2013. február 17., vasárnap

2013.02.17./2.

Majáról akartam még írni. Nálunk a nagy ágyba szokás első lépése az, hogy kivesszük a kiságy két rácsát. Így a gyermek szabadon közlekedhet de forgolódás közben nem esik le. A frissen felfedezett szabadságnak azonban mindig ára van.
Péntek délután vettem ki a rácsokat, nyuszika vagy fél órát azzal töltött, hogy ki-be mászkált a lyukon és cincálta a takaróját. Arra számítottam, hogy este amint becsukom az ajtót meglép és elmegy felfedezni (ahogy a testvérei is tették) de nem. Lettem és elaludt mint bármikor máskor. Másnap reggel is apa az ágyában találta amikor bement. Aztán jött a délutáni szundi és Maja élt a szabadságával csak azután aludt el, hogy apa bement és visszatette az ágyába. Este megint nagy csönd volt, mondhatni túl nagy, nem is tartott sokáig hamarosan röhögcsélés és motozás hallatszott, mikor a fiókokat kezdte húzogatni apa bement és berakta az ágyába (he-he apa a büntetés végrehajtó). Maját ez nem tartotta vissza hamarosan újra motoszkált, aztán egyszer csak csend lett. Vártunk fél órát és óvatosan bemerészkedtünk. Ezt láttuk:
 
 Óvatosan fölnyaláboltam és beraktam az ágyába. Ma már a fiúk is itthon alszanak, lehet hófehérke befurakszik valaki mellé, nem számítok csendes estére. :-D

Mamám tegnap elvitette a fiaim, Maja élvezi az egykeséget. Tegnap vacsorára kakaós csigát sütöttem, kiraktam az erkélyre hűlni, Maja őrizte. A tepsi nem látszik jól meresztgesd a szemed.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése