Nagyon elegem van abból, hogy leesik két ujjnyi hó de nem jó semmire. Szánkózáshoz nem elég mély, hóembert építeni nem lehet mert a kapargászás miatt teli van fű és föld darabokkal és mivel folyamatosan olvad vizesebb is mint kéne. Vasárnap délelőtt gyorsan megfőztem aztán összeszedtem az őrsöt és kimentünk havazni. A fent vázolt állapotok miatt sok jó nem sült ki belőle. Maja a babaház asztalán összegyűlt vízben tapicskolt először kesztyűben, majd csupasz kézzel, aztán visított mert fázni kezdett a keze, hintázni akart de az is csurom víz volt tehát visított tovább. Miki hóangyalt akart csinálni két csapás után elérte a homokot a többit a fantáziádra bízom. Ádám lelkesen takarította a havat a mászóka tetejéről, a babaház tetejéről, Miki szorgosan segített neki, ők remekül érezték magukat de Maja egyre jobban ordított és nem hagyta, hogy megmelegítsem a kezét. Szóval fájó szívvel de tíz perc után fölvezényeltem a csapatot, mivel a ruhájuk inkább homokos volt mint havas rögtön szórhattam is mindent a mosógépbe. Még szerencse, hogy a házirendünk értelmében vasárnap nem szabad háztartási gépeket használni.
A program mérlege: felöltözés 15 perc, kint töltött idő 10 perc, vetkőzés, szárazba öltöztetés, újabb 15 perc, mosás 1 óra, ruhaszárítás 2 nap. Utálom a telet.
Hosszú hétvégém volt. Apa dolgozott így a szombati buli előtti készülődés az enyém volt. A fiúk hetek óta nagyon rákaptak a legora (imádom a legot), bevonulnak a szobába és játszanak, nincs veszekedés, nincs nyivákolás, ha elunják összepakolnak, és kijönnek. Szombaton is ezt művelték, szóval velük nem volt dolgom pont elég volt nyuszika aki folyamatosan a sarkamban volt. A vasárnap délelőtt is hasonlóan zajlott. Már semmi másra nem vágytam csak, hogy egy kicsit egyedül legyek. De apának a dolgozós hétvége után mindig hosszú hétfő jön ami azt jelenti, hogy reggel 5-kor elhúz itthonról és este 8-ig haza se jön. Szóval tegnap reggel összeszedtem a csapatot, a jelmezeket (mert farsang volt) és elvittem őket az oviba. Nyuszival hazajöttünk ebédet főztük és vártuk dédimamát aki fél 11-kor még mindig nem volt sehol. Aggódva nyúltam a telefonhoz és iszonyúan boldog voltam, amikor felvette. Már mindenféle rettenetet képzeltem el, reggel nagyon le volt fagyva minden. De dédi jól volt és vasalt és szerencsére csak elfelejtette, hogy mi várjuk. Életbe lépett a b terv Majának gyorsan tálaltam, aztán elmentünk az oviba Ádámért, ott jól megszívattak az új színváltós autóval, hirtelen mindenki rajtam kezdte keresni én pedig Majánál láttam utoljára de nyuszinál akkor már nem volt, visszarohantam Mikihez nála sem volt, mert végig Ádámnál volt aki a folyóson várt autóstul. Az oviból 11.41-kor léptünk ki 12.00-kor kezdődik a fejlődős óra. A távot Ádámmal 30-35 perc alatt szoktuk megtenni, Majatempóban úgy saccoltam estére odaérünk. Maja felvesz és rohan. Odaértünk 25 perc alatt én nem kaptam levegőt, a karom sem igazán éreztem. Ádámot leadtuk Maját összeszedtem és elmentünk a bankba, alig indultunk el Maja mutogat a pelusára: kaka. Általában 80%-os a találati arány ekkor belém villant, hogy a nagy sietségben nem hoztam pelenkacseréhez felszerelést. A bankig fohászkodtam, hogy vaklárma legyen. Diszkréten szaglászom a gyereket, negatív, talán mégis vaklárma. Mire visszaértünk Ádámnak már szünete volt, szerencsére nem kapott sokkot, hogy nem vagyok ott. Még hivatalba lett volna intézni valóm de úgy döntöttem, inkább megyek két gyerekkel óra után. Így is lett. Nem sokkal 3 után értünk haza mint egy vert sereg. Maját gyorsan megvizsgáltam tényleg nem volt kakis, beraktam az ágyába, Ádámot megkértem, hogy vigyázzon a testvérére amíg elszaladok az oviba Mikiért. Maját egyszerűen már nem lehetett tovább magammal hurcolni és nem várhattam meg azt sem, hogy Mikit majd az óvónéni hazahozza. Kicsit sem voltam nyugodt, szegény Mikit fénysebességgel hurcoltam magam után hazáig. Itthon nyugalom és béke fogadott, Ádám csendesen játszott Maja aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése