Sok az elmaradásom csak úgy összekaparom ahogy sikerül.
A múlt hétfői tócsázás után a gumicsizmáknak csütörtökre sikerült kiszáradni.
Maja már fuldoklás nélkül tud inni pohárból és egyre ritkábban önti a nyakába. Menni fog ez!
Mutattam képet a szobaszétszedősdiről ezt két napig művelték, akkor apa lecsavarozta az ágyrácsot. Ha eddig még nem lett volna egyértelmű a fiaim élénk, kíváncsi, ügyes gyerekek. Mindent szétszednek. Amit nem lehet azt is. Szóval egy ágyneműtartó nekik igazi kincses bánya. Abból a szempontból kifejezetten örülök neki, hogy amíg egy ilyen akción dolgoznak, EGYÜTT dolgoznak veszekedés nélkül, ez nálunk ritka alkalom. Talán nem látványos de közben együttműködést gyakorolnak és főleg csöndben vannak. Később pedig összepakolnak amikor szólok. Oké az már nem megy olyan nagy egyetértésben de sikerülni szokott. Az is igaz, hogy a rend utána nem ugyanaz mint előtte de ha láttad a képeket talán megérted, hogy nekem pont elég ha a ruha visszakerül a szekrénybe (mikor az akasztósba már derékig áll mindenféle ruhadarab, rendet rakok) a matrac a helyére, az ágynemű az ágyra. Ez nem kaszárnya (még) és nem kell mindennek elvágólag állni (még).
A kisbútort mély fájdalommal de visszahelyeztük az ágynemű tartóba. Kicsi a lakás és nem találok neki állandó helyet, semmi kedvem naponta többször lakberendőzsdit játszani, hogy elférjünk. A nagyobb gond pedig, hogy szétszedik és a darabjaival szaladgálnak. Ádám összerakta még alig engedte el, Miki már tekerte ki a széklábat, Ádám vinnyogott, huzakodás, veszekedés. Nem kösz ebből nem kérek. Pont eleget veszekednek alapból is.
Miki répát kunyizott, rögtön Ádámnak is kért egy darabot. Később a krumpliért is sorba állt természetesen Ádám adagját is elkérte. Beszaladt vele a szobába:
- Ádá ne kéed kumpi? - a hangsúlyban benne volt, hogy a nem válasszal lenne elégedett de Ádám kérte a krumplit.
Fülészeten jártunk Ádámmal pénteken (3 havonta járnunk kell az allergiája miatt). Ez a látogatás sosem zökkenőmentes. Már az időpontkérésnél nekem kellett volna megmondanom, milyen vizsgálatra megyek. Mitomén? Visszarendelés. Mért nekem kell ilyesmit tudni. Ráadásul meggyőződésem, hogy semmi nem változik attól, hogy 3 havonta a dokinéni megnézi a gyerek fejét belülről (minden lyukon bekukucskál amit talál a gyereken). Na mindegy végig mentünk minden vizsgálaton, megnézte az összes manduláját, az orrába a száján át nyúlt föl, Ádám pedig egy mukk nélkül tűrte, még csak oda sem kapott. Dokinéni előtte elmondta mi fog történni, nekem kellett lefogni a kezét (nem volt rá szükség), ő pedig gyors volt és határozott. Tényleg csak pár másodperc volt de szörnyű látvány volt, majdnem bokán rúgtam. Bocs csak az ösztönös anyatigris, még akkor is ha tudom, hogy muszáj volt. A lényeg, most írásba adta, hogy a mandulát nem kell piszkálni, a gyerek állapotához képest megfelelőek a műtét teljesen felesleges. Ennek örülök, valahogy nagyon nincs kedvem egy mandulaműtéthez. Ádám pedig a bátor viselkedésért a pékségben választott magának egy kakaós csigát. Elfogyasztása után nem is fájt már a vizsgálat helye.
A várakozás alatt meggyőződtem, hogy az én gyerekeim egészen jól viselkednek. Egy hároméves forma kölök volt a műsor vagy a lovát csapkodta a székhez vagy a földön fetrengve visított. Számomra rejtélyes okból magukkal hozták a nagyit és a nagytesót akik egy széken ülve békésen lefoglalták egymást. Az én szemszögemből ha van egy plusz felnőtt akkor teljesen fölösleges a nem beteg gyereket is elhurcolni. Szerintem a meseolvasás a nagyinak pont olyan jól ment volna a fotelba is otthon. De lehet bennem van a hiba és másoknak különleges program egy orvoslátogatás.
