2013.02.15.

Írtam már unom a telet? És főleg azt, hogy minden csupa víz meg sár. Kedden jöttünk haza az oviból, megkértem őket, hogy kerüljék ki a tócsákat, Miki páros lábbal ugrált a legmélyebbekbe. Én valahol 20-30 méterre mögöttük bandukoltam Majával és ordíthattam volna de a forgalomtól úgysem hallja meg. Felbátorodtak és mind a ketten újra és újra keresztül futottak a legsárosabb, legkoszosabb tócsákon. Hazaérve táskástul, bakancsostul beraktam őket a kádba, jól összeszidtam őket mert a nadrágjuk térdig átázott a bakancsaik szintén és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy megszárad másnapra. Tartalék pedig nincs, már nincs.
Másnap esett az eső amikor Mikiért mentünk. Sejtésem volt. Az előző nap összesározott nadrágot és gumicsizmát adtam Ádámra, Mikiét elvittük. Ádám odafelé még csak szolidan mászkált a tócsákba az legális. Hazafelé a lelkükre kötöttem, hogy nincs ugrálás és futkosás, mert hideg van ahhoz, hogy tökig vizesek legyenek, majd nyáron blablabla. Szerintetek? Igen megint ruhástul a kádban kötöttek ki, még az alsó nadrágjuk is vizes volt! A gumicsizmákat azóta is szárítom. Miki kabátját egyéb ruhadarabok kíséretében azonnal ki kellett mosni.
Csütörtökön már az oviban megfenyegettem őket, hogy aki tócsába mer ugrani vagy belelépni de akár csak ránézni is az este nem nézhet transformerst*. Miki már félútnál beleugrott egy tócsába, majd vihogva táncolt a járdán:
- É audni akajok menni! - és a hazáig visszalévő összes tócsán keresztül ment. Ha még nem említettem volna ő az a gyerekem aki szarik mindenféle jutalomra és büntetésre. Ha tilosba akar menni megteszi ha hússzor büntetem meg érte huszonegyedszerre is.
Bár este már nyivákolt a tarnsformers miatt de megkapta a büntit és le kellett feküdnie.
Ma sikerült először szárazon hazaérnünk a héten.

*transformers: egy új rajzfilmsorozat, nagyon odavannak érte, néhány robot bajbajutott embereket ment és át tudnak változni tűzoltóautóvá és egyéb békés járművé. Este fél 8-kor kezdődik 8-ra vége és az a megállapodás ha a kezdésre megfürödve pizsamában vannak, nézhetik.

Az esőnek és a sárnak a másik nagy hátránya, hogy be vagyunk zárva. A fiúk már olyanok mint a ketrecbe zárt oroszlán de a fentiek után talán érthető ha a betonon futkosást nem támogatom a játszótéren pedig nyakig érő sár van, az enyémek pedig hajlamosak a fűben fetrengésre, napi szinten nem tudok kabátot mosni.
És a jóakaró nénikből is baromira elegem van. Ha Majával közlekedek szinte mindig kifogok egyet:
- Nem fázol picike??? áááááááááááááá
Nem, nem fázik. Melege van. Nem tecccik látni fürdőruhában és jégkockás itallal mászkál. Tényleg rettenetesen utálom az ilyen kérdéseket. A gyerek fel van öltözve, biztos jobban érezné magát itthon a melegben de a fiúk nem mehetnek egyedül oviba és őt sem hagyhatom itthon egyedül, szóval jön mert muszáj. A néninek lehet annak idején volt bébiszittere nekem nincs.
A sapkáján is rendszeresen szörnyülködnek. Az van, hogy nyuszika lekapkodja a fejéről a sapit. Én pedig választhatok vagy minden lépés után leállunk küzdeni a sapkával és majd valamikor másnapra az ovihoz érünk, vagy szarok a sapira és haladunk. Az utóbbit szoktam választani. A héten gyakran nem is volt annyira hideg, mert amikor igazán hideg van, nem szedegeti le a kis boszorkány. :-)

A héten vettem észre, hogy Maja szortíroz. A hétvégén kapott lepke darabjait színenként összepározta, a fiókból kicsórt evőeszközöket csoportosítja. És van saját szava a kukásautóra, ha találkozunk vele, integet nekik.