyzet mikor a gyerekek szükségleteit kell rangsorolni mindig kikészít. Nekem mind fontos de nem tudok egyszerre két helyen lenni.

2013.03.06./2.

Képgaléria

Várom a tavaszt
(a szokásos piros háromszöges babatáblánkat lecseréltem a következőre: "Felejtsd el a kutyát ... Óvakodj a gyerekektől!". Már régóta akartam valami vicces feliratot az ajtóra, sokáig a "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" volt a favoritom aztán valahol rábukkantunk erre. :-D)


Kölcsön vettem! (Ádám pizsi fölsője és Miki pizsi alsója, hogy igazságos legyen)

Betegszoba   Az utóbbi hetekben Ádám többször is kint aludt, hogy a folyamatos köhögésével ne ébressze fel a többit. Miki alig várta, hogy ő is beteg legyen és kint alhasson. Aznap mindketten köhögtek.

Mikinek hagyta, hogy fölhúzza a zokniját, előlem visítva menekült, pedig nem voltak benne szögek.

Aztán egyedül fölhúzta a nadrágját is

Sétálni indultam

Szerintetek hasonlítanak?

Az oviban készültek kicsi kiszebábok, otthoni égetésre. Mi szorgalmas család vagyunk, szombaton messzi mamához akartunk menni és ott terveztük elégetni de a betegséget nem akartuk magunkkal cipelni. Vasárnap kimentünk Malomvölgybe, ott megcsináltuk a házi feladatot. Úgy reméltem a félig tél miatt nem lesznek arra emberek, levegőre pedig a betegnek is szüksége van. Ráadásul az utóbbi hetekben vagy esett vagy nyakig érő sár volt, így a kültéri programok korlátozottak voltak. Nem jött be, a jó idő miatt igazi tömeg volt. Azért igyekeztünk távol maradni mindenkitől a gyerekek pedig egész úton nem köhögtek.

Alágyújtás


Ég a tél!

Bevégeztetett

Ügyességi játék

Másik nézőpontból: a fiúk folyamatosan rázták
 
Hinta
A séta során láttunk még virágokat, rengeteg hunyor és kankalin volt. Maja kedvencei pedig a kacsák lettek. El volt bűvölve tőlük.

2013.03.06.

Már megint hol is kezdjem? Mert jegyzetelek ám, hogyha végre ideérek tudjam mit is akartam írni. Sajnos így is sok elveszik útközben pedig főzés közben vagy úton az ovi felé komplett, jó mondatokkal megírt sztorik jutnak eszembe de akkor nincs nálam semmi amire rögzíthetném. És fizikai akadályok is vannak, pl. egy két éves kezét szorongatva a másik kettőt szemmel tartva és terelőkutyaként irányítva (járda szélén állj meeeeg!) az írás nem kivitelezhető.
Aztán vannak a kényelmi tényezők. Akkor szeretek ideülni ha csönd van körülöttem, mondjuk mindenki alszik de addigra gyakran már én is inkább az alvást választom. Valamint az is van, hogy mostanában azt várom, hogy ez még lemegy és utána visszatér minden a régi kerékvágásba de azt a kerékvágást valahogy időtlen idők óta nem találjuk, mert mindig jön valami. Pedig most már nagyon szeretnék egy csendes délelőttöt Majával kettesben.

Múlt héten a mamám betegszabit vett ki, hétfőn és szerdán Maja is jött velünk fejlődni. Ezért valamivel több szervezést igényelt a program. Elbattyogtunk az oviba Ádámért, majd a fejlődős központba. Direkt korábban indultam, mert Majával lassabban haladunk és semmi kedvem nem volt megint fénysebességgel fölcipelni a lányt, hogy aztán a pulzusom órák múlva álljon vissza normál üzemmódba. A késés miatt sem aggódtam mert hetek óta az elvileg délben kezdődő óra negyed egy után kezdődik. Ugyanis az épületben működő oviból a csoportba tartozó gyerekeket csak akkor engedik el. Mi külsősök pedig délben ott várunk teljes létszámban.
Szóval úgy gondoltam ha öt percet késünk az sem lesz gond. Na de csoda történt és 12.08-kor amikor beestünk az ajtón a portás néni azzal fogadott, hogy a csoport már bement. Szinte percre pontosan ez történt szerdán is.
Amíg Ádám fejlődik Maja birtokba veszi a játszósarkot, engem leültet építő kockázni majd rögtön más tevékenység után néz és folyamatosan anázik. Van egy tábla amire rajzolni lehetne de pont olyan mintha valaki szappannal mosta volna le, így élvezeti értéke nincs. Cserébe van mellette jó nagy falfelület amin ha halványan is de látszik az írás. Viszont a falat nem szabad összefirkálni, ez minden alkalommal percekre leköt mindkettőnket. Frankó program, próbáljátok ki.
Mire Ádám végez én már csak azt várom, hogy kimehessek az épületből. Hétfőn szerencsém volt Maját délelőtt le tudtam tenni aludni így jól bírta a megpróbáltatást de szerdán ez nem sikerült és a lány rendesen kiborult az órák végére. Hazaszáguldottunk Maját bedugtam az ágyába, Ádám önként vállalta*, hogy vigyáz rá, én pedig elrobogtam az oviba Mikiért.

Kedden Ádám tanítónénijével találkoztam. Összeszedtem minden vizsgálati papírunkat, hetek óta írtam egy listát az egyéb hasfájásaimról és a tanárnő nyakába zúdítottam mint egy igazi helikopterszülő**. Azt kaptam amit vártam a gyerekem jó helyre kerül.

Csütörtökre köhögni kezdtek de aznap volt a kiszebáb égetés. Még nem volt nagy a baj, némi köptetővel elengedtem őket és ebéd után értük mentem.

Pénteken orvost látogattunk, Miki pont akkor volt a legrosszabbul, levegővétel helyett köhögött. Legalább a diagnózis is pontos lett valami köhögős nyavaját szedtünk össze megint. Péntek óta itthon vannak, bár vasárnap óta csak ritkán köhögnek és ezt leszámítva remekül érzik magukat, lógnak a csilláron, egymáson és az idegeimen. Holnap végre mehetnek oviba.
Assssszem most nem leszek bezzeganya (megint) de elmondani nem tudom mennnnnnyire elegem van abból, hogy folyamatosan egymást nyúzzák. Most nem sarkítok (pedig szoktam) kaptak tegnap előtt apa gyűjteményéből modellautókat Ádámnak folyamatosan az kell ami Mikinél van, koslat utána és vinnyog az autóért ha végre tíz perc szenvedés után sikerül őket rábeszélnem valamiféle alkura két perc múlva már újabb autó kell és kezdődik minden elölről. Ma reggel fél 7-kor a harmadik menet után megfenyegettem őket, ha még egyszer veszekednek kidobom az összes autót. Most találtak más veszekedni valót épp egy szatyor a vágy tárgya pedig vagy öt heverészik a földön. Igazából nem is lenne szabad itt ücsörögnöm de mivel remekül veszekednek nélkülem is kivontam magam a forgalomból. Ma szerencsére nem kell főznöm, viszont három gyerekkel mehetek fejlődni. Szóval most sztrájkolok.

* Nagyon szeret itthon lenni egyedül. Nem igazán vagyok nyugodt ilyenkor de végül is már hét éves és az elengedést, bizalmat is el kezdeni valahol. Ádám eddig megbízhatónak bizonyult.

** Igazából az a helikopter szülő aki az egyetemre és az első munkanapjára is elkíséri szeme fényét vagy épp a háta mögött állásinterjúra megy helyette, fizetés emelést sürget a főnökénél. Amerikába ez komoly jelenség, az egyetemek már külön szülői kurzusokat indítanak "hogyan engedjük el gyerekünket" témában szülői értekezletnek álcázva. Talán én azért itt még nem tartok és Ádám tényleg nem átlagos gyermek, ezt mindenképp szerettem volna előre jelezni. Úgy gondolom ez a mi esetünkben indokolt. Azt azért ígérem az egyetemre már nem fogom elkísérni és állásinterjúra se megyek helyette.

Most megyek megnézem mi maradt a gyerekszobából.