Figyelem a gyerekek viszonyát egymással, amolyan mini tanulmány magamnak, mivel a tudományos megközelítéshez nem értek.
Majának Ádám a kedvenc nagytesója nagyjából első találkozásuk óta. Megkockáztatom utánam az ő arca volt az első amit megjegyzett ebből a világból. Számtalanszor előfordult, hogy sírt, nyűgösködött, meglátta Ádámot és abbahagyta, ha Ádám a kiságya mellé állt és duruzsolt neki elcsendesedett. Még most is gyakran meg tudja nyugtatni. De kapcsolatuk ebben nagyjából ki is merül. Nagyon ritkán játszanak együtt és az főleg azért van, mert Ádám olyat játszik amit Maja szeretne. Az a köztük lévő 5 év mintha alig áthidalható lenne. Szerencsére itt van nekik Miki.
Mikivel egyre gyakrabban játszanak együtt, Maja próbál "felnőni" Miki játékához. Garázdálkodásban például mindig nagy az összhang. Viszont Miki nevét, vagy legalább helyette valamit, nem hajlandó kimondani. Maja családi felsorolása: ana, apa, Ádá. Miki nincs. Van papa, mama, dédi de Miki nincs. Ha konkrétan próbálkozok:
- Mond Miki.
- NEM! - a válasz. És egyszer azt is mondta: Búúúú! Pedig fondorlatosan is szoktunk próbálkozni, sorolom azokat a szavakat amiket kimond és mikor becsempészem a Mikit, jön megint a nem vagy a mély hallgatás.
Aztán van az is, hogy megyünk az oviba, már öltözés előtt elkezdem mondogatni:
- Megyünk az oviba Ádámért és Mikiért. - ő pedig rohan a ruháiért és közben
- Ádádádádádáá.
- És Mikiért is.
- Ádá!!!
Ha Ádám már itthon van és csak Mikiért megyünk oviba ő akkor is folyamatosan Ádá-zik.
Szóval leegyszerűsítve Maja szemszögéből van Ádám a bálvány és van Ádám2 (Miki) akivel játszani lehet.
Az is érdekes, hogy a fiúk sokat versengenek. Nehezítő tényező, hogy Ádám a nagyobb de Miki az igazi vezető alkat és egyszerűen nem tudják kialakítani a rangsort. Én pedig úgy utálok folyamatosan igazságot szolgáltatni, főleg ha nem is láttam a konkrét esetet. Utálom ha verekednek de a "nem szabad bántani egymást", "kérj bocsánatot" oktató jellegű leckék évek óta nem hoztak eredményt. Neill módszerét követtem, tiltsd meg azt amit tulajdonképpen szeretnél. Vagyis bezavartam őket a szobába verekedni azzal, hogy rendezzék le, aki vérzik jöjjön ki, és becsuktam az ajtót. Tíz másodperc múlva egyetlen ütés nélkül jöttek ki. Sőt azóta ritkábban püfölik egymást. És aminek kimondhatatlanul örülök, hogy az egy és két évvel ezelőtti állapotokhoz képest rengeteget játszanak együtt békében. Természetesen csupa fiús dolgot amiből Maja gyakran kiszorul de talán már ez sem tart sokáig és jövőre őt is közéjük engedhetem Legozni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése