2012.05.10.

Megvagyunk ám még! Mentegetőzés helyett az igazság: nem volt kedvem írni.

Szombat reggel kivételesen csoda történt, Miki csak 6-kor bújt elő, elment pisilni majd visszavonult. Maja csak akkor ébredt. Nem sokkal később Ádám is fölébredt de az egész csapat csöndben játszott a szobába még fél órát. Én közben félkómában heverésztem az ágyon. Már egészen kezdtem elbízni magam, lám, ember lesz belőlük, korán keltek mégsem szedték szét a lakást, mikor megláttam Mikinél fél zacskó kekszet. Fogalmam sincs mikor csempészte be a szobába de a három keksz majszoló gyerek látványa megmagyarázta a csendet.
A hétvégém fennmaradó része igen embert próbálóra sikerült, el is kezdtem félni a küszöbön dörömbölő nyári szünettől.

Anyák napja is hétvégén volt. A mi ovinkban nincs szervezett ünneplés, szerencsére. A gyerekek azért készülnek igazából vasárnap kellett volna odaadniuk de pénteken akarták. Kaptam egy bekeretezett képet, és apa segítségével verset mondtak. Örültem ennek a megoldásnak, olyan jó volt, hogy CSAK ők és CSAK nekem mondják. Egy hivatalos ünnepségen olyan ömlesztett az egész.

Vasárnap sütöttem egy kalácsot, délután összeszedtem a fészekaljat és megleptük a dédimamát. A fiúk neki is verset mondtak, aztán megették az ajándék kalácsot, na jó a dédinek is hagytak.

Maja már nagyon ügyesen közlekedik szandiban. Játszón is voltunk. Ez a műsor eddig sem volt sima és erős a gyanúm, hogy még sokáig nem is lesz. Megszálljuk a játszót, a fiúk szétborogatják a homokozót, majd elrohannak, csúszdázni, hintázni, mászókázni vagy csak szimplán szaladni, Maja még mindig az első három lépésnél tart mert közben egyesével vizsgálja a kavicsokat. Én közben felmérem a terepet van-e rajtunk kívül más is, ha van mekkora, mennyire kell figyelni nehogy a fiúk elsodorjanak valakit. Az első roham után kis nyugi következik, Maja is eljut a fűig vagy akár a homokozóig. Miki hintázni akar, Ádám új tudományát mutatja. Szerencsére Ádám beéri azzal ha nézem, nézni viszonylag messziről is tudok. Miki nem érti, hogy nem tudom hintáztatni mert Maja nem akar hintázni, ő menni szeret és nem hagyhatom ott. A mi játszóterünkön a természet az úr, a fű alatt egyenetlen a talaj amin az én kis tanuló vezetőm csetlik-botlik, vannak csalános területek, füvet nyírni két havonta szoktak, valamint a játszón tilos dohányozni de ez sokakat nem tart vissza, Maja pedig imád csikket szedni, ha beül homokozni akkor pedig szereti a lapátból a fejére szórni. Szóval jobb ha hatótávolságon belül vagyok és ez hintáztatás közben nem megy, Miki nagy bánatára.

A végére a friss esemény, ma kirándulni voltak a fiúk. Elvonatoztak Bükkösdre egy Öko parkba, volt lovaskocsizás, szegény hátrányos helyzetű városi gyerekek házi állatokat néztek, Ádám azt mondta még lovon is ült. Jól érezték magukat.
Miki már tegnap mondta, hogy nem akar menni, aztán reggel is mondta végül az állomáson zokogni kezdett. Apa és az óvónéni megvigasztalta, akkor kibökte, hogy nem akar fölülni a lóra. Megnyugtatták, hogy akkor ő nem fog fölülni. Aztán a döcögős kezdet után minden simán ment, jól érezte magát, lóra nem ült és hatalmas mosollyal szállt le a vonatról. Azt mondta máskor is megy kirándulni és máskor is csinál előtte cirkuszt. Éljen.