2013.01.29.

Hétvégén szétosztottam a fiaim a mamáknak és szombaton nagy projektbe fogtam. Megcsináltam a mamám fantasztikus krémesét nagyon finom lett. Némi technikai problémám akadt az összeállításnál de szerencsére az ízén ez nem változtatott.
A süti Ádám szülinapjának első felvonására készült. Torta ügyben ugyanis fellázadtam. Idén úgy jön ki, hogy két tortát is fog kapni meg egyet közösen a papával, szóval az összesen két és fél torta. Úgy döntöttem ez is több mint ami egy szülinapra jár és most krémes volt torta helyett. Az ünnepeltet nem zavarta a dolog ő az ajándékra koncentrált egy szép nagy doboz legot választott magának, két hete. Azóta türelmesen várta, hogy eljöjjön a nagy nap amikor kibonthatja.

Ma délután is ezzel az autóval játszott, Miki megkapta a legos dobozt, bevonultak a gyerekszobába és figyelem, dobpergés ... több mint 1,5 órán keresztül összeveszés, vinyogás nélkül játszottak. Imádom a legot!

Egyéb események

Miki mielőtt elment oviba a legnagyobb méretű mackónkat berakta az ágyába és gondosan betakargatta, hogy a maci alszik amíg ő oviba van. Maja ezt kicsit távolabbról figyelte. Persze később a nap folyamán kötelességének érezte macit kirángatni az ágyból és saját alvós maciját a helyére tenni. Nagyon gondosan ügyködött körülötte aztán heves pisszegéssel kijött a szobából. A családi béke kedvéért mielőtt az oviba indultam volna az eredeti macit tettem az ágyba. Érkezéskor Mikinek első dolga volt ellenőrizni a jószágot.

Apa megtanította Maját tentézni. Fognak egy babát vagy alvós macit és betekerik egy baba takaróba (bizony ilyen darabunk is van, bár a kiságy sajnos szolgálat teljesítés közben eltört) aztán jöhet a tente. Már Maja is énekli. Azért autózni még mindig jobban szeret és azt kell mondjam megértem. Sokkal csudaizgibb szirénázva rohanni tűzesethez mint egy amúgy is mozdulatlan babát altatni. Nem leszek meglepve ha lányom helikopter pilóta lesz.

Maja kilopta a hajamból a gumit, el volt tőle bűvölve. Hirtelen ötlettel összefogtam a haját, tudjátok az az egyen baba frizura amikor a frufruját a gyerek feje tetejére gumizzák. Praktikusságát nem vitatom de az is biztos, hogy az én lányom így nem fog emberek között mutatkozni. Azért neki nagyon tetszett, tapogatta, majd mutogatott a szekrényre, hogy fényképezzem le, végül odavezettem a tükörhöz. A siker átütő volt úgy tíz másodpercig aztán kikapta a hajából és a kezembe nyomta, hogy újra fogjam össze. A következő tíz percet ezzel töltöttük.

R2D2-val (a páramentesítő gépünk) is nagy barátok lettek, már nem csak nyomkodni tudja de a víztárolóját is megtanulta kihúzni. Napi programjának szerves része R2D2 inzultálása. Nem szeretném rögzíteni ezt a szokást ezért amíg csak nyomkodja hagyom, hogy kiélje kíváncsiságát. Eddig még bejött 5-10 perc után ráun a gépre és otthagyja.

Időnként elfognak kisebbségi érzések miszerint a gyerekeim neveletlenek, mert nálunk lehet asztalra mászni, sőt ott táncolni is (na nem ebéd közbe), lehet kirámolni a ruhásszekrényt a szennyes tartót és még ki tudja mit ami most nem jut eszembe. De tegnap olyat láttam, hogy győztem összeszedni az államat.
A boltba ugrottam át, kivételesen gyerek nélkül. Egy anyukára lettem figyelmes aki két gyereket hagyva a kocsiban a másik sorban békésen szemlélődött. A nagyobb igen veszélyes módon kimászott a kocsiból amire a kicsi (kb 1,5 éves) is elindult. Anyu még épp elkapta. Tudjátok én nem rakok gyereket a kocsi abba a részébe ahova az áru kerül. Mert a gyerek keresztül mászik minden sáron, köpésen, kutyakakin és a cipőtalpa mellé teszem a kenyeret, sajtot, szalámit amit később meg szeretnék enni brrrrr. Igen a termék be van csomagolva de a csomagolást összetapogatom aztán kiveszem belőle és megtapogatom azzal a kezemmel amivel előtte a csomagolást. Szóval, nem én gyereket a kijelölt ülő részre teszek. A bevásárló kocsik amúgy sem olyan stabilitással készülnek, hogy két ide-oda futkosó gyereket kibírjanak.
A pénztárnál találkoztunk legközelebb, a nagyobb épp egy árutárolón mászott fölfelé és a kinder tojásokat kezdte válogatni, aztán megunta odament anyuhoz és felült az futószalagra az áruk közé. Anyu mindeközben békésen pakolászott.
Tudjátok mit? Inkább táncoljon a gyerekem az asztalon, túrja ki a ruhás szekrényt vagy bánom én csak ne legyen életveszélyes, merítse ki kíváncsiságát itthon de ne kelljen a boltba azért szégyenkeznem mert felül a futószalagra akadályozva a pénztárost. Az én gyerekeim jól neveltek.