2013.01.24.

Két különös reggelünk volt. Tegnap Miki valamikor nagyon hajnalban bújt mellém, nem is voltam magamnál csak betakartam és kómába estem. Nem sokkal később észleltem, hogy kimászott de ennél többre nem futotta, majd iszonyatos puffanás és visítás a nappaliból. Mókus leesett az íróasztalról, természetesen útközben jól megütötte magát a székben és/vagy az asztal alatt heverésző játékokban. Kirohantam, összeszedtem, bepakoltam az ágyba, nézem az órát még csak háromnegyed hat. Visszagömbölyödtem mellé, még kicsit hüppögött aztán a tévét kezdte kapcsolgatni én pedig tovább kómáztam. Nagyon furcsa volt ilyen korán kelni. Bizony, hetek óta gyermekeim, alszanak, továbbra is Miki kel legkorábban de ez 7 órát jelent, utána Maja következik, Ádámot pedig úgy kell kipiszkálni az ágyból fél 8-kor. Ez számomra azt jelenti, hogy bár gyakran fölébredek 5-6 között, nyugtázom, hogy csönd van és még heverészek vagy akár vissza is alszom. Elmondhatatlan különbség magamtól ébredni, lassan ébredezni annnnnyi sok év fél 5-ös riasztások után. Eljutottam odáig, hogy napok óta kipihentnek érzem magam.

Ma reggel minden a szokott rend szerint zajlott Miki 7-kor megjelent, megnézett egy mesét addigra Maja és Ádám is fölkelt. Utána az egész reggelünk olyan olajozottan ment, amilyet még nem láttam. Sőt kisebb fajta csodának lehettem szemtanúja, a fiúk már felöltöztek és csendes áhítattal, egymás mellett ücsörögve Kockásfülű nyulat néztek amíg én Maját öltöztettem. Mire végeztünk a mesének is vége lett, maguktól kikapcsolták a tévét és elmentek bakancsot húzni. Annak ellenére, hogy ma is csak fél 8-kor keltünk 8-kor már teljes menetfelszerelésben hagytuk el a lakást. Ilyen is régen volt.
Most kicsit elkezdetem optimistábban gondolkodni a jövőt illetően, vagyis a "hogy fogunk szeptembertől fél 8-ra suliba érni" témában. Talán menni fog.
Évekig küzdöttem ezzel a nyamvadt korán keléssel, hiába vagyok itthon "unatkozó" anyuka az én gyerekeim gyakran már 7 után az oviba voltak, mert ebbe a nyamvadt lakásba korán reggel semmit nem lehet csinálni mert a szomszédok alszanak. Szóval összeszedtem őket és mentünk. Nyolcra már a bevásárlással jöttem haza. Most pedig teljesen rendszeres, hogy úgy esünk be fél 9-re. Oké az oviból nem lehet elkésni de nálunk van egy olyan kérés, hogy ha csak lehet a gyerekek 8 és fél 9 körül érkezzenek meg mert akkor van ideje játszani, tízóraizni megint játszani a foglalkozás előtt. Nyilván ezek nem kőbe vésett dolgok csak a gyerekeknek sem jó ha mire beér az oviba lemarad a foglalkozás feléről, a többinek sem jó, hogy megállnak és elvesztik a fonalat.

Ismeritek az érzést, amikor jóval karácsony után fenyőtüskét találsz a szőnyegen? Már írtam, hogy nem rajongtam amikor sokéve műfenyőre váltottunk de a fenyőtüske takarítás megszűnése határozottan tetszett. Az első években marhára élveztem, aztán ideköltöztünk és azóta az élményt minden évben biztosítják a szomszédok. Az előző években környezet barát szomszédok vödrös fát vettek amit az ünnep elteltével kiköltöztettek az erkélyre, a fa pedig ott szépen csendben kimúlt, majd a tüskéit potyogtatni kezdte az erkélyemre onnan pedig besodródtak a szobába olyan augusztusra már egyetlen tüske sem volt a fán és egyszer csak eltűntek az erkélyekről.
Idén az egyik szomszéd a parkolóba dobta a fáját ami földet éréskor az összes tüskéjétől megszabadult, beterítve vele a parkolót teljes szélességeben, az autók hamar széthordták a teljes hosszában is, azóta esett rá, eső is hó is a folyamatosan vizes aszfaltról a szél sem tudja elfújni. Szóval akárhonnan érkezünk haza hozzuk a tüskéket is lakásba.