2013.06.04.

Túl vagyunk a bárányhimlőn. Pénteken voltunk orvosnál, dokinéni leigazolta, hogy tényleg az volt és feloldotta a szobafogságot. Maja pöttyei addigra beszáradtak és már nem fertőz, szóval vihetem emberek közé. Ma már fejlődni is voltunk.
Tudjátok nekem már volt két bárányhimlős gyerekem, Ádám hozta haza az oviból 3 éve, ő mindössze egy 37,3-as hőemelkedést produkált, másnap megjelentek az első pöttyök, majd még több lett és a 4. naptól varázsütés szerűen múlni kezdtek. Karantén ide vagy oda, muszáj volt kivinnem emberektől elzárt helyre de ki a szabadba futkosni, mert annyira jól volt, hogy nem bírt megmaradni a lakásba. Közben vártam, hogy Miki is pöttyösödjön de nem tette. Kivárta vele a lappangási idő legvégét és a következő napon fedeztem fel az első pöttyöket. Ő lázas sem volt. Ja és egyik sem vakarózott.
Tehát mikor vasárnap Maján felfedeztem a pöttyöket az előző tapasztalataim alapján semmi rettenetre nem számítottam. Még próbáltam örülni is, hogy túl leszünk rajta és nem valami sokkal rosszabb időpontban kapjuk el, pl: jövőre amikor is fogalmam sincs, hogy a fertőző gyerekkel, hogy juttatom el Ádámot a suliba, onnan már nem lehet csak úgy hiányozni mint az oviból. Hétfőn még nem is volt semmi baj, sűrűsödtek a pöttyök ahogy kell, kedden már nyűgös volt a lány és délutánra láza lett, olyan 38 körüli. Azt nem szoktam csillapítani, hiszem, hogy ezen a hőfokon a láz barát. Csak éjszakára adtam neki fél adagot, mert azt is hiszem, hogy a jó alvás is fontos a gyógyuláshoz és nem akartam, hogy éjszaka ordítva ébredjen 38,9-el. Nem tette, lényegében nem is aludt éjszaka. Akkor volt hajlandó csöndbe maradni ha mellette feküdtem. Ücsörgött az ágyba és remekül szórakozott, dobálta a plüsseit az ágy mögé, inni kért, betakartatta magát aztán lerúgta, megint inni kért stb. talán 3 órát aludtunk, nekem ez vagy 17 részletben sikerült. A pihentető éjszakát egész napos ordítás követte pedig ez már 4. nap volt amikorra javulást vártam. Szerencsére nem kellett főznöm, mert ha el mertem menni pisilni már ordítva jött utánam és verte az ajtót, ehhez vedd hozzá, hogy két fiú is itthon volt akkor már 5. napja szobafogságon (hétvégén esett az eső és nem tudtunk kimenni), oké kedden apa hazajött és levitte őket biciklizni de ők reggel ébredés után már biciklizni akartak. Szóval lakásba futkosás, ágyról leugrálás, egymás csépelése, ordítás, visítás, ajtócsapkodás volt a program, Maja pedig az ölemben fetrengett és ordított. Itt szerettem volna felmondani, valamint hálát adtam azért, hogy a fiúk már túl vannak rajta. Bár Miki szorgosan próbálkozott: "Ana ez itt pötty?". Neki újra és újra elmondtam, hogy ő már volt bárányhimlős és soha többet nem lesz.
A várt javulás csütörtökön kezdődött, Maja negyed 9-ig aludt és ugyan visítva ébredt de reggeli után magához tért és a nap során végre láttuk mosolyogni is. A pöttyei is összementek és elkezdtek  beszáradni egyedül a láz maradt. Este kikotortam az utolsó csepp lázcsillapítót is az üvegből és közöltem Majával, hogy elfogyott, szóval itt az ideje gyógyulni. Pénteken láztalanul ébredt és visszatért a jókedve.
A kezelésről: hétfőn felhívtam a dokinénit és megbeszéltem vele, hogy a fertőző gyerekkel nem buszoznék át a városon csak pénteken mennénk hozzá. Emlékszem még mit kell csinálni egy bárányhimlős gyerekkel. Maját este lezuhanyoztam, kicsit gyorsabban mint szoktam nem is törölgettem csak úgy leitattam róla a vizet és befújtam Firstettel azt hagytam rászáradni. Napközben egyszáll pöttyben volt itthon, úgy emlékeztem a szellőzés jó a pöttyöknek és bár nincs olyan meleg, mióta bilizik nem nagyon hajlandó ruhát húzni, alap esetben azért próbálkozom és időnként fél órába is beletelik mire leszedi magáról a nagy nehezen fölszenvedett pólót, most ezt kihagytuk. Mellékhatásként a szobatisztaság, átmeneti visszaesést mutatott, újra voltam lepisilva és egészen elképesztő helyekről is takarítottam pisit. Nem, nem adtam rá pelust úgy gondoltam a pöttyöknek jobb a levegőn, inkább a szőnyegpucolás mint valami elfertőződött pötty. A pöttyeit panaszosan mutogatta elsősorban nekem és mindenkinek aki közénk merészkedett "bibi" szerencsére nem nagyon vakarózott. Ahogy teltek a napok az egész fürdést végig ordította, pedig tényleg gyors voltam és két perc alatt letudtam, a Firstözést még jobban utálta.
Nagyon ronda nagy pöttyei voltak, a legsűrűbben az alvázára jutott, szinte a pöttyön is pötty volt, még fenekén a lyuk is körbe volt lőve, az arcán kevés van de nagyok, jutott egy a nyelve alá és egy az ínyén a foga közé. A szemén az alsó szemhéja pattogott ki még az a finom felület is amit fekete ceruzával szoktál kihúzni a szempillák töve és a szemgolyó között, volt pötty bőven a hasán és a hátán, a lábán főleg a térdhajlatba és jutott a fejbőrére is. Pénteken mondtam a dokinéninek, hogy a haját csak messziről mert az egész heti menü benne van, hajmosás csak a pöttyök leszáradása után lesz.
A pöttyök még látszanak, a következő hetek a halványodásról fognak szólni és tutira megmarad néhány belőle emlékbe hiába nem vakarta. Van egy különösen mély a lábán, az annnnyira de annnnyira ronda volt, hogy amikor felfedeztem, majdnem mégis elrohantam a dokinénihez. Megfordult a fejemben, hogy talán mégsem bárányhimlő. Nem vagyok pánikolós, ezért bekentem zöld krémmel és vártam, másnapra a pötty nem lett sokkal jobb de szerencsére a többi nem mutatott hasonló mutálódást így megnyugodtam. Ennek a helye biztos látható marad.
Összegzésként? Ha véletlenül lesz még gyerekem, csak olyat kérek a gólyától aki volt már bárányhimlős.