2013.05.30.

A nyafogás után pótlok kicsit.
Maja egészen sokáig csak apának és a mamámnak tartogatta a bilibe kakilást ha kettesben voltunk igyekezett belerejteni ébredés után a pelusba. Már pont aggódni kezdtem amikor egyszer csak teljesen spontán meglepett a nagy eseménnyel. Pisilés után jöttem ki a fürdőből ő pedig a tele bilivel jött szembe velem. Jól körbeugráltam, azóta simán megy ez is.
Vizet adni kezébe egyre kockázatosabb mert csak minden második esetben issza meg. A fennmaradó esetekben borogat, bögrébe, tálcába, autóplatóba, bármibe amiből úgy gondolja nem folyik ki. A bili is ide tartozik. Ha nem vagyok résen elszalad a vízzel, beleönti a bilibe és néha még rá is pisil. Nem bátorítom az eljárást csak szimplán reménykedem, hogy egyszer kinövi.

A fiúknak két hete ovis kirándulás volt a program de pont aznap esett. Pontosítok az a fajta szötyörgés volt ami miatt ernyőt sem érdemes nyitni mert mire a földre ér felszárad. Viszont a gyerekeket nem merték elvinni kirándulni, feltételezem féltek az idő rosszabbodásától (ez a mostani monszunok idején nem alaptalan) és isten háta mögé készültek. Szóval megértem, hogy ezt kb 100 gyerekkel nem kockáztatták meg. Sajnos az idő mint később kiderült nem rosszabbodott és mivel az új szolgáltatónak megoldhatatlan feladat ha reggel 7-kor odaszólnak és kérnek mégis ebédet, így a gyerekek azt ették amit magukkal vittek. A gyerekek nem akadtak fönn a dolgon, a fiúkat ebéd után haza hoztam de a szolgáltató szégyellje magát. Nehezen hiszem, hogy ahol több ezer adagot főznek plusz 100 adag megoldhatatlan lenne. És amiért még haragszom, hogy az oviba visszaadták a kirándulás árát, nem iktattak be esőnapot, így az idei kirándulásról lemaradtak a gyerekek (az ősz is elmaradt az eső miatt). Én aznap reggel 5-kor keltem, az idő ígéretesnek tűnt az ablakból, mire megcsináltam a szendvicseket esni kezdett, aztán kicsit elállt kisütöttem a pogácsát közben megint eleredt.

Túl vagyunk az évzárón is. Rettenetesen büszke vagyok Ádámra (mindig de most különösen) mert számára igen nehéz szöveget kapott, tele olyan betűkkel amiket nehezen használ de kihozta magából a legjobbat és beszédhibája alig volt észlelhető, sőt idegen számára a felső fogak hiányának tűnhetett. (majd mutatok képeket)

Mivel az illetékes nem foglalkozik a játszónkkal, összeálltunk páran szülők és homokcserét intéztünk. Az apukák pünkösd hétfőn kilapátolták a régi homokot, következő csütörtökre ígérték a frisset és azt, hogy a vállat emberei elterítik. Majdnem hanyatt estem amikor megláttam a játszó közepén tornyosuló homokhegyet, mert annyi esze nem volt, hogy legalább az üres homokozóba borítsa. Apa délutános volt, szóval ovi után felszerelkeztünk vödrökkel (az a kicsi amivel a gyerek játszik) és lapátokkal (jobb híján a szemetes lapátot vittem, az erkélyen viszonylag ritkán van szükség komolyabb lapátra). És lementünk lapátolni. Még pár anyuka csatlakozott és megszánt minket pár arra járó apuka is. Fél 8 körül tűnt el a hegy a helyén a fű az elsivatagodás jeleit mutatta és a mászóka alá beszórt sem lett egyenes de addigra elértem a "szarokrá" szintet és úgy döntöttem a többit majd az erozió és a gyerekek megoldják. Két napig fájt a hátam és a tenyerem.

Voltunk szülinapi zsúrba is. Vendéglátóink a KRESZ parkba szervezték. Képzeljétek még megvan és működik is! Az aszfaltozás még az eredeti ami nyitásra készült, így teljesen élethűen szimulálja a hazai utakat, felkészítve a kezdő közlekedőket. Az élményt gazdagította a kerítés melletti sínen 20 percenként elszáguldó vonat. Az egész társaság annnnyira de annnnnnyira élvezte, hogy a tortához úgy kellett őket lepkehálóval összefogdosni. Hazaérve apa fülébe egyszerre két oldalról meséltek és azóta folyamatosan a KRESZ parkba akarják tartani a szülinapjukat. Háááát ööööö némi szervezési nehézség, hogy Ádám januári amikor is ráfagynak a biciklire, Miki pedig júliusi amikor nyári szünet van. Erre ki kell találnom valami megoldást addig is szervezzük, hogy a nyáron, hogy juthatunk el oda biciklistül. Mert buszon szállítani két gyerekbiciklit és három gyereket körülményes, lábon elvinni még kivitelezhető de ki tekeri őket haza ha az egész napos tekerésben elfáradtak?

Megvolt az iskolás szülői Ádám az 1.b.osztály tanulója lesz. Vegyesek az érzéseim. A gyerek jó helyre kerül, azt a tanárnénit kaptuk akit választottam, ez sima csak még forgatnám vissza az időt önző módon. Olyan kicsi még és tudom, hogy olyan sok fölösleges dolgot fognak a fejébe tömködni. Ilyenkor feltámad bennem az anyatigris és legszívesebben az iskola közelébe se engedném. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy valahol legbelül azt érzem Ádámnak az itthon oktatás lenne a legjobb megoldás. De nekem vissza kell menni dolgozni, a magántanárt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Szóval ezeket egyszerűen elnyomom, mint említettem a tanárnéniben nagyon bízom, biztos vagyok benne, hogy az otthonoktatás után ő a második legjobb Ádám számára. Ádám pedig nagyon várja a sulit, rettenetesen boldog, hogy oda fog járni ahol a mama dolgozik, és bár tanulás szempontjából neki jobb lenne egyedül, Ádám csapatjátékos, szüksége van gyerektársaságra. Hiába van sok testvére egy osztályt nem tudok itthon szimulálni.

Ádám elballagott az oviból. Nálunk ez az esemény délelőtti zártkörű program, így Miki volt az egyetlen aki részt vehetett rajta. Kapott tarisznyát, emlékkönyvet és a tarisznyába sok hasznos dolgot: ceruza, radír, hegyező, zsírkréta. Tőlünk pedig tolltartót kapott, Villám McQueenest.

Maját felvették az oviba, korona lesz a jele. Nagyon mókás határozatot kaptam. Pont olyat mint amibe Ádám iskolai felvételéről értesítettek. Lehet én vagyok kislétszámú de egy fontos pontját nem értem a dolognak. Értesítenek (nem örömmel, csak úgy mintha börtönbe kéne vonulnom), hogy gyermekem felvételt nyert az X intézménybe és ez ellen fellebezhetek. Na már most pont az a cél, hogy gyermekem bekerüljön X intézménybe, hisz ezért jelentkeztem oda, akkor mért fellebeznék a felvétele ellen???

Mint tegnap már megkíséreltem vázolni Maja borzalmasan szenved a bárányhimlőtől, így mi is. Mutogatja a pöttyeit: "bibi", hétfőn még nem engedte, hogy pötyinek szólítsam de tegnap és tegnap előtt már nem volt ereje tiltakozni.

Végül egy kis gyerekszáj Mikitől:
Ül a WC-n, óriási csobbanás, ösztönszerűen kaptam fel a fejem a hangra.
- Hűha!
- A fejemből pottyant!