Múlt héten a fiúkkal verset tanultunk apák napjára. Nagyon aranyos mutogatósat találtam, az ilyesmit szeretik. A ráfordított idő tekintetében egész jól sikerült. És apa örült neki.
Maja segített szennyes ruhát szortírozni, egészen pontosan kiszedte a kedvenc ruháját és azzal szaladgált a nappaliban. És valahányszor sikerült elkoboznom, újra és újra kiszedte a szennyesből. Picit később indulni készültünk ő ismét a szennyesből kitúrt darabbal megjelent és határozottan elém állt, felém nyújtotta, csak azzal tudtam a görbülő száját mosolyra állítani, hogy egy másik szépséges rózsaszín, virágos darabot meglobogtattam. Szereti a szép ruhákat. A fiúk is ennyi idősen kezdtek kötődni a ruháikhoz.
Ádámmal fejlesztő játékokat kéne játszanom. Igazából már november óta. Kaptam ötleteket, nem igényel semmi extra eszközt, tudást. De azzal kezdődik, hogy játékként adjuk elő. Assssszem itt van a kutya elásva. Ez nekem feladat és ha nekem feladat, hogy tudnám a gyereknek játékként átadni? Az is igaz, hogy sok feladat évek óta jelen van életünkben, szortírozós (különböző formák, színek csoportosítása): kezébe nyomom az evőeszközös kosarat: - Légy szíves pakold be a fiókba. - és megcsinálja hibátlanul. Feladat sor: menj oda, fogd meg, hozd ide: - Menj vissza és csukd le a WC-t, moss kezet. - ez ritkán sikerül, - Addig nincs fagyi amíg a szandid nincs a helyén. - rögtön tudja melyik szandi és hol a helye. Azért majd igyekszem "fejleszteni" a gyereket, októberben megint iskolaérettségi vizsgálat.
Szombaton egy bátor szomszéd kicsivel 7 után köszörülni (vagy flex?) kezdett. Aztán még kalapált is! Nem félreérteni én akkor már több mint 2 órája ébren voltam, igazán nem zavart. Sőt örültem, hogy valaki más zajong, nagyjából egy órát zörgött, gondolom nem akart később gutaütést kapni a melegben. Közben a fiaim is megreggeliztek és élni kezdtek. Sikerült lefoglalniuk egymást nem szaladgáltak, nem szedték szét a szobát, még csak nem is veszekedtek, tűzoltóst játszottak a földön ülve tologatták az autókat és szirénáztak, nagyon tudnak hangutánozni. A sodót kevertem, melegítjük, nem forraljuk amíg besűrűsödik, tehát ha világvége közeleg akkor sem mozdulhatok mellőle. Közben Maja szokás szerint a lábam alatt vergődött a szomszéd pedig veri a falat. Első gondolatom az volt, hogy most fölmegyek és a fejére borítom a félkész sodót. Aztán jobb ötletem támadt, nagyobb büntetés neki ha hagyom a fiúkat tovább játszani. Fiúk, ketten vannak, szeretnek tűzoltósat/rendőröset/mentőautósat játszani, szirénáznak is hozzá. Ha ez délelőtt fél 10-kor nem tetszik (minden ablak nyitva van) akkor nagyon sajnálom. A szirénázásért nem fogok rájuk szólni, semmi értelme 10 másodperc után újra belemelegszik és nem fog figyelni a hangerőre.
Nagy áldás a telefon, mindenféle kihagyhatatlan ajánlattal megtalálnak. Az egészség, szépség, masszázs napok tömkelegére kaptam már meghívást, most új dologgal leptek meg: főzőshow! Így, ezekkel a szavakkal. Forradalmian új receptekkel, forradalmian új módszerekkel, sztár szakáccsal, kóstolással. Megmondom őszintén tényleg felkeltette az érdeklődésem, még akkor is ha tudom, hogy a végén illet volna megvenni a 3 edényből álló készletet 5.000.000ft-ért. De gyerekmegőrzést ők sem vállalnak ahogy a többiek sem. Szóval erről is lemaradtam, majd feldolgozom valahogy.
