Igen még mindig. Olyan sok dolog történt velünk pár nap alatt, hogy időbe telik a feldolgozás is.
Egy pakli magyar kártyát vittünk annak reményében, hogy elfoglalja a fiúkat a vonaton. Igazából minden úgy történt ahogy számítottam rá, Ádámmal akár egész úton játszhattunk volna de Miki az a sajtkukac akit emberfeletti teljesítmény ülős játékkal lefoglalni. A kártyának baromira örült, főleg, hogy ő is játszhat. A színre szín lényegét értette olyan apróságokon akadtunk el, hogy a fölös lapokat hova gyűjtse és, hogy a kísérőt a saját paklijából válassza. A piroskázásnál minden lapot be akart gyűjteni és mindig ő akart lapot lerakni, azt csak csöndben teszem, hozzá hogy alulra pakolt és felülről húzott (fordítva kellett volna). Namármost engem ezek nem zavarnak, még mindig nem vagyok maximalista (minden bizonnyal már nem is leszek) pont elég lenne ha a szabályok tömkelegéből legalább kivárná amíg sorra kerül. Ádám viszont nem ennyire toleráns, ő sértésnek veszi Miki lelkes igyekezetét. Azért kb 10 percig sikerült játékot imitálnunk, Miki akkor végleg elunta, Ádám rácsapott a teljes paklira és boldogan pakolászta egyedül a lapokat. Mikit megpróbáltam meseolvasással lefoglalni 2 percig teljes siker volt.
A hazafelé útra is asztal melletti helyett kértem de a kupék miatt ennek nem volt jelentősége, azon a pici asztalon akkor sem tudtunk volna játszani ha mi ülünk mellette.
Láttunk valódi pesti motoros rendőröket munka közben. És láttam egy Hummert. Jól van na eddig még csak tévébe láttam, élőben is hatalmas.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése