2013.06.15.

Szerdán a Katica tanyán voltunk. Ha megnézed a honlapjukat és elolvasod a magunkról részt az bizony mind igaz, régen tapasztaltam ilyet. Most jön az a rész amikor áradoznom kéne mennyire fantasztikus volt. De ez az érzés valahogy nem kapott el ezért megpróbálom objektíven mert igenis nagyon sok dolog tetszett és a fiúk nagyon élvezték.
Az utazás odafelé egy pihenővel röpke két órát vett igénybe. Képzelj egy busznyi besózott gyereket "ott vagyunk már?", "mikoj éjünk oda?" kérdések átlagosan 10 másodpercenként, nekem rögtön szorozva kettővel*. A tanya bejáratához olyan jó kis mézes madzagos úton lehet eljutni, hogy közben a buszról a gyerek kiszúrja a gokartot és teljes testsúlyoddal nehezkedsz rá nehogy ablakon keresztül ugorjon ki a mozgó buszból. Csoportként érkeztünk így kis időt vett igénybe amíg bebocsájtást nyertünk, szóval újabb 5 perc "én autózni akajok máj" hiszti a küszöbön. Igazi megváltás volt amikor beengedtek, majd a tömeg besodort a csúszdaterembe de az én fiaimat ez sem tántorította el, szóval kerestünk egy kijáratot és végre meglett a gokart. A következő 1-1,5 órát itt töltöttük, én már baromira untam a pálya szélén ácsorgást és Mikit biztatni valami közeli más játékra (a legtöbb járműre kicsi volt és nehezen irányította), Ádám úgy tűnt ezzel az izével a seggén jön haza. Aztán szerencsére pisilnia kellett. Utána megint bekeveredtünk a csúszdákhoz de ezúttal a szemük továbbította az agyba a képet és maradtunk. Amíg ők csúszkáltak nekem volt időm kicsit szemlélődni. Hát kérem én hasonlót még csak az amerikai filmekben láttam, minden a gyerekek szemszögéből van kialakítva, minden kipárnázva, lekerekítve, rögzítve, mindennek van 150 centi alatti változata, ahol kézmosási lehetőség van ott rögtön két mosdót találsz egy normál és egy gyerek magasságban. Itt SZABAD ismétlem SZABAD állatokat etetni, igaz csak a helyben letépett fűvel de akkor is szabad, szabad őket megsimogatni, szelídek, szokva vannak a nyüzsihez. Teljesen ésszerű dolgokat kértek, mert bejutás előtt rövid (tényleg rövid) biztonsági oktatást kaptunk. Szóval emberi kaját az állatoknak nem szabad adni és aki állatot etet (fűvel) az utána azonnal mosson kezet (mosdó lépten nyomon található nem kell mindig visszacaplatni a főépületbe), az állatokhoz ne másszunk be, a játékokat rendeltetés szerűen használjuk, vigyázunk egymásra és főleg maradjunk a csemeténk mellett. Assssszem ezek igazán olyan dolgok amikre mindig törekszel akárhol vagy. Ja és létezik játszótér 3 év alattiaknak is. Azért mégis örültem, hogy Maja itthon maradt mert ő biztos gokartozni akart volna vagy a felnőtt csúszdán csúszni.
Volt egy igazi felnőtt csúszda 150 centi felettieknek, Ádámot csúszás előtt elkapta a bizti néni, én kiabáltam meg kapálóztam a csúszda végéből de képzelj el egy NAGY pajta épület szerűséget ahol egy emelet magasból indul a csúszda 8-10-en csúszhatnak egyszerre és aki ott van mind sikít, visít, ordít (mert itt ezt is lehet sőt kötelező), szóval erőlködésem hiába való volt. Tehát a néni leparancsolta, ekkor osont oda Miki, és a világ legtermészetesebb módján lecsúszott. Pont elkaptam az arcát amikor leért, öööö, izé, kicsit nikotinos lett a gatyája, nem is kellett mondanom, többet a közelébe se ment. Nem sokkal később Ádám is kijátszotta a bizti nénit és ő is lecsúszott, neki tetszett a buli ezért őt elkaptam és megkértem, hogy többet ne tegye.
