Dobpergés ... a tömeg lélegzetviszafolytva figyel ... éééééés: Miki egy nyösszenés nélkül hagyta, hogy levágjam a haját! Sőt ő maga kérte, a vágást. Csak 3 éve vártam ezt (élete első évében nem igényelt a frizurája karbantartást).
Aztán van ám még nagy hírem! Miki benne van a mai Dunántúli Naplóban. Egy fotós is a szökőkutaknál volt szombaton és elkapta a fiam. Ez igen nagy tett, mert Mikiről nem könnyű pillanatképet csinálni.
Maja ma negyed 3-kor(!) nyafogott. Mikor meghallottam helyben úgy döntöttem, hogy a következő 2-3 évben nem viszem ki a lakásból. Aztán mire fölültem csend lett és ez kitartott, egészen elképesztő módon 6-ig. Micsoda dőzsölés a sok 5-kor kezdődő nap után! A szobafogság persze csak az oviba indulásig tartott, hisz mégse maradhat itthon egyedül.
Majának nagyon tetszik a fotel, a napja nagy részét ott töltötte. Lemászni még nem tud, ezért rendszeresen meg kell menteni.
Régebben már írtam, a nyusziról aki az ovi felé az egyik ház udvarában él. Vagyis élt. Mert a nyúl a téli szünet után eltűnt. Valószínűleg nem a karácsonyi asztalon végezte, hanem csak szimplán lejárt az ideje. Ősszel fedeztem fel egy fura dudort a nyakán, lehet csak a téli háj de már ki tudja. A fiúk azóta is minden héten legalább egyszer (de inkább többször) nézik a szokott helyen, keresik.
Nyuszival 2009 őszén ismerkedtünk meg, amikor Ádám az ovit kezdte. Ő már akkor kifejlett példány volt, szerintem még az előző évi húsvéti ajándék. Nincs nyulakkal tapasztalatom, ez egy igen kedves jószág volt, látszott, hogy szokva van a gyerekekhez. A fiúknak is mindig örült, oda szaladt hozzájuk a kerítéshez ha meglátta őket. Egyszer még azt is láttam, hogy fejvesztve rohant föl a lépcsőn mert meghallotta, hogy zörög a zár és várta a gazdáját.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése