2013.02.22.

Már megint esik a hó. Hol van már a tavasz? Pedig a bejárati ajtónkat teleraktam pillangókkal. Majd lesz kép csak gyengélkedett a gépem, apa a halálból hozta vissza és még csak alap dolgok működnek.
Hetek óta halogattam a dolgot, mert úgy gondoltam amint hazahozom leesik a hó de tegnap döntöttem és hazacipeltük az oviból Ádám popsitepsijét (az ovi udvaron van egy domb, ott szoktak szánkózni). Maja még az oviban rácsapott és hazáig el sem engedte, végig húzta maga után az úton. Itthon nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy csak a fele kopott el. :-D
Ma megint magunkhoz vettük reggel és visszavittük az oviba. Sajnos a hó nem tűnt szánkózásra alkalmasnak de talán hasznát veszik ha kimennek. A tepsit pedig majd egyszer májusban hazahozzuk. :-)

Dicsekszem. Ádámot hétfőn azzal kaptam vissza, hogy a szótagolás és letapsolás nagggggyon nem megy, gyakoroljuk. Emlékeim szerint mi a suliba csináltunk ilyet amikor már betűket kapcsoltunk össze és szavakat olvastunk össze. Szóval szokás szerint megint nem értettem a feladat sürgősségét. Szerdán azzal kaptam vissza, elismerő pillantások között, hogy jól ment a szótagolás. Pedig ... pssszt - gyorsan körbepillant - pssszt ... nem is gyakoroltuk. A dolog csak részben volt szándékos, a hétfő és szerda közt nagyon rövid az idő. Hazahozom hétfő délután nagyjából két órán keresztül olyasmit csinál ami neki komoly kihívás, iszonyúan elfárad. Nincs az a hatalom, hogy én ilyenkor még itthon nekiálljak nyüstölni. Tehát marad a kedd délután és mivel egyéb házi feladat is volt a szótagolást hétvégére halasztottam. Ádám viszont a másfél nap pihenő idő alatt rájött mit várnak tőle és gond nélkül teljesített.

A fejlődős központ ügyelőnénijéről már meséltem, talán arra is emlékeztek, hogy a labdamedence álladó problémák forrása. Szerdán az történt, hogy három fiú (köztük Ádám) játszott a medencében. Kivételesen nem ugráltak bele, nem dobálóztak, még csak nem is kergetőztek. Csúszdáztak de óvatosan, nem belehuppanva és közben röhögtek, ki milyen pózban érkezik. Labda nem ment ki a medencéből. Ügyelő néni kirohan az irodából:
- Gyerekek halkabban, nem lehet tőletek beszélgetni, telefonálni!
Én majdnem leestem a székről. Ez egy gyerek központ, ide sok különböző korú és képességű gyerek jár, vannak hiperaktívak és olyanok is akik csak bizonyos hangokkal kommunikálnak de azt jó hangosan teszik. A történet három főszereplője "csak" iskolaelőkészítőbe jár. És játszottak, mint bármely más gyerekek. Röhögtek a tíz perces szünetbe.
Azt értem, hogy ügyelőnéni azért van ott, hogy felvegye a telefont de az irodának van ajtaja. Az is igaz, hogy az én tűrőképességem egész jó és az utóbbi években különösen sokat fejlődött a gyerzaj elviselő képességem de aki ilyen helyen dolgozik az próbáljon meg nem kiakadni azon ha a gyerekek röhögnek.

Ádám hetek óta galambot akar fogni. Ha csak módja van rá, cserkészik, üldöz, próbálkozik. A legutóbbi alkalommal elmesélte, hogy ha sikerül végre egyet megfognia akkor kitépi a tollát és megtölti csirkével vagy a csirkét a galambbal, itt kicsit elvesztettem a fonalat és megsüti. Lesz hozzá krumpli és zöldség leves és nagyon finom lesz. Talán nem is olyan merész elképzelés részemről, hogy egyik fiam szakács lesz.

Maja új kedvence az ajtó csukás. Amíg eljutunk az oviig meg haza akad is bőven. A probléma ott kezdődik, hogy nyuszika mindenkin keresztülfurakodva elsőnek préseli ki magát majd nem akar kiengedni senkit és ahogy megpróbálunk kioldalazni mellette visít mint akit épp élve nyúznak. Azért én minden alkalommal elmondom az ajtón kijutás és becsukási lehetőséghez jutás helyes sorrendjét, talán egyszer a visítástól meg is hallja.

Miki pedig az autósok réme lett a héten. Az a szabály, hogy a zebrán nem mehetnek át nélkülem és az is szabály, hogy a sarkon álljanak meg és ne a járdaszélén. Ugyanis a fiúk előre szaladnak én megyek Majával 20 lépéssel lemaradva. Ádám megvár a szokott helyen, Miki pedig szobrozik a járda szélén az autó(sor) pedig azt várja, hogy Miki lelép vagy nem.

Ádám megint köhög, minden éjjel 1.47 és 1.48-kor kezdi. Ilyenkor viszek neki kis teát és a gyógyszerét és ha szerencsém van 10 perc múlva csend lesz ha nem akkor fél órán keresztül küzd, akkor a további gyógyszer adag sem segít. Egyik hajnalban öt előtt menetrenden kívüli köhögésre ébredtem. Próbáltam mérlegelni a kockázatot ha nem viszek neki gyógyszert Maja a köhögésre fog felébredni, ha viszek az ajtónyitásra de a motoszkálásomra mindenképp és még az is benne van a pakliban, hogy a gyerek ugyanúgy köhög tovább. Végül is vittem, Maja felébredt és mivel már a rács nem tartja vissza kimászott és felébresztette Mikit aki rögtön Majával a sarkában, jött hozzánk. Maját magunk közé vettem Miki a másik oldalról feküdt mellém és autózni kezdett, erre felébredt apa aki visszazavarta Mikit a szobába. Maja maradt és a bántalmazásomba kezdett: rugdosta a combom, a könyökét belém szúrta ahol épp ért, a fejével pedig folyamatosan veszélyeztette az orromat. Csak a rutinom mentette meg a betöréstől. Hatig bírtam akkor kiültettem a lányt az etetőszékbe és elkezdtem reggelit osztani. Klassz volt, tényleg.

A múlt heti tócsaakcióra emlékeztek? Vasárnapra száradtak meg a gumicsizmák. Szerintetek létezik nyakon záródó gumicsizma?