A csúszda terembe játszótér is van, rögtön kettő egy a 150 centi felettieknek, alattiak csak szülővel használhatják. Az én fiaim ezt szúrták ki. Az egész terület jól ki van táblázva, így lehet tájékozódni ki hol számít kicsinek. A bibi ott volt, hogy a felnőtt játszóra (ez a neve ne röhögj) két létrán lehetett feljutni és csak az egyiken volt tábla. Szóval én nyugodtan engedtem fel őket a másikon. Gond nélkül le is jöttek egyszer aztán visszamentek csúszdázni. A következő alkalommal Mikit elkapta a létrán a bizti néni. Miki nem akart lejönni én nem akartam felmenni (bocs de a mászóka sosem volt kedvencem) de mikor Miki eltűnt a létra tetején utána kellett mennem, szóval cipő le (csak zokniban használható) és mászás. Fölérve egyáltalán nem értettem mi a manónak kellek én ide. Egyrészt a fiaim jó mászók, a másik pedig az, hogy az én szemszögemből már-már túlságosan is biztonságos volt a hely. Ahol le lehet esni max 50 centi "zuhanás" után párnázott padlóra érkezik, ezen kívül az egyetlen veszélyforrás az, hogy a labirintus szerű rendszerben ketten frontálisan ütköznek. Ez feltétezem a gyerek részen is megtörténik. Amíg ők másztak én az ablakból vágyakozva néztem a lovagvárat, sajnos hiába próbáltam az agyuk ismét nem fogadta a képet. Csak azzal tudtam őket lecsalni, hogy Mikinek beígértem egy közös csúszást a csúszdán. A csúszda sem a kedvencem, kétszer lecsúsztam és föllázadtam. Viszont utána végre rá tudtam őket beszélni a lovagvárra. Sajnos azt már csak futtában lestük meg mert sietni kellett a buszra. Van még egy klassz tó, szuper játékokkal, ezt már csak a buszról bámulhattam, lehet lovagolni, be lehet kapcsolódni az állat etetésbe (amikor a gondozók etetik őket) a fejésbe. Utóbbi két programara esélyünk se volt, nem abban az időben volt amikor ott jártunk.
Talán ez volt az egészben a legrosszabb, összesen 4 órát tölthetünk a parkba (szerény számításaim szerint 3 nap kell arra, hogy mindent lássunk és akkor még nem is játszottunk vele kifulladásig) és ezért utaztunk összesen 3,5 órát. Ez az arány nem tetszik, ebben a formában nem érte meg.
Hazafelé a busz lassanként elcsöndesedett minden irányban alvó gyerek, kivéve az enyémek. Jól meg is lepődtem mikor Ádám egyszer csak durmolni kezdett mellettem. Miki is küzdött az ölemben de Büdikutya nem volt ott így alvás sem volt.
Összegzésként ez egy gyerekparadicsom ha csendes pihenésre vágysz messzire kerüld el a gyerekzsivaj itt alapszolgáltatás. Én mivel nem igazán vagyok célközönség (mindig is bírtam a fa alatt döglős nyaralást) hátralévő életemben boldog leszek Katica tanya nélkül is. A fiaim a csúszda és a gokartpálya között szaladgálva napokig ellenének.Ugyanakkor legalább ilyen jól érezték magukat a mama kertjében a medencében tavaly meg azelőtt és tegnap is. Szóval előfordulhat, hogy egyszer talán még elmegyünk ha kicsit nagyobbak lesznek és nem kell folyamatosan őriznem őket. Mert az ellen semmi kifogásom, hogy ők csúsznak vagy gokartoznak orrvérzésig én pedig ücsörgök a kandalló párkányán (gyönyörű kandallójuk van) és olvasgatok.

*Elvileg csak Ádámot vihettem volna de én előre szóltam, hogy csak akkor tudok menni ha Mikit is vihetem, mert már nincs ovi és nem tudom hova rakni. Az volt a megállapodás, hogy jöhet de a belépőjét ki kell fizetnem. Végül is nem kellett, szóval potyázott a gyermek. Eleinte kicsit rosszul éreztem magam miatta mert senki nem hozott testvért. Aztán megérkeztek a kísérő tanárok (a fejlődős suli szervezte a kirándulást) és az egyik hozta a saját gyerekét. Egy másik fejlődős gyerekkel pedig két felnőtt jött. Pedig azt is igen nyomatékosan elmondták, hogy egy gyerekkel csak egy felnőtt jöhet és tényleg nem értem a nagyinak mért volt olyan fontos velünk jönni. Szóval akkor már nem éreztem magam annyira rosszul Miki miatt.
Kövezzetek meg a szabálytalankodásért de pillanatnyilag úgy tűnik a büdös életbe nem jutunk el oda önerőből, ez egy lehetőség volt és örök életemben bántam volna ha Mikit itthon hagyom még akkor is ha nekem kényelmesebb lett volna egyedül ücsörögni az ülésen. (majd mutatok képeket)